Zsoltárok
143:1 Hallgasd meg könyörgésemet, Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
hűség felelj nékem és a te igazságodban.
143:2 És ne menj ítéletre a te szolgáddal, mert a te szemeid előtt nem lesz
élő ember megigazult.
143:3 Mert az ellenség üldözte lelkemet; tönkretette az életemet
a föld; Sötétségben lakoztatta engem, mint a kiket
rég halott.
143:4 Ezért lelkem eláraszt bennem; a szívem bennem van
elhagyatott.
143:5 Emlékszem a régi időkre; elmélkedem minden munkádon; azon töprengek
kezed munkája.
143:6 Kinyújtom kezeimet feléd, lelkem szomjazik utánad, mint egy
szomjas föld. Selah.
143:7 Hallgass meg gyorsan, Uram, elfogy a lelkem; ne rejtsd el előlem orcádat!
nehogy hasonlatos legyek a kútba szállókhoz.
143:8 Add, hogy reggel halljam a te irgalmasságodat; mert benned vagyok
bizalom: tudasd velem az utat, amelyen járnom kell; mert felemelem az enyémet
lélek neked.
143:9 Ments meg, Uram, ellenségeimtől, hozzád menekülök, hogy elrejtsek.
143:10 Taníts meg tenni akaratodat; mert te vagy az én Istenem; jó a te lelked; vezet
engem az egyenesség földjére.
143:11 Életre kelts, Uram, a te nevedért, a te igazságodért
hozd ki a lelkemet a bajból.
143:12 És irgalmasságodból vágd ki ellenségeimet, és pusztítsd el mindazokat, akik nyomorgatnak
lelkem: mert a te szolgád vagyok.