Tobit
12,1 Ekkor Tóbit hívatta fiát, Tóbiást, és így szólt hozzá: Fiam, lásd,
az embernek megvan a bére, ami veled járt, és neked kell odaadnod
több.
12:2 És monda néki Tóbiás: Ó, atyám, nem árt nekem a felét odaadnom
azokból a dolgokból, amiket hoztam:
12,3 Mert biztonságban hozott vissza hozzád, és meggyógyította feleségemet,
és elhozta nekem a pénzt, és téged is meggyógyított.
12:4 Ekkor az öreg azt mondta: Megilleti őt.
12,5 Hívta tehát az angyalt, és ezt mondta neki: Vedd fel mindannak a felét, amit te
biztonságban hoztak és mentek el.
12,6 Majd szétszedte mindkettőt, és így szólt hozzájuk: Áldjátok az Istent, dicsérjétek őt!
és magasztaljátok őt, és dicsérjétek őt azokért a dolgokért, amelyeket tett
mindazok szeme láttára, akik élnek. Istent dicsérni és magasztalni jó
az ő nevét, és méltóképpen hirdetni Isten cselekedeteit; ezért legyen
nem rest dicsérni őt.
12:7 Jó a király titkát megőrizni, de tisztességes
feltárja Isten műveit. Tedd azt, ami jó, és semmi rossz nem érhet
te.
12:8 Jó az ima böjtöléssel, alamizsnával és igazsággal. Egy kicsit vele
jobb az igazság, mint a sok hamissággal. Jobb, ha
adj alamizsnát, mintsem aranyat gyűjts:
12:9 Mert az alamizsna megszabadít a haláltól, és megtisztít minden bűnt. Azok
akik alamizsnát és igazságot gyakorolnak, élettel töltenek be:
12:10 De akik vétkeznek, saját életük ellenségei.
12:11 Bizony, semmit sem zárok el tőled. Mert azt mondtam: Jó volt
őrizd meg egy király titkát, de ezt megtisztelő volt felfedni
Isten művei.
12:12 Most tehát, amikor te imádkoztál és Sára, a te menyed,
emlékeztesd imáidat a Szent elé: és amikor te
eltemette a halottat, én is veled voltam.
12,13 És amikor nem késlekedtél, hogy felkelj, és otthagytad vacsorádat, menj
és takard el a halottakat, a te jócselekedeted nem volt elrejtve előttem, de én vele voltam
téged.
12:14 Most pedig Isten küldött engem, hogy meggyógyítsalak téged és Sárát, a te menyedet.
12:15 Rafael vagyok, egyike a hét szent angyalnak, akik előadják az imáit.
a szentek, és amelyek ki-be járnak a Szent dicsősége előtt.
12:16 Ekkor mindketten megrémültek, és arcra borultak, mert ők
félt.
12:17 Ő pedig monda nékik: Ne féljetek, mert jól esik majd nektek; dicséret
Isten tehát.
12:18 Mert nem az én kegyelemből, hanem a mi Istenünk akaratából jöttem;
azért dicsérjétek őt mindörökké.
12:19 Mind ezekben a napokban megjelentem nektek; de nem ettem és nem ittam,
de ti látomást láttatok.
12:20 Most azért adj hálát Istennek, mert felmegyek ahhoz, aki küldött engem; de
írj le egy könyvbe mindent, ami megtörtént.
12,21 És amikor felkeltek, többé nem látták őt.
12:22 Aztán megvallották Isten nagy és csodálatos cselekedeteit, és azt, hogy miként a
megjelent nekik az Úr angyala.