Ruth 2,1 És Naominak volt egy rokona a férjének, egy hatalmas, gazdag ember. Elimelek családja; és Boáznak hívták. 2:2 És monda a Moábita Ruth Noéminek: Hadd menjek ki a mezőre, és kalászt szedjek utána, akinek szeme előtt kegyelmet találok. És ő így szólt hozzá: Menj, lányom! 2:3 És elment és jött, és gyűjtött a mezőn az aratók után szerencséje az volt, hogy rágyújtott a mező egy részére, amely Boázé volt, aki ott volt Elimelek rokonságából. 2,4 És íme, Boáz eljött Betlehemből, és így szólt az aratókhoz: ÚR legyen veled. És felelének néki: Áldjon meg téged az Úr! 2:5 Akkor ezt mondta Boáz az ő szolgájának, aki az aratók felett volt: Kinek lány ez? 2,6 És felele a szolga, aki az aratók felett volt, és monda: Megvan a moabiti leányzó, aki Naomival együtt jött vissza az országból Moab: 2,7 És monda: Kérlek, hadd szedjek és szedjek az aratók után kévék között: így jött, és reggeltől fogva maradt egészen mostanáig, hogy egy kicsit tartózkodott a házban. 2:8 És monda Boáz Ruthnak: Nem hallod, leányom? Ne menj gyűjtögetni egy másik mezőn se menjetek el innen, hanem tartsatok itt erősen az enyémhez leányzók: 2,9 Legyen a te szemeid a mezőn, amelyet aratnak, és menj utána nem parancsoltam-e meg az ifjaknak, hogy ne érintsenek téged? és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból rajzoltak a fiatalok. 2,10 Aztán arcra borult, leborult a földre, és így szólt: néki: Miért találtam kegyelmet a te szemeidben, amit el kell fogadnod? tudomásomról, látván, hogy idegen vagyok? 2,11 Boáz pedig felelvén, monda néki: Teljesen kijelentettem nékem amit anyósoddal tettél a te halálod óta férjed: és hogyan hagytad el atyádat és anyádat és a földet születésedről, és olyan néphez jöttél, amelyet nem ismertél eddig. 2,12 Fizesse meg az Úr a te munkádat, és teljes jutalmat kapsz tőle Uram, Izráel Istene, akinek szárnyai alatt bízol. 2:13 És monda: Hadd találjak kegyelmet a te szemeid előtt, uram; azért te megvigasztaltál, és ezért barátságosan beszéltél hozzád szolgálólány, bár nem vagyok olyan, mint egy szolgálóleányod. 2,14 És monda néki Boáz: Étkezéskor gyere ide, és egyél kenyeret, és mártsa be a falatot az ecetbe. És leült mellé aratók: és elérte a kiszáradt gabonát, és evett, és ott volt elég volt, és elment. 2,15 És amikor felkelt szedni, Boáz megparancsolta ifjainak: mondván: Szedjen még a kévék között is, és ne szidalmazzák őt! 2:16 És hulljon is neki néhány maroknyi szándék, és menjen el hogy leszedje őket, és ne feddje őt. 2,17 Akkor estig gyűjtögetett a mezőn, és kiverte, amije volt összegyűjtött: és körülbelül egy efa árpa volt. 2:18 És felvette, és bement a városba, és látta az anyósa amit összegyűjtött: kihozta és odaadta neki lefoglalta, miután elég volt. 2:19 És monda néki az anyósa: Hol szedtél ma? és hol dolgoztál? Áldott legyen, aki megismert téged. És megmutatta anyósának, akivel együtt dolgozott, és így szólt: A férfi neve, akivel ma együtt dolgoztam, Boáz. 2,20 És monda Noémi menyének: Áldott legyen az Úr, aki! nem hagyta el jóságát élőkhöz és holtakhoz. És Naomi így szólt hozzá: Az ember közeli rokonunk, az egyik következő rokonunk. 2,21 És monda a Moábita Ruth: Nekem is azt mondta: Tartsd meg magad ifjaim által, amíg be nem fejezik az egész aratásomat. 2,22 Noémi ezt mondta Ruthnak, az ő menyének: Jól van, leányom! hogy menj ki az ő leányaival, hogy máshol ne találkozzanak veled terület. 2,23 Ezért erősen kitartott Boáz leányai mellett, hogy az árpáig begyűjtsön. betakarítás és búza betakarítás; és anyósával lakott.