Zsoltárok
127,1 Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak, akik építik.
Ha az Úr nem őrizi meg a várost, az őr ébren, de hiába.
127:2 Hiábavaló korán kelned, későn ülni, kenyeret enni
bánat: mert így alszik el szeretettje.
127:3 Íme, a gyermekek az ÚR öröksége, és az anyaméh gyümölcse
a jutalma.
127:4 Mint a nyilak a hatalmas ember kezében; ilyenek az ifjúság gyermekei is.
127:5 Boldog ember, akinek a tegeze tele van velük: nem lesznek
szégyelljék magukat, de beszélni fognak az ellenségekkel a kapuban.