Zsoltárok 141:1 Uram, hozzád kiáltok: siess hozzám; hallgasd meg a hangomat, mikor hozzád kiáltok. 141:2 Imádságomat tömjénként tárják eléd; és a felemelése a kezem, mint az esti áldozat. 141:3 Tégy őrt, Uram, ajkam elé; tartsd meg ajkam ajtaját. 141:4 Ne hajlítsa szívemet semmi rosszra, hogy gonosz cselekedeteket tegyek vele gonosztevők, és ne egyek az ő finomságaikból. 141:5 Verjenek meg engem az igazak; szívesség legyen az, és feddje meg nekem; kiváló olaj lesz, amely nem töri a fejemet; mert még az én imádságom is az ő csapásaikban lesz. 141:6 Ha bíráikat köves helyekre borítják, meghallgatják az én szavaimat szavak; mert édesek. 141:7 Csontjaink szétszóródnak a sír szájánál, mint amikor az ember megvágja és fát hasít a földön. 141:8 De az én szemeim rád néznek, Istenem, Uram, tebenned bízom; elhagy nem a lelkem nincstelen. 141,9 Óvj meg engem a csapdáktól, amelyeket nekem vetettek, és a csapdáktól a gonoszság munkásai. 141:10 A gonoszok essenek saját hálóikba, míg én megmenekülök.