Zsoltárok 132:1 Uram, emlékezz meg Dávidról és minden nyomorúságáról! 132:2 Hogyan esküdött meg az Úrnak, és fogadott Jákób hatalmas Istenének; 132:3 Bizony nem megyek be házam sátorába, és nem megyek fel az ágyam; 132:4 Nem adok álmot a szemeimnek, és nem szunnyadok szemhéjaimnak, 132:5 Amíg nem találok helyet az Úrnak, hajlékot a hatalmas Istennek Jákob. 132:6 Íme, hallottunk róla Efratában: az erdőben találtuk. 132:7 Bemegyünk sátoraiba, lábának zsámolyánál imádkozunk. 132:8 Kelj fel, Uram, a te nyugodalomba; te és a te erőd ládája. 132:9 Öltöztesd fel papjaidat az igazság; és kiáltsanak a te szenteid örömére. 132:10 A te szolgádért, Dávidért ne fordítsd el felkented arcát. 132:11 Az Úr igazat esküdött Dávidnak; nem tér el tőle; Nak,-nek tested gyümölcsét trónusodra helyezem. 132:12 Ha gyermekeid megtartják szövetségemet és bizonyságomat, hogy meg fogom tartani tanítsd őket, az ő gyermekeik is a te trónodban ülnek mindörökké. 132:13 Mert az Úr kiválasztotta Siont; lakhelyéül kívánta. 132:14 Ez az én nyugalmam örökké: itt fogok lakni; mert azt kívántam. 132:15 Bőségesen megáldom táplálékát, megelégítem vele szegényét kenyér. 132:16 Papjait is üdvösségbe öltöztetem, és szentjeit is kiálts hangosan örömében. 132:17 Ott bimbózom Dávid szarvát, lámpást rendeltem hozzá az enyém felkent. 132:18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, koronáját pedig magán viseli virágozni.