rómaiak
11:1 Mondom hát: elvetette-é Isten az ő népét? Isten mentsen. Mert én is egy vagyok
Izraelita, Ábrahám magvából, Benjámin törzséből.
11,2 Isten nem vetette el népét, amelyet előre ismert. Wot ti nem mi a
szól a Szentírás Illésről? hogyan esedezik Istenhez az ellen
Izrael azt mondja:
11:3 Uram, megölték prófétáidat, és kiásták oltáraidat; és én
egyedül maradtam, és az életemet keresik.
11:4 De mit mond neki Isten válasza? fenntartottam magamnak
hétezer ember, akik nem hajtottak térdre Baál képmását.
11:5 Így is van ebben az időben is a maradék
a kegyelemválasztás.
11:6 Ha pedig kegyelemből, akkor nincs többé cselekedetekből, különben nincs többé kegyelem
kegyelem. De ha cselekedetekről van szó, akkor már nem kegyelem: különben munka
nincs több munka.
11:7 Mi van akkor? Izráel nem szerezte meg, amit keresett; de a
a választás megszerezte, a többiek pedig megvakultak.
11,8 (Amint meg van írva: Isten az álom lelkét adta nekik,
szemek, hogy ne lássanak, és fülek, hogy ne halljanak;) hozzá
Ezen a napon.
11,9 És monda Dávid: Legyen az ő asztaluk csapdává, csapdává és
botláskő és jutalom nekik:
11,10 Sötétüljön el a szemük, hogy ne lássanak, és hajolják le
mindig vissza.
11:11 Mondom hát: megbotlottak-e, hogy elessenek? Isten ments: de
inkább az ő bukásuk által üdvözültek a pogányok, mert
féltékenységre ingerelje őket.
11:12 Ha pedig ezek bukása a világ gazdagsága és fogyatkozása
közülük a pogányok gazdagsága; mennyivel több a teljességük?
11,13 Mert szólok hozzátok, pogányokhoz, mivel én vagyok a nép apostola.
Pogányok, felnagyítom hivatalomat:
11,14 Ha valami módon hasonlatosságra ingerem azokat, akik az én testem
megmenthet néhányat.
11:15 Mert ha elvetésük a világ megbékélése, mi van?
Vajjon a befogadásuk legyen, hanem élet a halottak közül?
11,16 Mert ha az első zsenge szent, a tömb is szent; és ha a gyökér is szent
szentek, az ágak is.
11:17 És ha letörnek néhány ágat, és te vadolajfa vagy
fa, beoltották közéjük, és velük együtt részesült a gyökérből
és az olajfa kövérsége;
11:18 Ne dicsekedjetek az ágakkal. De ha dicsekszel, nem viseled el
gyökér, de a gyökér téged.
11,19 Akkor azt mondod: Letörték az ágakat, hogy legyek
bevésték.
11:20 Hát; a hitetlenség miatt letörtek, te pedig mellette állsz
hit. Ne légy nagylelkű, hanem félj:
11,21 Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, vigyázz, nehogy ő is kímélje
nem téged.
11,22 Íme tehát az Isten jósága és szigorúsága: azokon, akik elestek,
súlyosság; de feléd a jóság, ha megmaradsz az ő jóságában:
különben téged is kivágnak.
11,23 És ők is, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltják őket:
mert Isten képes újra beoltani őket.
11,24 Mert ha kivágnának az olajfáról, amely természeténél fogva vad, és
wert a természettel ellentétesen jó olajfába oltották: mennyivel több
ezeket, amelyek a természetes ágak, a sajátjukba oltják-e be
olajfa?
11,25 Mert nem szeretném, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek e titokról,
nehogy bölcsek legyetek saját elbizakodottságotokban; hogy a vakság részben az
megtörtént Izraellel, amíg a pogányok teljessége be nem jön.
11:26 És így üdvözül az egész Izráel, amint meg van írva: Kijön
a szabadító Sioné, és elfordítja Jákóbtól az istentelenséget.
11:27 Mert ez az én szövetségem velük, amikor elveszem bűneiket.
11:28 Ami az evangéliumot illeti, ellenségek értetek, de mint
ami a választást érinti, az apák kedvéért szeretik őket.
11,29 Mert Isten ajándékai és elhívása nem megtérő.
11,30 Mert amint régen nem hittetek Istennek, most is megszereztétek
irgalmasság a hitetlenségük által:
11,31 Így ezek most sem hitték el, hogy a te irgalmasságodból
kegyelmet is nyerhet.
11,32 Mert Isten mindnyájukat hitetlenségbe zárta, hogy irgalmazzon
mindenre.
11:33 Ó Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! hogyan
kikutathatatlanok az ő ítéletei, és útjai a kiderítésen túl!
11,34 Mert ki ismerte meg az Úr gondolatát? vagy ki volt az övé
tanácsadó?
11:35 Vagy ki adott neki először, és meg kell fizetni neki
újra?
11:36 Mert minden tőle, általa és ővé van: kié
dicsőség örökké. Ámen.