Zsoltárok
132:1 Uram, emlékezz meg Dávidról és minden nyomorúságáról!
132:2 Hogyan esküdött meg az Úrnak, és fogadott Jákób hatalmas Istenének;
132:3 Bizony nem megyek be házam sátorába, és nem megyek fel
az ágyam;
132:4 Nem adok álmot a szemeimnek, és nem szunnyadok szemhéjaimnak,
132:5 Amíg nem találok helyet az Úrnak, hajlékot a hatalmas Istennek
Jákob.
132:6 Íme, hallottunk róla Efratában: az erdőben találtuk.
132:7 Bemegyünk sátoraiba, lábának zsámolyánál imádkozunk.
132:8 Kelj fel, Uram, a te nyugodalomba; te és a te erőd ládája.
132:9 Öltöztesd fel papjaidat az igazság; és kiáltsanak a te szenteid
örömére.
132:10 A te szolgádért, Dávidért ne fordítsd el felkented arcát.
132:11 Az Úr igazat esküdött Dávidnak; nem tér el tőle; Nak,-nek
tested gyümölcsét trónusodra helyezem.
132:12 Ha gyermekeid megtartják szövetségemet és bizonyságomat, hogy meg fogom tartani
tanítsd őket, az ő gyermekeik is a te trónodban ülnek mindörökké.
132:13 Mert az Úr kiválasztotta Siont; lakhelyéül kívánta.
132:14 Ez az én nyugalmam örökké: itt fogok lakni; mert azt kívántam.
132:15 Bőségesen megáldom táplálékát, megelégítem vele szegényét
kenyér.
132:16 Papjait is üdvösségbe öltöztetem, és szentjeit is
kiálts hangosan örömében.
132:17 Ott bimbózom Dávid szarvát, lámpást rendeltem hozzá
az enyém felkent.
132:18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, koronáját pedig magán viseli
virágozni.