Zsoltárok 104:1 Áldjad lelkem az Urat! Uram, Istenem, nagyon nagy vagy; művészeted becsülettel és fenséggel öltözve. 104:2 Ki fedd magad fénnyel, mint ruhával, aki kifeszíted az ég, mint a függöny: 104:3 Aki a vizekbe helyezi kamrái gerendáit, aki elhomályosítja szekerét: aki a szél szárnyain jár: 104:4 A ki az ő angyalait szellemekké teszi; miniszterei lángoló tűz: 104:5 Aki megalapozta a földet, hogy el ne dőljön valaha. 104:6 Befedted a mélységgel, mint egy ruhával, a vizek megálltak a hegyek felett. 104:7 A te dorgálásodra elfutottak; mennydörgésed hangjára elsiettek. 104:8 Felmennek a hegyekre; lemennek a völgyeken arra a helyre amelyet te alapítottál nekik. 104:9 Határt szabtál, hogy ne léphessenek át; hogy nem fordulnak meg újra beborítani a földet. 104,10 A forrásokat a völgyekbe bocsátja, amelyek a dombok között folynak. 104:11 Inni adnak minden mezei vadnak, a vadszamarak kioltják szomjúság. 104:12 Náluk lesz lakhelyük az ég madarainak, amelyek énekelnek az ágak között. 104:13 A dombokat megöntözteti kamráiból, megelégszik a föld vele munkáid gyümölcse. 104,14 füvet növeszt a jószágnak és fûvet a szolgálatra. ember: hogy táplálékot hozzon a földből; 104:15 És bort, amely megörvendezteti az ember szívét, és olajat, amely megörvendezteti arcát ragyogjon, és kenyér, amely megerősíti az ember szívét. 104:16 Az Úr fái tele vannak nedvvel; a libanoni cédrusokat, amelyeket ő ültetett; 104:17 Ahol a madarak fészket raknak: ami a gólyát illeti, a fenyők a háza. 104:18 A magas dombok menedék a vadkecskéknek; és a sziklák a kúpok. 104:19 A holdat évszakokra rendelte: a nap tudja, hogy lemegy. 104:20 Sötétséget teremtesz, és éjszaka van, amelyben az összes vadállat erdő kúszik elő. 104:21 A fiatal oroszlánok ordítanak zsákmányuk után, és Istentől keresik táplálékukat. 104:22 Felkel a nap, összegyűlnek, és lefekszenek barlangjaik. 104:23 Az ember kimegy a munkájába és a munkájába estig. 104:24 Uram, milyen sokrétűek a te műveid! bölcsen teremtetted mindet: a föld tele van gazdagságoddal. 104:25 Ilyen ez a nagy és széles tenger, amelybe számtalan dolog kúszik, kicsi és nagy vadállatok egyaránt. 104:26 Ott mennek a hajók: ott van a Leviatán, akit játékra adtál abban. 104:27 Ezek mind rád várnak; hogy idejében odaadd nekik a húsukat évad. 104:28 Hogy adsz nekik, gyűjtsenek; kinyitod a kezed, tele jóval. 104:29 Elrejted orcádat, megzavarodnak, lélegzetüket elveszed, meghalnak, és visszatérnek porukba. 104:30 Kiküldöd lelkedet, teremtettek, és te megújítod a föld színe. 104:31 Az ÚR dicsősége örökké megmarad, az Úr örvend művei. 104:32 Nézi a földet, és megremeg, megérinti a dombokat, és dohányoznak. 104:33 Énekelek az Úrnak, amíg csak élek, dicséretet énekelek Isten, amíg én vagyok. 104:34 Édes lesz róla elmélkedésem: örvendek az Úrban. 104:35 Pusztuljanak ki a bűnösök a földről, és a gonoszok ne legyenek több. Áldjad, lelkem, az URat! Dicsérjétek az URat.