Zsoltárok
141:1 Uram, hozzád kiáltok: siess hozzám; hallgasd meg a hangomat, mikor
hozzád kiáltok.
141:2 Imádságomat tömjénként tárják eléd; és a felemelése
a kezem, mint az esti áldozat.
141:3 Tégy őrt, Uram, ajkam elé; tartsd meg ajkam ajtaját.
141:4 Ne hajlítsa szívemet semmi rosszra, hogy gonosz cselekedeteket tegyek vele
gonosztevők, és ne egyek az ő finomságaikból.
141:5 Verjenek meg engem az igazak; szívesség legyen az, és feddje meg
nekem; kiváló olaj lesz, amely nem töri a fejemet; mert még
az én imádságom is az ő csapásaikban lesz.
141:6 Ha bíráikat köves helyekre borítják, meghallgatják az én szavaimat
szavak; mert édesek.
141:7 Csontjaink szétszóródnak a sír szájánál, mint amikor az ember megvágja és
fát hasít a földön.
141:8 De az én szemeim rád néznek, Istenem, Uram, tebenned bízom; elhagy
nem a lelkem nincstelen.
141,9 Óvj meg engem a csapdáktól, amelyeket nekem vetettek, és a csapdáktól
a gonoszság munkásai.
141:10 A gonoszok essenek saját hálóikba, míg én megmenekülök.