Zakariás 7:1 És lőn Dárius király negyedik esztendejében, hogy a beszéd eljött az ÚR Zakariáshoz, a kilencedik hónap negyedik napján Chisleuban; 7:2 Amikor elküldték az Isten házába Serézert és Regemmeleket, és embereiket, hogy imádkozzanak az Úr előtt, 7:3 És szólni a papokhoz, akik az Úrnak házában voltak a seregeknek és a prófétáknak, mondván: Sírjak-e az ötödik hónapban, elválasztani magam, ahogy annyi évet tettem? 7,4 Ekkor szólt hozzám a Seregek Ura, mondván: 7:5 Szólj az ország egész népéhez és a papokhoz, mondván: Mikor böjtöltetek és gyászoltatok az ötödik és hetedik hónapban, az a hetven esztendőkig, böjtöltetek-e egyáltalán hozzám, méghozzá én? 7:6 Amikor pedig ettétek, és mikor ittétek, nem ettetek azért magatokat, és igyatok magatoknak? 7:7 Nem halljátok-e azokat a beszédeket, amelyeket az Úr kiált az előbbiek által? próféták, amikor Jeruzsálem lakott és virágzott, és a városok annak körülötte, amikor emberek laktak délen és a síkságon? 7,8 És szóla az Úr Zakariásnak, mondván: 7:9 Így szól a Seregek Ura, mondván: Igaz ítéletet hozz, és mutass! irgalom és könyörületesség kiki a testvérének: 7,10 És ne nyomasd az özvegyet, sem az árvát, sem az idegent, sem az árvát szegény; és egyikőtök se képzeljen rosszat a testvére ellen szív. 7,11 De nem akartak hallgatni, elhúzták a vállát, és megálltak fülüket, hogy ne hallják. 7:12 Igen, olyanná tették a szívüket, mint egy merev kő, hogy ne hallják a törvényt és a beszédeket, amelyeket a Seregek Ura küldött az ő szellemében az egykori próféták által: azért jött nagy harag az Úrtól otthont ad. 7:13 Azért lőn, hogy amint kiáltott, és nem hallgattak; így kiáltoztak, és nem hallgattam, azt mondja a Seregek Ura. 7,14 Én pedig szélviharral szétszórtam őket minden nemzet között, akiket ők nem tudta. Így elpusztult utánuk a föld, hogy senki sem ment el át, sem vissza, mert elpusztították a szép földet.