Zsoltárok 127,1 Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak, akik építik. Ha az Úr nem őrizi meg a várost, az őr ébren, de hiába. 127:2 Hiábavaló korán kelned, későn ülni, kenyeret enni bánat: mert így alszik el szeretettje. 127:3 Íme, a gyermekek az ÚR öröksége, és az anyaméh gyümölcse a jutalma. 127:4 Mint a nyilak a hatalmas ember kezében; ilyenek az ifjúság gyermekei is. 127:5 Boldog ember, akinek a tegeze tele van velük: nem lesznek szégyelljék magukat, de beszélni fognak az ellenségekkel a kapuban.