Zsoltárok 144:1 Áldott az Úr, az én erősségem, a ki megtanítja kezeimet a harcra, és az én ujjak a harchoz: 144:2 Jóságom és váram; magas tornyom és szabadítóm; az én pajzs, és akiben bízom; aki alám veti népemet. 144:3 Uram, mi az ember, hogy megismered őt! vagy az ember fia, hogy számot adsz vele! 144:4 Az ember hasonlatos a hiábavalósághoz, napjai olyanok, mint az elmúló árnyék. 144:5 Hajtsd meg egeidet, Uram, és szállj alá: érintsd meg a hegyeket, és azok füstölni fog. 144,6 Vess villámot, és szórd szét őket: vesd ki nyilaidat, és elpusztítani őket. 144:7 Küldd el a te kezed felülről; szabadíts meg és szabadíts ki a nagy vizekből, idegen gyerekek kezéből; 144:8 Kiknek szája hiábavalóságot beszél, és jobb kezük jobbkeze hazugság. 144:9 Új éneket énekelek neked, Istenem, egy zsoltáron és egy tízhúros hangszeren énekelek neked. 144:10 Ő ad üdvösséget a királyoknak, aki megmenti Dávidot szolga a bántó kardtól. 144:11 Szabadíts meg engem, és szabadíts meg idegen gyermekek kezéből, akiknek szája van hiúságot beszél, jobb kezük pedig hazugság jobbja. 144:12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint fiatalságukban felnövő növények; hogy a mi leányai lehetnek sarokkövek, a hasonlat után csiszolva palota: 144:13 Hogy tele legyenek tárolóink, mindenféle készletet biztosítva: hogy a mieink a juhok ezreket és tízezreket hoznak ki a mi utcáinkon: 144:14 Hogy ökreink erősek legyenek a munkához; hogy ne legyen betörés, sem kimenni; hogy ne legyen panasz az utcáinkban. 144:15 Boldogok az emberek, ez ilyen esetben: igen, boldog, hogy az emberek, akinek Istene az Úr.