Susanna
1,1 Babilonban lakott egy ember, akit Joacimnak hívtak.
1,2 És vett egy feleséget, akinek Susanna volt a neve, Khelkiás lánya, a
nagyon szép asszony, és olyan, aki féli az Urat.
1,3 Szülei is igazak voltak, és így tanították leányukat
Mózes törvénye.
1:4 Joacim pedig nagy gazdag ember volt, és szép kertje csatlakozott az övéhez
ház: és hozzá fordultak a zsidók; mert becsületesebb volt annál
mindenki más.
1:5 Ugyanabban az évben a nép két ősét nevezték ki
bírák, amilyenekről az Úr beszélt, hogy a gonoszság Babilonból jött
ősi bíráktól, akik úgy tűnt, kormányozzák a népet.
1:6 Ezek sokat őriztek Joacim házában, és mindazokat, akiknek perük volt
jött hozzájuk.
1:7 Amikor a nép délben elment, Zsuzsanna bement hozzá
férj kertjében járni.
1:8 A két vén pedig látta őt mindennap bemenni és sétálni; szóval azt
vágyuk fellángolt iránta.
1,9 És elferdítették gondolataikat, és elfordították szemeiket, hogy azok
nem nézhet az ég felé, és nem emlékszik az igazságos ítéletekre.
1:10 És bár mindketten megsebesültek az ő szerelmétől, mégsem merték megnyilvánulni
másik a bánatát.
1,11 Mert szégyellték kinyilvánítani vágyukat, melyre vágytak
tenni vele.
1:12 Mégis szorgalmasan figyelték napról napra, hogy láthassák őt.
1,13 És az egyik azt mondta a másiknak: Menjünk haza, mert vacsora van
idő.
1,14 Amikor tehát kimentek, elválasztották egyiket a másiktól, és
ismét visszafordulva ugyanoda jutottak; és utána megvoltak
kérdezték egymástól az okot, elismerték vágyukat: akkor
kijelöltek egy időt mindketten, amikor egyedül találhatják őt.
1:15 És kiesett, ahogy nézték a megfelelő időt, bement, mint korábban
csak két szobalány, és a kertben szeretett volna megmosakodni: mert
ez meleg volt.
1,16 És nem volt ott más test, csak a két vén, akik elrejtőztek
magukat, és őt figyelték.
1,17 Ekkor így szólt a szolgálólányokhoz: Hozz nekem olajat és mosógolyókat, és zárd be
kertajtókat, hogy megmoshassak.
1,18 És úgy tettek, ahogyan ő parancsolta nekik, bezárták a kert ajtaját, és kimentek
maguk a titkos ajtóknál, hogy elhozzák azokat a dolgokat, amelyeket ő parancsolt
de nem látták a véneket, mert elrejtőztek.
1,19 Amikor pedig a szolgálólányok kimentek, felkelt a két vén, és odafutottak
ő azt mondja,
1,20 Íme, a kert ajtaja be van zárva, hogy senki ne lásson minket, és mi
szeress veled; egyezz tehát velünk, és feküdj velünk.
1,21 Ha nem akarod, tanúságot teszünk ellened, hogy egy fiatalember
veled volt, és ezért elbocsátottad a te szolgálóleányaidat magadtól.
1:22 Ekkor Zsuzsanna felsóhajtott, és így szólt: Minden oldalról feszült vagyok, mert ha
ezt cselekedjétek, az nékem halál; és ha nem cselekszem, nem menekülhetek
a kezeid.
1,23 Jobb, ha kezedbe kerülök, és nem teszem meg, mint vétkezni
az Úr szemében.
1:24 Ezzel Zsuzsanna hangosan felkiáltott, a két vén pedig felkiáltott.
ellene.
1:25 Aztán elfutott az egyik, és kinyitotta a kertajtót.
1,26 Amikor tehát a ház szolgái meghallották a kiáltást a kertben, ők
berohant a titkos ajtón, hogy megnézze, mit tettek vele.
1,27 De amikor a vének elmondták dolgukat, a szolgák nagyon megöregedtek
szégyellve: mert Susannáról soha nem készült ilyen jelentés.
1:28 És lőn másnap, amikor a nép összegyűlt hozzá
férje Joacim, a két vén is tele volt huncut képzelőerővel
Susanna ellen, hogy megöljék;
1,29 És ezt mondta a népnek: Küldjétek el Zsuzsannát, Khelkiás lányát!
Joacim felesége. És így küldték.
1,30 Eljött tehát apjával és anyjával, gyermekeivel és egész magával
rokon.
1:31 Nos, Susanna nagyon finom nő volt, és gyönyörű volt látni.
1,32 És ezek a gonoszok megparancsolták, hogy fedjék fel az arcát, mert az volt
fedett), hogy megteljenek szépségével.
1:33 Ezért sírtak a barátai és mindazok, akik látták.
1,34 Ekkor a két vén felállt a nép közé, és letették a magukét
kezeit a fején.
