Salamon éneke 8:1 Ó, bárcsak olyan lennél, mint a testvérem, aki anyám melleit szoptad! ha kívül talállak, megcsókolnálak; igen, nem kellene megvetette. 8:2 Én vezetnélek, és bevinnélek anyám házába, aki megtenné oktass engem: Inni adok neked fűszerezett bort annak levéből a gránátalmám. 8,3 Bal keze a fejem alatt legyen, jobbja pedig ölelje át nekem. 8,4 Megkérlek titeket, Jeruzsálem leányai, hogy ne ébredjetek fel és ne ébredjetek szerelmem, amíg nem kéri. 8:5 Ki ez, aki feljön a pusztából, rá támaszkodva? szeretett? Felneveltelek az almafa alatt: oda hozott anyád téged elő: ott hozott ki téged, aki szültél. 8:6 Tégy engem pecsétül szívedre, pecsétül karodra, mert a szeretet az erős, mint a halál; a féltékenység kegyetlen, mint a sír: a szene az tüzes parazsat, melynek leghevesebb lángja van. 8:7 Sok víz nem tudja kioltani a szeretetet, és az özönvíz sem tudja elfojtani: ha a az ember a háza minden vagyonát odaadná a szerelemért, az teljesen elítélendő. 8:8 Van egy húgocskánk, akinek nincs melle: mit tegyünk? a mi nővérünk azon a napon, amikor beszélni fognak érte? 8:9 Ha fal, ezüst palotát építünk rá, ha pedig ő legyen ajtó, cédrusfa deszkákkal zárjuk be. 8,10 Fal vagyok, és melleim olyanok, mint a tornyok: akkor olyan voltam a szemében, mint egy hogy tetszést talált. 8:11 Salamonnak volt szőlője Baalhamonban; kiengedte neki a szőlőt állattartók; mindenkinek ezer darabot kellett hoznia a gyümölcsért ezüstből. 8,12 Az én szőlőm, amely az enyém, előttem van: neked, Salamon, legyen egy ezren, és kétszázan azok, akik megőrzik annak gyümölcsét. 8,13 Te, aki a kertekben laksz, a társak hallgatnak a te hangodra: halljam meg. 8,14 Siess, szeretteim, és légy olyan, mint az őz vagy a fiatal szarvas a fűszerek hegyein.