Zakariás
7:1 És lőn Dárius király negyedik esztendejében, hogy a beszéd
eljött az ÚR Zakariáshoz, a kilencedik hónap negyedik napján
Chisleuban;
7:2 Amikor elküldték az Isten házába Serézert és Regemmeleket, és
embereiket, hogy imádkozzanak az Úr előtt,
7:3 És szólni a papokhoz, akik az Úrnak házában voltak
a seregeknek és a prófétáknak, mondván: Sírjak-e az ötödik hónapban,
elválasztani magam, ahogy annyi évet tettem?
7,4 Ekkor szólt hozzám a Seregek Ura, mondván:
7:5 Szólj az ország egész népéhez és a papokhoz, mondván: Mikor
böjtöltetek és gyászoltatok az ötödik és hetedik hónapban, az a hetven
esztendőkig, böjtöltetek-e egyáltalán hozzám, méghozzá én?
7:6 Amikor pedig ettétek, és mikor ittétek, nem ettetek azért
magatokat, és igyatok magatoknak?
7:7 Nem halljátok-e azokat a beszédeket, amelyeket az Úr kiált az előbbiek által?
próféták, amikor Jeruzsálem lakott és virágzott, és a városok
annak körülötte, amikor emberek laktak délen és a síkságon?
7,8 És szóla az Úr Zakariásnak, mondván:
7:9 Így szól a Seregek Ura, mondván: Igaz ítéletet hozz, és mutass!
irgalom és könyörületesség kiki a testvérének:
7,10 És ne nyomasd az özvegyet, sem az árvát, sem az idegent, sem az árvát
szegény; és egyikőtök se képzeljen rosszat a testvére ellen
szív.
7,11 De nem akartak hallgatni, elhúzták a vállát, és megálltak
fülüket, hogy ne hallják.
7:12 Igen, olyanná tették a szívüket, mint egy merev kő, hogy ne hallják
a törvényt és a beszédeket, amelyeket a Seregek Ura küldött az ő szellemében
az egykori próféták által: azért jött nagy harag az Úrtól
otthont ad.
7:13 Azért lőn, hogy amint kiáltott, és nem hallgattak;
így kiáltoztak, és nem hallgattam, azt mondja a Seregek Ura.
7,14 Én pedig szélviharral szétszórtam őket minden nemzet között, akiket ők
nem tudta. Így elpusztult utánuk a föld, hogy senki sem ment el
át, sem vissza, mert elpusztították a szép földet.