1:35 És sírva tekintett az égre, mert a szíve bízott benne
Lord.
1,36 És mondának a vének: Miközben egyedül jártunk a kertben, jött ez az asszony
be két szobalánnyal, bezárták a kertajtót, és elküldték a szolgálólányokat.
1,37 Ekkor egy fiatalember, aki ott volt elrejtőzve, odament hozzá, és vele feküdt.
1,38 Mi, akik a kert egyik sarkában álltunk, látván ezt a gonoszságot,
futott hozzájuk.
1:39 És amikor együtt láttuk őket, azt az embert nem tudtuk megtartani, mert az volt
erősebb volt nálunk, kinyitotta az ajtót, és kiugrott.
1:40 De miután elvittük ezt a nőt, megkérdeztük, ki az a fiatalember, hanem ő
nem mondaná meg nekünk: ezekről tanúskodunk.
1,41 Akkor a gyülekezet úgy hitt nekik, mint a véneknek és bíráknak
az emberek közül: ezért halálra ítélték.
1,42 Ekkor Zsuzsanna hangosan felkiáltott, és így szólt: Örökkévaló Isten!
aki ismeri a titkokat, és mindent tud, mielőtt azok lennének:
1,43 Tudod, hogy hamis tanúságot tettek ellenem, és íme,
Meg kell halnom; míg én soha nem csináltam olyan dolgokat, mint ezek a férfiak
rosszindulatúan ellenem találták ki.
1:44 És az Úr meghallotta az ő hangját.
1,45 Ezért, amikor megölték, az Úr feltámasztotta
egy Dániel nevű fiatal fiatal szent szelleme:
1:46 Aki nagy hangon kiáltott, megtisztultam ennek az asszonynak a vérétől.
1,47 Ekkor az egész nép feléje fordította őket, és ezt kérdezte: Mit jelentenek ezek?
szavakat, amiket kimondtál?
1,48 Ő pedig ott állott közöttük, és így szólt: Ilyen bolondok vagytok, ti fiai?
Izráel, hogy az igazság vizsgálata és ismerete nélkül rendelkezel
elítélte Izrael leányát?
1,49 Térjetek vissza az ítélet helyére, mert hamis tanúságot tettek
ellene.
1:50 Ezért az egész nép sietve megfordult, és a vének mondták
neki: Gyere, ülj le közénk, és mutasd meg nekünk, mert Isten adott neked
vén becsülete.
1,51 Akkor ezt mondta nekik Dániel: Tedd félre ezt a kettőt egymástól,
és megvizsgálom őket.
1,52 Amikor tehát elválasztották őket egymástól, elhívta egyiküket:
és így szólt hozzá: Ó te, aki megöregedett a gonoszságban, most a te bűneid
amelyeket korábban elkövettél, napvilágra kerültek.
1,53 Mert hamis ítéletet hirdettél, és ártatlant kárhoztattál
és szabadon engedte a bűnöst; bár az Úr azt mondja: Az ártatlan és
igazat ne ölj.
1:54 Most tehát, ha láttad őt, mondd meg nekem: Milyen fa alatt láttál
összeállnak? Aki így válaszolt: Egy rúdfa alatt.
1:55 Dániel ezt mondta: Jól van! saját fejed ellen hazudtál; számára
Isten angyala még most is megkapta Isten ítéletét, hogy megvágjon téged
kettőbe.
1,56 Ezért félretette őt, és megparancsolta, hogy hozzák a másikat, és így szólt hozzá
őt, ó, Kánaán magva, és nem Júda, a szépség megcsalt téged,
és a vágy elferdítette szívedet.
1,57 Így bántatok Izráel leányaival, és félelemből
veled tartanak, de Júda leánya nem akarta elviselni
gonoszság.
1:58 Most azért mondd meg nekem: Milyen fa alá vitted őket társaságba?
együtt? Ki így válaszolt: Mályfa alatt.
1:59 Akkor ezt mondta neki Dániel: Jól van! a sajátjaid ellen is hazudtál
fej: mert az Isten angyala karddal várja, hogy kettévágjon,
hogy elpusztítson téged.
1,60 Erre az egész gyülekezet hangosan kiáltott, és dicsérte az Istent,
aki megmenti a benne bízókat.
1,61 És felkeltek a két vén ellen, mert Dániel elítélte őket
hamis tanúk saját szájukból:
1:62 És Mózes törvénye szerint úgy cselekedtek velük, mint pl
rosszindulatúan szándékoztak tenni felebarátjukkal: és rákényszerítették őket
halál. Így az ártatlan vért még aznap megmentették.
1,63 Ezért Khelkiás és felesége dicsérte Istent lányukért, Zsuzsannáért,
Joacim, a férje és az összes rokonság, mert nem volt
becstelenséget találtak benne.
1:64 Attól a naptól fogva Dániel nagy hírnevet szerzett neki
az emberek.