Zsoltárok 109:1 Ne hallgass, én dicséretem Istene; 109:2 Mert megnyílik a gonosznak és a csalóknak a szája ellenem: hazug nyelven szóltak ellenem. 109:3 Körülvettek engem is a gyűlölet szavaival; és harcolt ellenem ok nélkül. 109:4 Szerelmemért ők ellenségeim, de én átadom magam az imádságnak. 109:5 És rosszat fizettek nekem jóért, és gyűlölettel szerelmemért. 109:6 Tégy gonosz embert föléje, és a Sátán álljon az ő jobbján. 109:7 Amikor elítélik, legyen elítélve, és legyen könyörgése bűn. 109:8 Legyen kevés napja; és hagyja, hogy egy másik elfoglalja az irodáját. 109:9 Legyenek fiai árvák, felesége pedig özvegy. 109,10 Fiai állandóan csavargók és kolduljanak: keressék kenyeret is kihalt helyeikről. 109:11 Fogja meg a zsaroló mindazt, amije van; és hagyd, hogy az idegenek elrontsák a munkája. 109:12 Ne legyen, aki irgalmazzon neki, és senki se legyen kedvez apátlan gyermekeinek. 109:13 Levágják utódait; és az azt követő nemzedékben engedjék meg név törölve legyen. 109:14 Emlékezzenek meg az Úr előtt az ő atyáinak bűneiről; és ne hagyd anyja bűne töröljék el. 109:15 Legyenek mindenkor az ÚR előtt, hogy eltörölje az emléket közülük a földről. 109:16 Mert megemlékezett arról, hogy nem irgalmasságot mutatott, hanem üldözte a szegényeket és a szűkölködőt, hogy a megtört szívűt meg is ölje. 109:17 Amint szerette az átkot, úgy szálljon rá, mivel nem gyönyörködött benne. áldás, hát legyen távol tőle. 109:18 Amint felöltözte magát az átkozódással, mint a ruhájával, úgy legyen úgy ömlik a beleibe, mint a víz, és mint az olaj a csontjaiba. 109:19 Legyen neki olyan, mint a ruha, amely betakarja, és övként amivel folyamatosan fel van övezve. 109,20 Legyen ez a jutalma ellenségeimnek az ÚRtól és azoké amelyek rosszat beszélnek a lelkem ellen. 109:21 Te pedig tedd értem, ó, URam, a te nevedért, mert a te jó az irgalom, szabadíts meg engem. 109:22 Mert szegény és szűkölködő vagyok, és szívem megsérült bennem. 109:23 Elmegyek, mint az árnyék, amikor leszáll; fel-alá hányok, mint a sáska. 109:24 Térdeim elgyengültek a böjt miatt; és az én húsom elfogy a kövérségtől. 109:25 Én is gyalázattá lettem előttük: amikor rám néztek, megremegtek a fejüket. 109:26 Segíts, Uram, Istenem, ments meg irgalmad szerint! 109:27 Hogy megtudják, hogy ez a te kezed; hogy te, URam, megtetted. 109:28 Átkozódjanak, te pedig áldj; ha felkelnek, szégyelljék magukat; de örüljön a te szolgád. 109:29 Öltöztesd fel ellenségeimet szégyenbe, és takard el őket magukat a maguk zavarodottságukkal, mint egy palásttal. 109:30 Nagyon dicsérem az Urat ajkaimmal; igen, dicsérni fogom őt a sokaság között. 109:31 Mert a szegények jobbján áll, hogy megmentse őt azoktól amelyek elítélik a lelkét.