Zsoltárok 102:1 Hallgasd meg imámat, Uram, és hadd jöjjön hozzád kiáltásom! 102:2 Ne rejtsd el előlem orcádat azon a napon, amikor nyomorúságban vagyok; hajlítsd a tiédet hallgass meg: azon a napon, amikor kiáltok, gyorsan válaszolj. 102:3 Mert napjaim elfogytak, mint a füst, és csontjaim megégnek, mint a füst kandalló. 102:4 Szívem meg van verve, és elszáradt, mint a fű; hogy elfelejtsem megenni az enyémet kenyér. 102:5 Nyögésem hangja miatt csontjaim a bőrömhöz tapadnak. 102:6 Olyan vagyok, mint a pusztai pelikán, olyan vagyok, mint a sivatagi bagoly. 102:7 Vigyázok, és egyedül vagyok a veréb a ház tetején. 102:8 Ellenségeim egész nap szidalmaznak engem; és akik ellenem haragszanak ellenem esküdnek. 102,9 Mert ettem a hamut, mint a kenyeret, és sírással kevertem italomat, 102:10 Haragod és haragod miatt, mert felemeltél engem, és ledöntöttem. 102:11 Napjaim olyanok, mint a hanyatló árnyék; és elszáradtam, mint a fű. 102:12 De te Uram, örökké megmaradsz; és a te emlékezeted mindenkinek generációk. 102,13 Felkelsz, és könyörülj Sionon, hogy eljön az ideje, hogy kegyelmezz neki, igen, eljött a kitűzött idő. 102:14 Mert a te szolgáid gyönyörködnek a köveiben, és a port kedvelik abból. 102:15 Félni fogják tehát a pogányok az ÚR nevét, és annak minden királya földeld dicsőségedet. 102:16 Amikor az Úr felépíti Siont, megjelenik dicsőségében. 102:17 Figyelembe veszi a nincstelenek könyörgését, és nem veti meg őket ima. 102:18 Ez legyen megírva az eljövendő nemzedéknek és a népnek, amelyik létrejönnek, dicsérik az Urat. 102:19 Mert letekint az ő szentélyének magasságáról; a mennyből látta-é az Úr a földet; 102:20 Hallani a fogoly nyögését; hogy elveszítse a kinevezetteket halálig; 102:21 Hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, és dicséretét Jeruzsálemben; 102:22 Amikor összegyűlik a nép és a királyságok, hogy szolgáljanak LORD. 102:23 Meggyengítette erőmet az úton; megrövidítette a napjaimat. 102:24 Azt mondtam: Istenem, ne vigy el engem napjaim közepette: a te éveid minden generáción át. 102:25 Régen te alapoztad meg a földet, és az egek kezed munkája. 102:26 Elpusztulnak, de te megmaradsz; igen, mind megöregednek. mint egy ruha; mint ruhát változtasd meg őket, és lesznek megváltozott: 102:27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nem lesz vége. 102:28 A te szolgáid fiai megmaradnak, és lesz utódaik megalapították előtted.