Tobit
5,1 Tóbiás így válaszolt: Atyám, mindent megteszek, amit te
megparancsolta nekem:
5:2 De hogyan vehetem át a pénzt, ha nem ismerem őt?
5,3 Ekkor megadta neki a kézírást, és így szólt hozzá: Keress embert!
ami veled mehet, amíg élek, és bért adok neki:
és menj és kapd meg a pénzt.
5:4 Ezért, amikor elment egy férfit keresni, megtalálta Rafaelt, aki egy volt
angyal.
5:5 De nem tudta; és monda néki: Elmehetsz velem Ragesbe?
és jól ismered azokat a helyeket?
5,6 Akinek azt mondta az angyal: Veled megyek, és jól ismerem az utat.
mert Gabael testvérünknél szálltam meg.
5:7 Akkor Tóbiás monda néki: Maradj nálam, míg meg nem mondom atyámnak.
5,8 Akkor ezt mondta neki: Menj, és ne késlekedj! Bement hát, és azt mondta az övének
atyám, íme, találtam egyet, aki velem megy. Aztán azt mondta:
Hívjátok őt hozzám, hogy megtudjam, melyik törzsből való, és hogy az-e
egy megbízható ember, aki veled megy.
5:9 Hívta hát őt, és bement, és köszöntötték egymást.
5,10 Ekkor Tóbit így szólt hozzá: Testvér, mutasd meg nekem, melyik törzsről és családról
Művészet.
5,11 Kinek ezt mondta: törzset vagy családot, vagy bérest keresel?
a fiaddal menni? Akkor Tóbit azt mondta neki: Tudnám, testvérem, a te
rokonság és név.
5,12 És monda: Én vagyok Azariás, a nagy Anániásnak és a te fiadnak.
testvérek.
5:13 Akkor Tóbit monda: Szívesen, testvérem; most ne haragudj rám,
mert érdeklődtem, hogy megismerjem törzsedet és családodat; mert te vagy
bátyám, becsületes és jó állományú: mert ismerem Anániást és
Jonatás, annak a nagy Samaiásnak a fiai, amint együtt mentünk Jeruzsálembe
imádják, és felajánlják az elsőszülöttet és a gyümölcsök tizedét; és
nem csábították el testvéreink tévedésével: testvérem, te
jó készlet művészete.
5,14 De mondd meg, milyen bért adjak neked? kérsz egy drachmát naponta, és
szükséges dolgok, mint a saját fiamnak?
5:15 Igen, sőt, ha épségben visszatérsz, hozzáadok valamit a béredhez.
5:16 Tehát nagyon örültek. Aztán így szólt Tóbiáshoz: Készülj fel!
az utazást, és Isten jó utat küld neked. És amikor a fiának volt
mindent előkészített az útra, mondta az apja: Menj ezzel
az ember, és az Isten, aki a mennyben lakik, boldoguljon az utad, és a
Isten angyala tartson társaságot. Így hát kimentek mindketten, a fiatalok is
az ember kutyája velük.
5,17 Anna, az ő anyja azonban sírt, és ezt mondta Tóbitnak: Miért küldted el a mi
fiú? nem a mi kezünk botja, aki ki-be jár előttünk?
5:18 Ne légy mohó, hogy pénzt adj a pénzhez, hanem legyen olyan, mint a tiszteletlenség
gyermekünkről.
5:19 Mert elég nekünk az, amit az Úr adott nekünk, hogy éljünk vele.
5:20 Akkor ezt mondta neki Tóbit: Ne vigyázz, húgom! vissza fog térni
biztonságban, és a te szemeid meglátják őt.
5,21 Mert a jó angyal kíséri őt, és útja lesz
boldogul, és épségben tér vissza.
5:22 Aztán véget vetett a sírásnak.