Zsoltárok
137:1 Babilon folyóinál, ott ültünk, és sírtunk, amikor
eszébe jutott Sion.
137:2 A hárfáinkat felakasztottuk a fűzfák közepére.
137:3 Mert ott, akik fogságba hurcoltak minket, éneket követeltek tőlünk; és
a kik elpazaroltak minket, vidámságot követeltek tőlünk, mondván: Énekelj nékünk egyet azokból
Sion dalait.
137:4 Hogyan énekeljük az Úr énekét idegen földön?
137:5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, felejtsd el jobb kezem ravaszságát.
137:6 Ha nem emlékezem rád, tapadjon a nyelvem a szám tetejére;
ha nem Jeruzsálemet jobban szeretem a legfőbb örömömnél.
137:7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól Jeruzsálem napján; WHO
így szólt: Emeljétek fel, emeljétek fel, egészen az alapjáig.
137:8 Babilon leánya, akit el kell pusztítani; boldog lesz, az
úgy jutalmaz téged, ahogyan szolgáltál minket.
137:9 Boldog lesz az, aki megragadja és a te kicsinyeidet ellene üti
kövek.