Tobit 7,1 Mikor pedig Ekbatánába értek, Raguel házába értek, és Sára találkozott velük, és miután köszöntötték egymást, elhozta be őket a házba. 7:2 Akkor ezt mondta Raguel Ednának, az ő feleségének: Milyen hasonló ez az ifjú Tóbithoz? unokatestvérem! 7:3 És megkérdezte tőlük Raguel: Honnan vagytok, atyámfiai? Akinek azt mondták: Mi Neftálim fiai közül valók vagyunk, akik Ninivében vannak fogságban. 7,4 És monda nékik: Ismeritek Tóbit a mi rokonunkat? És azt mondták: Mi ismerem őt. Aztán megkérdezte: Jó egészségben van? 7:5 És mondának: Él, és jó egészségben van. Tóbiás pedig monda: Ő az apám. 7,6 Ekkor Raguel felugrott, megcsókolta és sírt, 7:7 És megáldotta, és ezt mondta neki: becsületesnek fia vagy jó ember. De amikor meghallotta, hogy Tóbit vak, elszomorodott, és sírt. 7,8 Hasonlóképpen sírt Edna, a felesége és Sára, a lánya. Ráadásul ők vidáman szórakoztatta őket; és azután megöltek egy kost a nyáj, húst raktak az asztalra. Akkor Tóbiás így szólt Rafaelhez: Azarias testvér, beszélj azokról a dolgokról, amelyekről beszéltél módon, és hagyja, hogy ezt az üzletet elküldjék. 7,9 És közölte a dolgot Raguellel, és Raguel így szólt Tóbiáshoz: Egyél, igyál és mulass: 7:10 Mert illik feleségül venni a lányomat; mindazonáltal én kijelenti neked az igazságot. 7:11 A lányomat feleségül adtam hét férfinak, akik azon az éjszakán meghaltak bementek hozzá, de most legyen vidám. De Tobias azt mondta: Nem eszek itt semmit, amíg meg nem egyezünk és megesküdünk egymásnak. 7,12 Raguel így szólt: Akkor vidd el ezentúl a mód szerint, mert te vagy az unokatestvére, és ő a tiéd, és adjon neked az irgalmas Isten sok sikert mindenben. 7,13 Ekkor hívta leányát Sárát, és az elment apjához, és ő megfogta a kezét, és feleségül adta Tóbiásnak, mondván: Íme! vedd őt Mózes törvénye szerint, és vidd el atyádhoz. És ő megáldotta őket; 7:14 És felhívta Ednát a feleségére, papírt vett, és hangszert írt szövetségeket, és megpecsételte azt. 7:15 Aztán enni kezdtek. 7,16 Miután Raguel hívta feleségét Ednát, és azt mondta neki: Nővér, készülj! egy másik kamrát, és vidd be oda. 7,17 És miután megtette, amit a férfi parancsolt neki, elhozta oda. és sírt, fogadta leányának könnyeit, és így szólt hozzá neki, 7:18 Légy vigasz, leányom; menny és föld Ura adja neked Örülj ennek a te bánatodnak: vigasztalódj leányom.