Ruth
2,1 És Naominak volt egy rokona a férjének, egy hatalmas, gazdag ember.
Elimelek családja; és Boáznak hívták.
2:2 És monda a Moábita Ruth Noéminek: Hadd menjek ki a mezőre, és
kalászt szedjek utána, akinek szeme előtt kegyelmet találok. És ő
így szólt hozzá: Menj, lányom!
2:3 És elment és jött, és gyűjtött a mezőn az aratók után
szerencséje az volt, hogy rágyújtott a mező egy részére, amely Boázé volt, aki ott volt
Elimelek rokonságából.
2,4 És íme, Boáz eljött Betlehemből, és így szólt az aratókhoz:
ÚR legyen veled. És felelének néki: Áldjon meg téged az Úr!
2:5 Akkor ezt mondta Boáz az ő szolgájának, aki az aratók felett volt: Kinek
lány ez?
2,6 És felele a szolga, aki az aratók felett volt, és monda: Megvan
a moabiti leányzó, aki Naomival együtt jött vissza az országból
Moab:
2,7 És monda: Kérlek, hadd szedjek és szedjek az aratók után
kévék között: így jött, és reggeltől fogva maradt
egészen mostanáig, hogy egy kicsit tartózkodott a házban.
2:8 És monda Boáz Ruthnak: Nem hallod, leányom? Ne menj gyűjtögetni
egy másik mezőn se menjetek el innen, hanem tartsatok itt erősen az enyémhez
leányzók:
2,9 Legyen a te szemeid a mezőn, amelyet aratnak, és menj utána
nem parancsoltam-e meg az ifjaknak, hogy ne érintsenek téged?
és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból
rajzoltak a fiatalok.
2,10 Aztán arcra borult, leborult a földre, és így szólt:
néki: Miért találtam kegyelmet a te szemeidben, amit el kell fogadnod?
tudomásomról, látván, hogy idegen vagyok?
2,11 Boáz pedig felelvén, monda néki: Teljesen kijelentettem nékem
amit anyósoddal tettél a te halálod óta
férjed: és hogyan hagytad el atyádat és anyádat és a földet
születésedről, és olyan néphez jöttél, amelyet nem ismertél
eddig.
2,12 Fizesse meg az Úr a te munkádat, és teljes jutalmat kapsz tőle
Uram, Izráel Istene, akinek szárnyai alatt bízol.
2:13 És monda: Hadd találjak kegyelmet a te szemeid előtt, uram; azért te
megvigasztaltál, és ezért barátságosan beszéltél hozzád
szolgálólány, bár nem vagyok olyan, mint egy szolgálóleányod.
2,14 És monda néki Boáz: Étkezéskor gyere ide, és egyél
kenyeret, és mártsa be a falatot az ecetbe. És leült mellé
aratók: és elérte a kiszáradt gabonát, és evett, és ott volt
elég volt, és elment.
2,15 És amikor felkelt szedni, Boáz megparancsolta ifjainak:
mondván: Szedjen még a kévék között is, és ne szidalmazzák őt!
2:16 És hulljon is neki néhány maroknyi szándék, és menjen el
hogy leszedje őket, és ne feddje őt.
2,17 Akkor estig gyűjtögetett a mezőn, és kiverte, amije volt
összegyűjtött: és körülbelül egy efa árpa volt.
2:18 És felvette, és bement a városba, és látta az anyósa
amit összegyűjtött: kihozta és odaadta neki
lefoglalta, miután elég volt.
2:19 És monda néki az anyósa: Hol szedtél ma? és
hol dolgoztál? Áldott legyen, aki megismert téged.
És megmutatta anyósának, akivel együtt dolgozott, és így szólt:
A férfi neve, akivel ma együtt dolgoztam, Boáz.
2,20 És monda Noémi menyének: Áldott legyen az Úr, aki!
nem hagyta el jóságát élőkhöz és holtakhoz. És Naomi
így szólt hozzá: Az ember közeli rokonunk, az egyik következő rokonunk.
2,21 És monda a Moábita Ruth: Nekem is azt mondta: Tartsd meg magad
ifjaim által, amíg be nem fejezik az egész aratásomat.
2,22 Noémi ezt mondta Ruthnak, az ő menyének: Jól van, leányom!
hogy menj ki az ő leányaival, hogy máshol ne találkozzanak veled
terület.
2,23 Ezért erősen kitartott Boáz leányai mellett, hogy az árpáig begyűjtsön.
betakarítás és búza betakarítás; és anyósával lakott.