Susanna 1,1 Babilonban lakott egy ember, akit Joacimnak hívtak. 1,2 És vett egy feleséget, akinek Susanna volt a neve, Khelkiás lánya, a nagyon szép asszony, és olyan, aki féli az Urat. 1,3 Szülei is igazak voltak, és így tanították leányukat Mózes törvénye. 1:4 Joacim pedig nagy gazdag ember volt, és szép kertje csatlakozott az övéhez ház: és hozzá fordultak a zsidók; mert becsületesebb volt annál mindenki más. 1:5 Ugyanabban az évben a nép két ősét nevezték ki bírák, amilyenekről az Úr beszélt, hogy a gonoszság Babilonból jött ősi bíráktól, akik úgy tűnt, kormányozzák a népet. 1:6 Ezek sokat őriztek Joacim házában, és mindazokat, akiknek perük volt jött hozzájuk. 1:7 Amikor a nép délben elment, Zsuzsanna bement hozzá férj kertjében járni. 1:8 A két vén pedig látta őt mindennap bemenni és sétálni; szóval azt vágyuk fellángolt iránta. 1,9 És elferdítették gondolataikat, és elfordították szemeiket, hogy azok nem nézhet az ég felé, és nem emlékszik az igazságos ítéletekre. 1:10 És bár mindketten megsebesültek az ő szerelmétől, mégsem merték megnyilvánulni másik a bánatát. 1,11 Mert szégyellték kinyilvánítani vágyukat, melyre vágytak tenni vele. 1:12 Mégis szorgalmasan figyelték napról napra, hogy láthassák őt. 1,13 És az egyik azt mondta a másiknak: Menjünk haza, mert vacsora van idő. 1,14 Amikor tehát kimentek, elválasztották egyiket a másiktól, és ismét visszafordulva ugyanoda jutottak; és utána megvoltak kérdezték egymástól az okot, elismerték vágyukat: akkor kijelöltek egy időt mindketten, amikor egyedül találhatják őt. 1:15 És kiesett, ahogy nézték a megfelelő időt, bement, mint korábban csak két szobalány, és a kertben szeretett volna megmosakodni: mert ez meleg volt. 1,16 És nem volt ott más test, csak a két vén, akik elrejtőztek magukat, és őt figyelték. 1,17 Ekkor így szólt a szolgálólányokhoz: Hozz nekem olajat és mosógolyókat, és zárd be kertajtókat, hogy megmoshassak. 1,18 És úgy tettek, ahogyan ő parancsolta nekik, bezárták a kert ajtaját, és kimentek maguk a titkos ajtóknál, hogy elhozzák azokat a dolgokat, amelyeket ő parancsolt de nem látták a véneket, mert elrejtőztek. 1,19 Amikor pedig a szolgálólányok kimentek, felkelt a két vén, és odafutottak ő azt mondja, 1,20 Íme, a kert ajtaja be van zárva, hogy senki ne lásson minket, és mi szeress veled; egyezz tehát velünk, és feküdj velünk. 1,21 Ha nem akarod, tanúságot teszünk ellened, hogy egy fiatalember veled volt, és ezért elbocsátottad a te szolgálóleányaidat magadtól. 1:22 Ekkor Zsuzsanna felsóhajtott, és így szólt: Minden oldalról feszült vagyok, mert ha ezt cselekedjétek, az nékem halál; és ha nem cselekszem, nem menekülhetek a kezeid. 1,23 Jobb, ha kezedbe kerülök, és nem teszem meg, mint vétkezni az Úr szemében. 1:24 Ezzel Zsuzsanna hangosan felkiáltott, a két vén pedig felkiáltott. ellene. 1:25 Aztán elfutott az egyik, és kinyitotta a kertajtót. 1,26 Amikor tehát a ház szolgái meghallották a kiáltást a kertben, ők berohant a titkos ajtón, hogy megnézze, mit tettek vele. 1,27 De amikor a vének elmondták dolgukat, a szolgák nagyon megöregedtek szégyellve: mert Susannáról soha nem készült ilyen jelentés. 1:28 És lőn másnap, amikor a nép összegyűlt hozzá férje Joacim, a két vén is tele volt huncut képzelőerővel Susanna ellen, hogy megöljék; 1,29 És ezt mondta a népnek: Küldjétek el Zsuzsannát, Khelkiás lányát! Joacim felesége. És így küldték. 1,30 Eljött tehát apjával és anyjával, gyermekeivel és egész magával rokon. 1:31 Nos, Susanna nagyon finom nő volt, és gyönyörű volt látni. 1,32 És ezek a gonoszok megparancsolták, hogy fedjék fel az arcát, mert az volt fedett), hogy megteljenek szépségével. 1:33 Ezért sírtak a barátai és mindazok, akik látták. 