Zsoltárok
104:1 Áldjad lelkem az Urat! Uram, Istenem, nagyon nagy vagy; művészeted
becsülettel és fenséggel öltözve.
104:2 Ki fedd magad fénnyel, mint ruhával, aki kifeszíted
az ég, mint a függöny:
104:3 Aki a vizekbe helyezi kamrái gerendáit, aki
elhomályosítja szekerét: aki a szél szárnyain jár:
104:4 A ki az ő angyalait szellemekké teszi; miniszterei lángoló tűz:
104:5 Aki megalapozta a földet, hogy el ne dőljön
valaha.
104:6 Befedted a mélységgel, mint egy ruhával, a vizek megálltak
a hegyek felett.
104:7 A te dorgálásodra elfutottak; mennydörgésed hangjára elsiettek.
104:8 Felmennek a hegyekre; lemennek a völgyeken arra a helyre
amelyet te alapítottál nekik.
104:9 Határt szabtál, hogy ne léphessenek át; hogy nem fordulnak meg
újra beborítani a földet.
104,10 A forrásokat a völgyekbe bocsátja, amelyek a dombok között folynak.
104:11 Inni adnak minden mezei vadnak, a vadszamarak kioltják
szomjúság.
104:12 Náluk lesz lakhelyük az ég madarainak, amelyek énekelnek
az ágak között.
104:13 A dombokat megöntözteti kamráiból, megelégszik a föld vele
munkáid gyümölcse.
104,14 füvet növeszt a jószágnak és fûvet a szolgálatra.
ember: hogy táplálékot hozzon a földből;
104:15 És bort, amely megörvendezteti az ember szívét, és olajat, amely megörvendezteti arcát
ragyogjon, és kenyér, amely megerősíti az ember szívét.
104:16 Az Úr fái tele vannak nedvvel; a libanoni cédrusokat, amelyeket ő
ültetett;
104:17 Ahol a madarak fészket raknak: ami a gólyát illeti, a fenyők
a háza.
104:18 A magas dombok menedék a vadkecskéknek; és a sziklák a
kúpok.
104:19 A holdat évszakokra rendelte: a nap tudja, hogy lemegy.
104:20 Sötétséget teremtesz, és éjszaka van, amelyben az összes vadállat
erdő kúszik elő.
104:21 A fiatal oroszlánok ordítanak zsákmányuk után, és Istentől keresik táplálékukat.
104:22 Felkel a nap, összegyűlnek, és lefekszenek
barlangjaik.
104:23 Az ember kimegy a munkájába és a munkájába estig.
104:24 Uram, milyen sokrétűek a te műveid! bölcsen teremtetted mindet:
a föld tele van gazdagságoddal.
104:25 Ilyen ez a nagy és széles tenger, amelybe számtalan dolog kúszik,
kicsi és nagy vadállatok egyaránt.
104:26 Ott mennek a hajók: ott van a Leviatán, akit játékra adtál
abban.
104:27 Ezek mind rád várnak; hogy idejében odaadd nekik a húsukat
évad.
104:28 Hogy adsz nekik, gyűjtsenek; kinyitod a kezed,
tele jóval.
104:29 Elrejted orcádat, megzavarodnak, lélegzetüket elveszed,
meghalnak, és visszatérnek porukba.
104:30 Kiküldöd lelkedet, teremtettek, és te megújítod
a föld színe.
104:31 Az ÚR dicsősége örökké megmarad, az Úr örvend
művei.
104:32 Nézi a földet, és megremeg, megérinti a dombokat, és
dohányoznak.
104:33 Énekelek az Úrnak, amíg csak élek, dicséretet énekelek
Isten, amíg én vagyok.
104:34 Édes lesz róla elmélkedésem: örvendek az Úrban.
104:35 Pusztuljanak ki a bűnösök a földről, és a gonoszok ne legyenek
több. Áldjad, lelkem, az URat! Dicsérjétek az URat.