Zsoltárok 137:1 Babilon folyóinál, ott ültünk, és sírtunk, amikor eszébe jutott Sion. 137:2 A hárfáinkat felakasztottuk a fűzfák közepére. 137:3 Mert ott, akik fogságba hurcoltak minket, éneket követeltek tőlünk; és a kik elpazaroltak minket, vidámságot követeltek tőlünk, mondván: Énekelj nékünk egyet azokból Sion dalait. 137:4 Hogyan énekeljük az Úr énekét idegen földön? 137:5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, felejtsd el jobb kezem ravaszságát. 137:6 Ha nem emlékezem rád, tapadjon a nyelvem a szám tetejére; ha nem Jeruzsálemet jobban szeretem a legfőbb örömömnél. 137:7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól Jeruzsálem napján; WHO így szólt: Emeljétek fel, emeljétek fel, egészen az alapjáig. 137:8 Babilon leánya, akit el kell pusztítani; boldog lesz, az úgy jutalmaz téged, ahogyan szolgáltál minket. 137:9 Boldog lesz az, aki megragadja és a te kicsinyeidet ellene üti kövek.