Tobit
10:1 Tóbit pedig, az ő atyja, minden napot megszámolt, és mikor az utazás napjait
lejártak, és nem jöttek,
10:2 Akkor Tóbit megkérdezte: Fogva vannak? vagy Gabael meghalt, és nincs
ember, hogy adja neki a pénzt?
10:3 Ezért nagyon megbánta.
10:4 És monda néki a felesége: Az én fiam meghalt, mert sokáig marad; és
jajgatni kezdett, és így szólt:
10:5 Nem törődöm most semmivel, fiam, mióta elengedtelek, a fény
a szemem.
10,6 Akinek Tóbit ezt mondta: Maradj csendben, ne törődj vele, mert biztonságban van.
10:7 De ő ezt mondta: Hallgass, és ne csalj meg engem; a fiam meghalt. És
minden nap kiment arra az útra, amelyen mentek, és nem evett húst
nappal, és nem szűnt meg egész éjszakákon át sírni fia, Tóbiás miatt,
amíg le nem telt az esküvő tizennégy napja, ami Raguelnek volt
megesküdött, hogy ott kell töltenie. Ekkor Tóbiás így szólt Raguelhez: Engedj el!
mert apám és anyám többé nem néznek rám.
10,8 De az apósa ezt mondta neki: Maradj velem, és én elküldöm
a te atyádat, és elárulják neki, hogy mi a te dolgod.
10:9 Tóbiás azonban ezt mondta: Nem; de hadd menjek apámhoz.
10,10 Ekkor felkelt Raguel, és odaadta neki Sárát, feleségét, és vagyonának felét,
szolgák, marhák és pénz:
10,11 És megáldotta őket, és elküldte őket, mondván: Az egek Istene adjon!
boldog utazást nektek, gyermekeim.
10,12 És monda leányának: Tiszteld apádat és anyósodat!
akik most a te szüleid, hogy jó hírt halljak rólad. És ő
megcsókolta. Edna azt is mondta Tóbiásnak: A menny Ura állítson helyre,
kedves bátyám, és add, hogy lássam lányom gyermekeit
Sára, mielőtt meghalok, hogy örvendezhessek az Úr előtt: íme, vállalom
leányom hozzád különös bizalommal; hol vannak, ne könyörögj neki
gonosz.