Tobit
11,1 Ezek után Tóbiás elment, dicsérve Istent, amit adott
jó utat neki, megáldotta Raguelt és feleségét Ednát, és elment
úton, mígnem közeledtek Ninive felé.
11,2 Ekkor Rafael ezt mondta Tóbiásnak: Tudod, testvér, hogyan mentél el.
az apád:
11,3 Siessünk feleséged elé, és készítsük elő a házat.
11:4 És vedd kezedbe a hal epét. Így hát mentek a maguk útján, és
a kutya utánuk ment.
11:5 Anna pedig leült, és a fia felé nézett.
11,6 És amikor látta, hogy jön, így szólt atyjához: Íme, a te fiad
jön, és a férfi, aki vele ment.
11,7 Akkor ezt mondta Rafael: Tudom, Tóbiás, hogy atyád kinyitja a szemét.
11:8 Kend meg azért a szemét epével, és megszúrtad
azzal dörzsöli, és a fehérség lehull, és ő
látlak.
11,9 Ekkor Anna kifutott, fia nyakába borult, és így szólt:
őt, látva, hogy láttalak, fiam, ezentúl megelégszem
meghal. És mindketten sírtak.
11,10 Tóbit is kiment az ajtó felé, és megbotlott, de a fia elfutott.
neki,
11,11 És megragadta az ő atyját, és megütötte az epét atyáira.
szemét, mondván: Bízzál, atyám.
11:12 És mikor szemei okoskodni kezdtek, megdörzsölte azokat;
11:13 És a fehérség lehanyatlott a szeme sarkából, és amikor ő
meglátta a fiát, a nyakába borult.
11,14 Ő pedig sírt, és ezt mondta: Áldott vagy, Istenem, és áldott a te neved
örökké; és áldott minden szent angyalod:
11,15 Mert megostoroztál és megkönyörültél rajtam, mert íme, látom az én
fia Tóbiás. És bement a fia örvendezve, és elbeszélé atyjának a nagyot
ami történt vele a médiában.
11,16 Ekkor Tóbit kiment menyéhez, Ninive kapujához,
örvendezve és dicsérve az Istent; és akik látták őt elmenni, csodálkoztak, mert
megkapta a látását.
11,17 Tóbiás azonban hálát adott előttük, mert Isten megkönyörült rajta. És
Amikor Sárához, menyéhez lépett, megáldotta, mondván:
Üdvözöllek, leányom: áldott az Isten, aki elhozott téged
minket, és áldott legyen atyád és anyád. És volt köztük öröm
minden testvérét, akik Ninivében voltak.
11,18 És eljött Akjakarus és Nászbás, az ő testvérének fia.
11,19 És Tóbiás menyegzőjét hét napig megtartották nagy örömmel.