Zsoltárok 142:1 Az Úrhoz kiáltottam hangommal; hangommal az ÚRnak szóltam kérlek. 142:2 Kiöntöttem előtte panaszomat; Megmutattam előtte a bajomat. 142:3 Amikor eláradt bennem a lelkem, akkor ismerted az utamat. Ban ben az utat, amelyen jártam, titokban csapdát vetettek nekem. 142:4 Jobb kezemre néztem, és láttam, de nem volt ember, aki ezt tenné ismerj meg: menedék nem sikerült nekem; senki sem törődött a lelkemmel. 142:5 Hozzád kiáltottam, URam, azt mondtam: Te vagy az én menedékem és részem az élők földje. 142:6 Figyeljetek kiáltásomra; mert nagyon alá vagyok esve: szabadíts meg az enyémtől üldözők; mert ők erősebbek nálam. 142:7 Hozd ki lelkemet a börtönből, hogy dicsérhessem a te nevedet: az igazat körülvesz engem; mert bőkezűen bánsz velem.