Zsoltárok
102:1 Hallgasd meg imámat, Uram, és hadd jöjjön hozzád kiáltásom!
102:2 Ne rejtsd el előlem orcádat azon a napon, amikor nyomorúságban vagyok; hajlítsd a tiédet
hallgass meg: azon a napon, amikor kiáltok, gyorsan válaszolj.
102:3 Mert napjaim elfogytak, mint a füst, és csontjaim megégnek, mint a füst
kandalló.
102:4 Szívem meg van verve, és elszáradt, mint a fű; hogy elfelejtsem megenni az enyémet
kenyér.
102:5 Nyögésem hangja miatt csontjaim a bőrömhöz tapadnak.
102:6 Olyan vagyok, mint a pusztai pelikán, olyan vagyok, mint a sivatagi bagoly.
102:7 Vigyázok, és egyedül vagyok a veréb a ház tetején.
102:8 Ellenségeim egész nap szidalmaznak engem; és akik ellenem haragszanak
ellenem esküdnek.
102,9 Mert ettem a hamut, mint a kenyeret, és sírással kevertem italomat,
102:10 Haragod és haragod miatt, mert felemeltél engem,
és ledöntöttem.
102:11 Napjaim olyanok, mint a hanyatló árnyék; és elszáradtam, mint a fű.
102:12 De te Uram, örökké megmaradsz; és a te emlékezeted mindenkinek
generációk.
102,13 Felkelsz, és könyörülj Sionon, hogy eljön az ideje, hogy kegyelmezz neki,
igen, eljött a kitűzött idő.
102:14 Mert a te szolgáid gyönyörködnek a köveiben, és a port kedvelik
abból.
102:15 Félni fogják tehát a pogányok az ÚR nevét, és annak minden királya
földeld dicsőségedet.
102:16 Amikor az Úr felépíti Siont, megjelenik dicsőségében.
102:17 Figyelembe veszi a nincstelenek könyörgését, és nem veti meg őket
ima.
102:18 Ez legyen megírva az eljövendő nemzedéknek és a népnek, amelyik
létrejönnek, dicsérik az Urat.
102:19 Mert letekint az ő szentélyének magasságáról; a mennyből
látta-é az Úr a földet;
102:20 Hallani a fogoly nyögését; hogy elveszítse a kinevezetteket
halálig;
102:21 Hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, és dicséretét Jeruzsálemben;
102:22 Amikor összegyűlik a nép és a királyságok, hogy szolgáljanak
LORD.
102:23 Meggyengítette erőmet az úton; megrövidítette a napjaimat.
102:24 Azt mondtam: Istenem, ne vigy el engem napjaim közepette: a te éveid
minden generáción át.
102:25 Régen te alapoztad meg a földet, és az egek
kezed munkája.
102:26 Elpusztulnak, de te megmaradsz; igen, mind megöregednek.
mint egy ruha; mint ruhát változtasd meg őket, és lesznek
megváltozott:
102:27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nem lesz vége.
102:28 A te szolgáid fiai megmaradnak, és lesz utódaik
megalapították előtted.