Zsoltárok
109:1 Ne hallgass, én dicséretem Istene;
109:2 Mert megnyílik a gonosznak és a csalóknak a szája
ellenem: hazug nyelven szóltak ellenem.
109:3 Körülvettek engem is a gyűlölet szavaival; és harcolt ellenem
ok nélkül.
109:4 Szerelmemért ők ellenségeim, de én átadom magam az imádságnak.
109:5 És rosszat fizettek nekem jóért, és gyűlölettel szerelmemért.
109:6 Tégy gonosz embert föléje, és a Sátán álljon az ő jobbján.
109:7 Amikor elítélik, legyen elítélve, és legyen könyörgése
bűn.
109:8 Legyen kevés napja; és hagyja, hogy egy másik elfoglalja az irodáját.
109:9 Legyenek fiai árvák, felesége pedig özvegy.
109,10 Fiai állandóan csavargók és kolduljanak: keressék
kenyeret is kihalt helyeikről.
109:11 Fogja meg a zsaroló mindazt, amije van; és hagyd, hogy az idegenek elrontsák
a munkája.
109:12 Ne legyen, aki irgalmazzon neki, és senki se legyen
kedvez apátlan gyermekeinek.
109:13 Levágják utódait; és az azt követő nemzedékben engedjék meg
név törölve legyen.
109:14 Emlékezzenek meg az Úr előtt az ő atyáinak bűneiről; és ne hagyd
anyja bűne töröljék el.
109:15 Legyenek mindenkor az ÚR előtt, hogy eltörölje az emléket
közülük a földről.
109:16 Mert megemlékezett arról, hogy nem irgalmasságot mutatott, hanem üldözte a szegényeket
és a szűkölködőt, hogy a megtört szívűt meg is ölje.
109:17 Amint szerette az átkot, úgy szálljon rá, mivel nem gyönyörködött benne.
áldás, hát legyen távol tőle.
109:18 Amint felöltözte magát az átkozódással, mint a ruhájával, úgy legyen
úgy ömlik a beleibe, mint a víz, és mint az olaj a csontjaiba.
109:19 Legyen neki olyan, mint a ruha, amely betakarja, és övként
amivel folyamatosan fel van övezve.
109,20 Legyen ez a jutalma ellenségeimnek az ÚRtól és azoké
amelyek rosszat beszélnek a lelkem ellen.
109:21 Te pedig tedd értem, ó, URam, a te nevedért, mert a te
jó az irgalom, szabadíts meg engem.
109:22 Mert szegény és szűkölködő vagyok, és szívem megsérült bennem.
109:23 Elmegyek, mint az árnyék, amikor leszáll; fel-alá hányok, mint
a sáska.
109:24 Térdeim elgyengültek a böjt miatt; és az én húsom elfogy a kövérségtől.
109:25 Én is gyalázattá lettem előttük: amikor rám néztek, megremegtek
a fejüket.
109:26 Segíts, Uram, Istenem, ments meg irgalmad szerint!
109:27 Hogy megtudják, hogy ez a te kezed; hogy te, URam, megtetted.
109:28 Átkozódjanak, te pedig áldj; ha felkelnek, szégyelljék magukat;
de örüljön a te szolgád.
109:29 Öltöztesd fel ellenségeimet szégyenbe, és takard el őket
magukat a maguk zavarodottságukkal, mint egy palásttal.
109:30 Nagyon dicsérem az Urat ajkaimmal; igen, dicsérni fogom őt
a sokaság között.
109:31 Mert a szegények jobbján áll, hogy megmentse őt azoktól
amelyek elítélik a lelkét.