Zsoltárok
142:1 Az Úrhoz kiáltottam hangommal; hangommal az ÚRnak szóltam
kérlek.
142:2 Kiöntöttem előtte panaszomat; Megmutattam előtte a bajomat.
142:3 Amikor eláradt bennem a lelkem, akkor ismerted az utamat. Ban ben
az utat, amelyen jártam, titokban csapdát vetettek nekem.
142:4 Jobb kezemre néztem, és láttam, de nem volt ember, aki ezt tenné
ismerj meg: menedék nem sikerült nekem; senki sem törődött a lelkemmel.
142:5 Hozzád kiáltottam, URam, azt mondtam: Te vagy az én menedékem és részem
az élők földje.
142:6 Figyeljetek kiáltásomra; mert nagyon alá vagyok esve: szabadíts meg az enyémtől
üldözők; mert ők erősebbek nálam.
142:7 Hozd ki lelkemet a börtönből, hogy dicsérhessem a te nevedet: az igazat
körülvesz engem; mert bőkezűen bánsz velem.