Tobit 2,1 Most, amikor újra hazajöttem, és feleségem, Anna visszatért hozzám, Tóbiás fiammal, pünkösd ünnepén, ami a szent ünnep a hét hétből egy jó vacsora készült nekem, melyben én leült enni. 2,2 És amikor láttam, hogy sok a hús, azt mondtam a fiamnak: Menj, és hozz mit szegény ember, akármit is megtudsz a testvéreinktől, aki észben tart az Úr; és íme, érted maradok. 2,3 Ő azonban visszatért, és így szólt: Atyám, a mi nemzetünk közül egyet megfojtottak, és ki van vetve a piactéren. 2:4 Aztán mielőtt még húst kóstoltam volna, elindultam, és felvittem őt egy szoba napnyugtáig. 2,5 Azután visszatértem, megmosakodtam, és nehézkesen ettem húsomat, 2,6 Emlékezz Ámosz próféciájára, amint mondta: Legyenek ünnepeid gyászba változott, és minden vidámságod siránkozássá. 2:7 Ezért sírtam, és naplemente után elmentem, és a sírba, és eltemette. 2,8 A szomszédaim azonban gúnyolódtak, és azt mondták: Ez az ember még nem fél megölni ez ügyben: aki elmenekült; és mégis, íme, eltemette a megint halott. 2,9 Ugyanazon az éjszakán én is visszatértem a temetésből, és a fal mellett aludtam az udvarom beszennyeződött, és az arcom fedetlen volt: 2,10 És nem tudtam, hogy verebek vannak a falban, és az én szemem is nyitva, a verebek meleg trágyát nyomtak a szemembe, és fehéredés jött az én szememben: és elmentem az orvosokhoz, de nem segítettek: sőt Achiacharus táplált engem, amíg el nem mentem Elymaisba. 2:11 Anna feleségem pedig női munkákat vállalt. 2,12 És miután hazaküldte őket a tulajdonosokhoz, kifizették a bérét, és neki is adott egy gyerek mellett. 2,13 És amikor az én házamban volt, és sírni kezdett, azt mondtam neki: Kezdettől honnan van ez a gyerek? nem lopott? adja át a tulajdonosoknak; mert az tilos bármit enni, amit elloptak. 2,14 De ő így válaszolt nekem: Több ajándékba adták, mint fizetésért. Én azonban nem hittem neki, hanem felszólítottam, hogy adja át a tulajdonosoknak: és Megdöbbentem tőle. De ő így válaszolt nekem: Hol van alamizsnád és igazságos tetteid? íme, te és minden cselekedeted ismert.