Tobit 12,1 Ekkor Tóbit hívatta fiát, Tóbiást, és így szólt hozzá: Fiam, lásd, az embernek megvan a bére, ami veled járt, és neked kell odaadnod több. 12:2 És monda néki Tóbiás: Ó, atyám, nem árt nekem a felét odaadnom azokból a dolgokból, amiket hoztam: 12,3 Mert biztonságban hozott vissza hozzád, és meggyógyította feleségemet, és elhozta nekem a pénzt, és téged is meggyógyított. 12:4 Ekkor az öreg azt mondta: Megilleti őt. 12,5 Hívta tehát az angyalt, és ezt mondta neki: Vedd fel mindannak a felét, amit te biztonságban hoztak és mentek el. 12,6 Majd szétszedte mindkettőt, és így szólt hozzájuk: Áldjátok az Istent, dicsérjétek őt! és magasztaljátok őt, és dicsérjétek őt azokért a dolgokért, amelyeket tett mindazok szeme láttára, akik élnek. Istent dicsérni és magasztalni jó az ő nevét, és méltóképpen hirdetni Isten cselekedeteit; ezért legyen nem rest dicsérni őt. 12:7 Jó a király titkát megőrizni, de tisztességes feltárja Isten műveit. Tedd azt, ami jó, és semmi rossz nem érhet te. 12:8 Jó az ima böjtöléssel, alamizsnával és igazsággal. Egy kicsit vele jobb az igazság, mint a sok hamissággal. Jobb, ha adj alamizsnát, mintsem aranyat gyűjts: 12:9 Mert az alamizsna megszabadít a haláltól, és megtisztít minden bűnt. Azok akik alamizsnát és igazságot gyakorolnak, élettel töltenek be: 12:10 De akik vétkeznek, saját életük ellenségei. 12:11 Bizony, semmit sem zárok el tőled. Mert azt mondtam: Jó volt őrizd meg egy király titkát, de ezt megtisztelő volt felfedni Isten művei. 12:12 Most tehát, amikor te imádkoztál és Sára, a te menyed, emlékeztesd imáidat a Szent elé: és amikor te eltemette a halottat, én is veled voltam. 12,13 És amikor nem késlekedtél, hogy felkelj, és otthagytad vacsorádat, menj és takard el a halottakat, a te jócselekedeted nem volt elrejtve előttem, de én vele voltam téged. 12:14 Most pedig Isten küldött engem, hogy meggyógyítsalak téged és Sárát, a te menyedet. 12:15 Rafael vagyok, egyike a hét szent angyalnak, akik előadják az imáit. a szentek, és amelyek ki-be járnak a Szent dicsősége előtt. 12:16 Ekkor mindketten megrémültek, és arcra borultak, mert ők félt. 12:17 Ő pedig monda nékik: Ne féljetek, mert jól esik majd nektek; dicséret Isten tehát. 12:18 Mert nem az én kegyelemből, hanem a mi Istenünk akaratából jöttem; azért dicsérjétek őt mindörökké. 12:19 Mind ezekben a napokban megjelentem nektek; de nem ettem és nem ittam, de ti látomást láttatok. 12:20 Most azért adj hálát Istennek, mert felmegyek ahhoz, aki küldött engem; de írj le egy könyvbe mindent, ami megtörtént. 12,21 És amikor felkeltek, többé nem látták őt. 12:22 Aztán megvallották Isten nagy és csodálatos cselekedeteit, és azt, hogy miként a megjelent nekik az Úr angyala.