Zephaniah
2:1 Gyűljetek egybe, gyűljetek egybe, nem kívánatos nemzet;
2:2 Mielőtt a rendelet előterem, mielőtt elmúlik a nap, mint a pelyva, azelőtt
az ÚR heves haragja szálljon reátok, az Úr napja előtt
harag ér rád.
2,3 Keressétek az Urat, ti a föld minden szelídjei, a kik az övét műveltétek
ítélet; keressétek az igazságot, keressétek a szelídséget: lehet, hogy elrejtettek
az Úr haragjának napján.
2:4 Mert Gáza elhagyatott, Askelon pedig pusztasággá, ők űznek
délben menjen ki Asdódból, és Ekront kiirtják.
2:5 Jaj a tenger partjának lakóinak, a tenger nemzetének
Cheretiták! az Úr beszéde ellened szól; Ó, Kánaán, az ország földje
a filiszteusok, még el is pusztítalak, hogy ne legyen
lakos.
2,6 A tenger partja pedig a pásztorok lakhelye és kunyhója lesz
redők nyájaknak.
2:7 A part pedig Júda házának maradékáé legyen; kell
táplálkozz utána: Askelon házaiban feküdjenek le
este: mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenük, és elfordítja őket
fogság.
2,8 Hallottam Moáb gyalázatát és fiainak szidalmait
Ammon, amivel szidalmazták népemet, és felmagasztalták magukat
határukkal szemben.
2:9 Azért élek én, azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene, bizony
Moáb olyan lesz, mint Szodoma, és Ammon fiai, mint Gomorra, méghozzá a
csalán és sós tenyésztés, és örökös pusztaság: a
népem maradéka elpusztítja őket, és népem maradéka
birtokolja azokat.
2:10 Ezt kapják kevélységükért, mert szidalmazták és
felmagasztalták magukat a Seregek Urának népe ellen.
2,11 Rettenetes nékik az Úr, mert megéhezteti minden istenét
a Föld; és az emberek imádják őt, mindenki a maga helyéről, sőt mindenki
a pogányok szigetei.
2,12 Ti is etiópok, kardom által öljetek meg titeket.
2:13 És kinyújtja kezét észak felé, és elpusztítja Asszíriát;
és pusztasággá teszi Ninivét, és kiszárad, mint a puszta.
2,14 És nyájak fekszenek le benne, az összes vadállat
nemzetek: a kárókatona és a keserű is a felsőben lakik
szemöldöke; hangjuk énekelni fog az ablakokban; elhagyatottság kell
legyen a küszöbön, mert ő fogja feltárni a cédrusfát.
2,15 Ez az örvendező város, amely hanyagul lakott, és ezt mondta benne
szív, én vagyok, és nincs mellettem senki: hogyan lett a
elhagyatottság, egy hely a vadállatoknak! mindenki, aki elhalad mellette
sziszegni fog, és kezet csóválni.