rómaiak 11:1 Mondom hát: elvetette-é Isten az ő népét? Isten mentsen. Mert én is egy vagyok Izraelita, Ábrahám magvából, Benjámin törzséből. 11,2 Isten nem vetette el népét, amelyet előre ismert. Wot ti nem mi a szól a Szentírás Illésről? hogyan esedezik Istenhez az ellen Izrael azt mondja: 11:3 Uram, megölték prófétáidat, és kiásták oltáraidat; és én egyedül maradtam, és az életemet keresik. 11:4 De mit mond neki Isten válasza? fenntartottam magamnak hétezer ember, akik nem hajtottak térdre Baál képmását. 11:5 Így is van ebben az időben is a maradék a kegyelemválasztás. 11:6 Ha pedig kegyelemből, akkor nincs többé cselekedetekből, különben nincs többé kegyelem kegyelem. De ha cselekedetekről van szó, akkor már nem kegyelem: különben munka nincs több munka. 11:7 Mi van akkor? Izráel nem szerezte meg, amit keresett; de a a választás megszerezte, a többiek pedig megvakultak. 11,8 (Amint meg van írva: Isten az álom lelkét adta nekik, szemek, hogy ne lássanak, és fülek, hogy ne halljanak;) hozzá Ezen a napon. 11,9 És monda Dávid: Legyen az ő asztaluk csapdává, csapdává és botláskő és jutalom nekik: 11,10 Sötétüljön el a szemük, hogy ne lássanak, és hajolják le mindig vissza. 11:11 Mondom hát: megbotlottak-e, hogy elessenek? Isten ments: de inkább az ő bukásuk által üdvözültek a pogányok, mert féltékenységre ingerelje őket. 11:12 Ha pedig ezek bukása a világ gazdagsága és fogyatkozása közülük a pogányok gazdagsága; mennyivel több a teljességük? 11,13 Mert szólok hozzátok, pogányokhoz, mivel én vagyok a nép apostola. Pogányok, felnagyítom hivatalomat: 11,14 Ha valami módon hasonlatosságra ingerem azokat, akik az én testem megmenthet néhányat. 11:15 Mert ha elvetésük a világ megbékélése, mi van? Vajjon a befogadásuk legyen, hanem élet a halottak közül? 11,16 Mert ha az első zsenge szent, a tömb is szent; és ha a gyökér is szent szentek, az ágak is. 11:17 És ha letörnek néhány ágat, és te vadolajfa vagy fa, beoltották közéjük, és velük együtt részesült a gyökérből és az olajfa kövérsége; 11:18 Ne dicsekedjetek az ágakkal. De ha dicsekszel, nem viseled el gyökér, de a gyökér téged. 11,19 Akkor azt mondod: Letörték az ágakat, hogy legyek bevésték. 11:20 Hát; a hitetlenség miatt letörtek, te pedig mellette állsz hit. Ne légy nagylelkű, hanem félj: 11,21 Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, vigyázz, nehogy ő is kímélje nem téged. 11,22 Íme tehát az Isten jósága és szigorúsága: azokon, akik elestek, súlyosság; de feléd a jóság, ha megmaradsz az ő jóságában: különben téged is kivágnak. 11,23 És ők is, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltják őket: mert Isten képes újra beoltani őket. 11,24 Mert ha kivágnának az olajfáról, amely természeténél fogva vad, és wert a természettel ellentétesen jó olajfába oltották: mennyivel több ezeket, amelyek a természetes ágak, a sajátjukba oltják-e be olajfa? 11,25 Mert nem szeretném, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek e titokról, nehogy bölcsek legyetek saját elbizakodottságotokban; hogy a vakság részben az megtörtént Izraellel, amíg a pogányok teljessége be nem jön. 11:26 És így üdvözül az egész Izráel, amint meg van írva: Kijön a szabadító Sioné, és elfordítja Jákóbtól az istentelenséget. 11:27 Mert ez az én szövetségem velük, amikor elveszem bűneiket. 11:28 Ami az evangéliumot illeti, ellenségek értetek, de mint ami a választást érinti, az apák kedvéért szeretik őket. 11,29 Mert Isten ajándékai és elhívása nem megtérő. 11,30 Mert amint régen nem hittetek Istennek, most is megszereztétek irgalmasság a hitetlenségük által: 11,31 Így ezek most sem hitték el, hogy a te irgalmasságodból kegyelmet is nyerhet. 11,32 Mert Isten mindnyájukat hitetlenségbe zárta, hogy irgalmazzon mindenre. 11:33 Ó Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! hogyan kikutathatatlanok az ő ítéletei, és útjai a kiderítésen túl! 11,34 Mert ki ismerte meg az Úr gondolatát? vagy ki volt az övé tanácsadó? 11:35 Vagy ki adott neki először, és meg kell fizetni neki újra? 11:36 Mert minden tőle, általa és ővé van: kié dicsőség örökké. Ámen.