Tobit 5,1 Tóbiás így válaszolt: Atyám, mindent megteszek, amit te megparancsolta nekem: 5:2 De hogyan vehetem át a pénzt, ha nem ismerem őt? 5,3 Ekkor megadta neki a kézírást, és így szólt hozzá: Keress embert! ami veled mehet, amíg élek, és bért adok neki: és menj és kapd meg a pénzt. 5:4 Ezért, amikor elment egy férfit keresni, megtalálta Rafaelt, aki egy volt angyal. 5:5 De nem tudta; és monda néki: Elmehetsz velem Ragesbe? és jól ismered azokat a helyeket? 5,6 Akinek azt mondta az angyal: Veled megyek, és jól ismerem az utat. mert Gabael testvérünknél szálltam meg. 5:7 Akkor Tóbiás monda néki: Maradj nálam, míg meg nem mondom atyámnak. 5,8 Akkor ezt mondta neki: Menj, és ne késlekedj! Bement hát, és azt mondta az övének atyám, íme, találtam egyet, aki velem megy. Aztán azt mondta: Hívjátok őt hozzám, hogy megtudjam, melyik törzsből való, és hogy az-e egy megbízható ember, aki veled megy. 5:9 Hívta hát őt, és bement, és köszöntötték egymást. 5,10 Ekkor Tóbit így szólt hozzá: Testvér, mutasd meg nekem, melyik törzsről és családról Művészet. 5,11 Kinek ezt mondta: törzset vagy családot, vagy bérest keresel? a fiaddal menni? Akkor Tóbit azt mondta neki: Tudnám, testvérem, a te rokonság és név. 5,12 És monda: Én vagyok Azariás, a nagy Anániásnak és a te fiadnak. testvérek. 5:13 Akkor Tóbit monda: Szívesen, testvérem; most ne haragudj rám, mert érdeklődtem, hogy megismerjem törzsedet és családodat; mert te vagy bátyám, becsületes és jó állományú: mert ismerem Anániást és Jonatás, annak a nagy Samaiásnak a fiai, amint együtt mentünk Jeruzsálembe imádják, és felajánlják az elsőszülöttet és a gyümölcsök tizedét; és nem csábították el testvéreink tévedésével: testvérem, te jó készlet művészete. 5,14 De mondd meg, milyen bért adjak neked? kérsz egy drachmát naponta, és szükséges dolgok, mint a saját fiamnak? 5:15 Igen, sőt, ha épségben visszatérsz, hozzáadok valamit a béredhez. 5:16 Tehát nagyon örültek. Aztán így szólt Tóbiáshoz: Készülj fel! az utazást, és Isten jó utat küld neked. És amikor a fiának volt mindent előkészített az útra, mondta az apja: Menj ezzel az ember, és az Isten, aki a mennyben lakik, boldoguljon az utad, és a Isten angyala tartson társaságot. Így hát kimentek mindketten, a fiatalok is az ember kutyája velük. 5,17 Anna, az ő anyja azonban sírt, és ezt mondta Tóbitnak: Miért küldted el a mi fiú? nem a mi kezünk botja, aki ki-be jár előttünk? 5:18 Ne légy mohó, hogy pénzt adj a pénzhez, hanem legyen olyan, mint a tiszteletlenség gyermekünkről. 5:19 Mert elég nekünk az, amit az Úr adott nekünk, hogy éljünk vele. 5:20 Akkor ezt mondta neki Tóbit: Ne vigyázz, húgom! vissza fog térni biztonságban, és a te szemeid meglátják őt. 5,21 Mert a jó angyal kíséri őt, és útja lesz boldogul, és épségben tér vissza. 5:22 Aztán véget vetett a sírásnak.