Zsoltárok 143:1 Hallgasd meg könyörgésemet, Uram, hallgasd meg könyörgésemet! hűség felelj nékem és a te igazságodban. 143:2 És ne menj ítéletre a te szolgáddal, mert a te szemeid előtt nem lesz élő ember megigazult. 143:3 Mert az ellenség üldözte lelkemet; tönkretette az életemet a föld; Sötétségben lakoztatta engem, mint a kiket rég halott. 143:4 Ezért lelkem eláraszt bennem; a szívem bennem van elhagyatott. 143:5 Emlékszem a régi időkre; elmélkedem minden munkádon; azon töprengek kezed munkája. 143:6 Kinyújtom kezeimet feléd, lelkem szomjazik utánad, mint egy szomjas föld. Selah. 143:7 Hallgass meg gyorsan, Uram, elfogy a lelkem; ne rejtsd el előlem orcádat! nehogy hasonlatos legyek a kútba szállókhoz. 143:8 Add, hogy reggel halljam a te irgalmasságodat; mert benned vagyok bizalom: tudasd velem az utat, amelyen járnom kell; mert felemelem az enyémet lélek neked. 143:9 Ments meg, Uram, ellenségeimtől, hozzád menekülök, hogy elrejtsek. 143:10 Taníts meg tenni akaratodat; mert te vagy az én Istenem; jó a te lelked; vezet engem az egyenesség földjére. 143:11 Életre kelts, Uram, a te nevedért, a te igazságodért hozd ki a lelkemet a bajból. 143:12 És irgalmasságodból vágd ki ellenségeimet, és pusztítsd el mindazokat, akik nyomorgatnak lelkem: mert a te szolgád vagyok.