Tobit
7,1 Mikor pedig Ekbatánába értek, Raguel házába értek,
és Sára találkozott velük, és miután köszöntötték egymást, elhozta
be őket a házba.
7:2 Akkor ezt mondta Raguel Ednának, az ő feleségének: Milyen hasonló ez az ifjú Tóbithoz?
unokatestvérem!
7:3 És megkérdezte tőlük Raguel: Honnan vagytok, atyámfiai? Akinek azt mondták:
Mi Neftálim fiai közül valók vagyunk, akik Ninivében vannak fogságban.
7,4 És monda nékik: Ismeritek Tóbit a mi rokonunkat? És azt mondták: Mi
ismerem őt. Aztán megkérdezte: Jó egészségben van?
7:5 És mondának: Él, és jó egészségben van. Tóbiás pedig monda: Ő
az apám.
7,6 Ekkor Raguel felugrott, megcsókolta és sírt,
7:7 És megáldotta, és ezt mondta neki: becsületesnek fia vagy
jó ember. De amikor meghallotta, hogy Tóbit vak, elszomorodott,
és sírt.
7,8 Hasonlóképpen sírt Edna, a felesége és Sára, a lánya. Ráadásul ők
vidáman szórakoztatta őket; és azután megöltek egy kost a
nyáj, húst raktak az asztalra. Akkor Tóbiás így szólt Rafaelhez:
Azarias testvér, beszélj azokról a dolgokról, amelyekről beszéltél
módon, és hagyja, hogy ezt az üzletet elküldjék.
7,9 És közölte a dolgot Raguellel, és Raguel így szólt Tóbiáshoz:
Egyél, igyál és mulass:
7:10 Mert illik feleségül venni a lányomat; mindazonáltal én
kijelenti neked az igazságot.
7:11 A lányomat feleségül adtam hét férfinak, akik azon az éjszakán meghaltak
bementek hozzá, de most legyen vidám. De Tobias
azt mondta: Nem eszek itt semmit, amíg meg nem egyezünk és megesküdünk egymásnak.
7,12 Raguel így szólt: Akkor vidd el ezentúl a mód szerint, mert
te vagy az unokatestvére, és ő a tiéd, és adjon neked az irgalmas Isten
sok sikert mindenben.
7,13 Ekkor hívta leányát Sárát, és az elment apjához, és ő
megfogta a kezét, és feleségül adta Tóbiásnak, mondván: Íme!
vedd őt Mózes törvénye szerint, és vidd el atyádhoz. És ő
megáldotta őket;
7:14 És felhívta Ednát a feleségére, papírt vett, és hangszert írt
szövetségeket, és megpecsételte azt.
7:15 Aztán enni kezdtek.
7,16 Miután Raguel hívta feleségét Ednát, és azt mondta neki: Nővér, készülj!
egy másik kamrát, és vidd be oda.
7,17 És miután megtette, amit a férfi parancsolt neki, elhozta oda.
és sírt, fogadta leányának könnyeit, és így szólt hozzá
neki,
7:18 Légy vigasz, leányom; menny és föld Ura adja neked
Örülj ennek a te bánatodnak: vigasztalódj leányom.