Salamon éneke
8:1 Ó, bárcsak olyan lennél, mint a testvérem, aki anyám melleit szoptad!
ha kívül talállak, megcsókolnálak; igen, nem kellene
megvetette.
8:2 Én vezetnélek, és bevinnélek anyám házába, aki megtenné
oktass engem: Inni adok neked fűszerezett bort annak levéből
a gránátalmám.
8,3 Bal keze a fejem alatt legyen, jobbja pedig ölelje át
nekem.
8,4 Megkérlek titeket, Jeruzsálem leányai, hogy ne ébredjetek fel és ne ébredjetek
szerelmem, amíg nem kéri.
8:5 Ki ez, aki feljön a pusztából, rá támaszkodva?
szeretett? Felneveltelek az almafa alatt: oda hozott anyád
téged elő: ott hozott ki téged, aki szültél.
8:6 Tégy engem pecsétül szívedre, pecsétül karodra, mert a szeretet az
erős, mint a halál; a féltékenység kegyetlen, mint a sír: a szene az
tüzes parazsat, melynek leghevesebb lángja van.
8:7 Sok víz nem tudja kioltani a szeretetet, és az özönvíz sem tudja elfojtani: ha a
az ember a háza minden vagyonát odaadná a szerelemért, az teljesen
elítélendő.
8:8 Van egy húgocskánk, akinek nincs melle: mit tegyünk?
a mi nővérünk azon a napon, amikor beszélni fognak érte?
8:9 Ha fal, ezüst palotát építünk rá, ha pedig ő
legyen ajtó, cédrusfa deszkákkal zárjuk be.
8,10 Fal vagyok, és melleim olyanok, mint a tornyok: akkor olyan voltam a szemében, mint egy
hogy tetszést talált.
8:11 Salamonnak volt szőlője Baalhamonban; kiengedte neki a szőlőt
állattartók; mindenkinek ezer darabot kellett hoznia a gyümölcsért
ezüstből.
8,12 Az én szőlőm, amely az enyém, előttem van: neked, Salamon, legyen egy
ezren, és kétszázan azok, akik megőrzik annak gyümölcsét.
8,13 Te, aki a kertekben laksz, a társak hallgatnak a te hangodra:
halljam meg.
8,14 Siess, szeretteim, és légy olyan, mint az őz vagy a fiatal szarvas
a fűszerek hegyein.