1,34 Ekkor a két vén felállt a nép közé, és letették a magukét kezeit a fején. 1:35 És sírva tekintett az égre, mert a szíve bízott benne Lord. 1,36 És mondának a vének: Miközben egyedül jártunk a kertben, jött ez az asszony be két szobalánnyal, bezárták a kertajtót, és elküldték a szolgálólányokat. 1,37 Ekkor egy fiatalember, aki ott volt elrejtőzve, odament hozzá, és vele feküdt. 1,38 Mi, akik a kert egyik sarkában álltunk, látván ezt a gonoszságot, futott hozzájuk. 1:39 És amikor együtt láttuk őket, azt az embert nem tudtuk megtartani, mert az volt erősebb volt nálunk, kinyitotta az ajtót, és kiugrott. 1:40 De miután elvittük ezt a nőt, megkérdeztük, ki az a fiatalember, hanem ő nem mondaná meg nekünk: ezekről tanúskodunk. 1,41 Akkor a gyülekezet úgy hitt nekik, mint a véneknek és bíráknak az emberek közül: ezért halálra ítélték. 1,42 Ekkor Zsuzsanna hangosan felkiáltott, és így szólt: Örökkévaló Isten! aki ismeri a titkokat, és mindent tud, mielőtt azok lennének: 1,43 Tudod, hogy hamis tanúságot tettek ellenem, és íme, Meg kell halnom; míg én soha nem csináltam olyan dolgokat, mint ezek a férfiak rosszindulatúan ellenem találták ki. 1:44 És az Úr meghallotta az ő hangját. 1,45 Ezért, amikor megölték, az Úr feltámasztotta egy Dániel nevű fiatal fiatal szent szelleme: 1:46 Aki nagy hangon kiáltott, megtisztultam ennek az asszonynak a vérétől. 1,47 Ekkor az egész nép feléje fordította őket, és ezt kérdezte: Mit jelentenek ezek? szavakat, amiket kimondtál? 1,48 Ő pedig ott állott közöttük, és így szólt: Ilyen bolondok vagytok, ti fiai? Izráel, hogy az igazság vizsgálata és ismerete nélkül rendelkezel elítélte Izrael leányát? 1,49 Térjetek vissza az ítélet helyére, mert hamis tanúságot tettek ellene. 1:50 Ezért az egész nép sietve megfordult, és a vének mondták neki: Gyere, ülj le közénk, és mutasd meg nekünk, mert Isten adott neked vén becsülete. 1,51 Akkor ezt mondta nekik Dániel: Tedd félre ezt a kettőt egymástól, és megvizsgálom őket. 1,52 Amikor tehát elválasztották őket egymástól, elhívta egyiküket: és így szólt hozzá: Ó te, aki megöregedett a gonoszságban, most a te bűneid amelyeket korábban elkövettél, napvilágra kerültek. 1,53 Mert hamis ítéletet hirdettél, és ártatlant kárhoztattál és szabadon engedte a bűnöst; bár az Úr azt mondja: Az ártatlan és igazat ne ölj. 1:54 Most tehát, ha láttad őt, mondd meg nekem: Milyen fa alatt láttál összeállnak? Aki így válaszolt: Egy rúdfa alatt. 1:55 Dániel ezt mondta: Jól van! saját fejed ellen hazudtál; számára Isten angyala még most is megkapta Isten ítéletét, hogy megvágjon téged kettőbe. 1,56 Ezért félretette őt, és megparancsolta, hogy hozzák a másikat, és így szólt hozzá őt, ó, Kánaán magva, és nem Júda, a szépség megcsalt téged, és a vágy elferdítette szívedet. 1,57 Így bántatok Izráel leányaival, és félelemből veled tartanak, de Júda leánya nem akarta elviselni gonoszság. 1:58 Most azért mondd meg nekem: Milyen fa alá vitted őket társaságba? együtt? Ki így válaszolt: Mályfa alatt. 1:59 Akkor ezt mondta neki Dániel: Jól van! a sajátjaid ellen is hazudtál fej: mert az Isten angyala karddal várja, hogy kettévágjon, hogy elpusztítson téged. 1,60 Erre az egész gyülekezet hangosan kiáltott, és dicsérte az Istent, aki megmenti a benne bízókat. 1,61 És felkeltek a két vén ellen, mert Dániel elítélte őket hamis tanúk saját szájukból: 1:62 És Mózes törvénye szerint úgy cselekedtek velük, mint pl rosszindulatúan szándékoztak tenni felebarátjukkal: és rákényszerítették őket halál. Így az ártatlan vért még aznap megmentették. 1,63 Ezért Khelkiás és felesége dicsérte Istent lányukért, Zsuzsannáért, Joacim, a férje és az összes rokonság, mert nem volt becstelenséget találtak benne. 1:64 Attól a naptól fogva Dániel nagy hírnevet szerzett neki az emberek.