Tobit
2,1 Most, amikor újra hazajöttem, és feleségem, Anna visszatért hozzám,
Tóbiás fiammal, pünkösd ünnepén, ami a szent ünnep
a hét hétből egy jó vacsora készült nekem, melyben én
leült enni.
2,2 És amikor láttam, hogy sok a hús, azt mondtam a fiamnak: Menj, és hozz mit
szegény ember, akármit is megtudsz a testvéreinktől, aki észben tart
az Úr; és íme, érted maradok.
2,3 Ő azonban visszatért, és így szólt: Atyám, a mi nemzetünk közül egyet megfojtottak, és
ki van vetve a piactéren.
2:4 Aztán mielőtt még húst kóstoltam volna, elindultam, és felvittem őt
egy szoba napnyugtáig.
2,5 Azután visszatértem, megmosakodtam, és nehézkesen ettem húsomat,
2,6 Emlékezz Ámosz próféciájára, amint mondta: Legyenek ünnepeid
gyászba változott, és minden vidámságod siránkozássá.
2:7 Ezért sírtam, és naplemente után elmentem, és a
sírba, és eltemette.
2,8 A szomszédaim azonban gúnyolódtak, és azt mondták: Ez az ember még nem fél
megölni ez ügyben: aki elmenekült; és mégis, íme, eltemette a
megint halott.
2,9 Ugyanazon az éjszakán én is visszatértem a temetésből, és a fal mellett aludtam
az udvarom beszennyeződött, és az arcom fedetlen volt:
2,10 És nem tudtam, hogy verebek vannak a falban, és az én szemem is
nyitva, a verebek meleg trágyát nyomtak a szemembe, és fehéredés jött
az én szememben: és elmentem az orvosokhoz, de nem segítettek:
sőt Achiacharus táplált engem, amíg el nem mentem Elymaisba.
2:11 Anna feleségem pedig női munkákat vállalt.
2,12 És miután hazaküldte őket a tulajdonosokhoz, kifizették a bérét, és
neki is adott egy gyerek mellett.
2,13 És amikor az én házamban volt, és sírni kezdett, azt mondtam neki: Kezdettől
honnan van ez a gyerek? nem lopott? adja át a tulajdonosoknak; mert az
tilos bármit enni, amit elloptak.
2,14 De ő így válaszolt nekem: Több ajándékba adták, mint fizetésért.
Én azonban nem hittem neki, hanem felszólítottam, hogy adja át a tulajdonosoknak: és
Megdöbbentem tőle. De ő így válaszolt nekem: Hol van alamizsnád és
igazságos tetteid? íme, te és minden cselekedeted ismert.