Zsoltárok
144:1 Áldott az Úr, az én erősségem, a ki megtanítja kezeimet a harcra, és az én
ujjak a harchoz:
144:2 Jóságom és váram; magas tornyom és szabadítóm; az én
pajzs, és akiben bízom; aki alám veti népemet.
144:3 Uram, mi az ember, hogy megismered őt! vagy az ember fia,
hogy számot adsz vele!
144:4 Az ember hasonlatos a hiábavalósághoz, napjai olyanok, mint az elmúló árnyék.
144:5 Hajtsd meg egeidet, Uram, és szállj alá: érintsd meg a hegyeket, és azok
füstölni fog.
144,6 Vess villámot, és szórd szét őket: vesd ki nyilaidat, és
elpusztítani őket.
144:7 Küldd el a te kezed felülről; szabadíts meg és szabadíts ki a nagy vizekből,
idegen gyerekek kezéből;
144:8 Kiknek szája hiábavalóságot beszél, és jobb kezük jobbkeze
hazugság.
144:9 Új éneket énekelek neked, Istenem, egy zsoltáron és egy
tízhúros hangszeren énekelek neked.
144:10 Ő ad üdvösséget a királyoknak, aki megmenti Dávidot
szolga a bántó kardtól.
144:11 Szabadíts meg engem, és szabadíts meg idegen gyermekek kezéből, akiknek szája van
hiúságot beszél, jobb kezük pedig hazugság jobbja.
144:12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint fiatalságukban felnövő növények; hogy a mi
leányai lehetnek sarokkövek, a hasonlat után csiszolva
palota:
144:13 Hogy tele legyenek tárolóink, mindenféle készletet biztosítva: hogy a mieink
a juhok ezreket és tízezreket hoznak ki a mi utcáinkon:
144:14 Hogy ökreink erősek legyenek a munkához; hogy ne legyen betörés, sem
kimenni; hogy ne legyen panasz az utcáinkban.
144:15 Boldogok az emberek, ez ilyen esetben: igen, boldog, hogy az emberek,
akinek Istene az Úr.