Zephaniah 2:1 Gyűljetek egybe, gyűljetek egybe, nem kívánatos nemzet; 2:2 Mielőtt a rendelet előterem, mielőtt elmúlik a nap, mint a pelyva, azelőtt az ÚR heves haragja szálljon reátok, az Úr napja előtt harag ér rád. 2,3 Keressétek az Urat, ti a föld minden szelídjei, a kik az övét műveltétek ítélet; keressétek az igazságot, keressétek a szelídséget: lehet, hogy elrejtettek az Úr haragjának napján. 2:4 Mert Gáza elhagyatott, Askelon pedig pusztasággá, ők űznek délben menjen ki Asdódból, és Ekront kiirtják. 2:5 Jaj a tenger partjának lakóinak, a tenger nemzetének Cheretiták! az Úr beszéde ellened szól; Ó, Kánaán, az ország földje a filiszteusok, még el is pusztítalak, hogy ne legyen lakos. 2,6 A tenger partja pedig a pásztorok lakhelye és kunyhója lesz redők nyájaknak. 2:7 A part pedig Júda házának maradékáé legyen; kell táplálkozz utána: Askelon házaiban feküdjenek le este: mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenük, és elfordítja őket fogság. 2,8 Hallottam Moáb gyalázatát és fiainak szidalmait Ammon, amivel szidalmazták népemet, és felmagasztalták magukat határukkal szemben. 2:9 Azért élek én, azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene, bizony Moáb olyan lesz, mint Szodoma, és Ammon fiai, mint Gomorra, méghozzá a csalán és sós tenyésztés, és örökös pusztaság: a népem maradéka elpusztítja őket, és népem maradéka birtokolja azokat. 2:10 Ezt kapják kevélységükért, mert szidalmazták és felmagasztalták magukat a Seregek Urának népe ellen. 2,11 Rettenetes nékik az Úr, mert megéhezteti minden istenét a Föld; és az emberek imádják őt, mindenki a maga helyéről, sőt mindenki a pogányok szigetei. 2,12 Ti is etiópok, kardom által öljetek meg titeket. 2:13 És kinyújtja kezét észak felé, és elpusztítja Asszíriát; és pusztasággá teszi Ninivét, és kiszárad, mint a puszta. 2,14 És nyájak fekszenek le benne, az összes vadállat nemzetek: a kárókatona és a keserű is a felsőben lakik szemöldöke; hangjuk énekelni fog az ablakokban; elhagyatottság kell legyen a küszöbön, mert ő fogja feltárni a cédrusfát. 2,15 Ez az örvendező város, amely hanyagul lakott, és ezt mondta benne szív, én vagyok, és nincs mellettem senki: hogyan lett a elhagyatottság, egy hely a vadállatoknak! mindenki, aki elhalad mellette sziszegni fog, és kezet csóválni.