Zsoltárok 94:1 Uram Isten, kié a bosszúállás; Istenem, kinek bosszút áll hozzátartozik, mutasd meg magad. 94:2 Emeld fel magad, te föld bírája, adj jutalmat a kevélyeknek. 94:3 Uram, meddig győznek a gonoszok, meddig győznek a gonoszok? 94:4 Meddig mondanak és beszélnek kemény dolgokat? és az összes dolgozó dicsekszik magukkal? 94:5 Széttörik a te népedet, ó, Uram, és sanyargatják örökségedet. 94:6 Megölik az özvegyet és az idegent, és megölik az árvát. 94:7 De azt mondják: Nem lát az Úr, sem Jákób Istene tekints rá. 94:8 Értsétek meg, ti gazemberek a nép között, és ti bolondok, mikor lesztek bölcs? 94:9 Aki a fület ültette, nem hallja-e? aki a szemet formálta, nem látja? 94:10 A ki a pogányokat megfenyíti, vajon nem fenyíti-e meg? aki tanít az ember tudása, nem tudja-e? 94:11 Az Úr tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalók. 94:12 Boldog ember, akit megfenyítesz, Uram, és megtanítod a te törvényed; 94:13 Hogy nyugalmat adj neki a nyomorúság napjaitól a kútig ássák a gonoszokat. 94:14 Mert az Úr nem veti el népét, és nem hagyja el az övéit öröklés. 94:15 De az ítélet megtérül az igazságra, és minden igaz benne a szív követni fogja. 94:16 Ki kel fel értem a gonosztevők ellen? vagy ki fog kiállni mellette engem a gonosztevők ellen? 94:17 Ha az ÚR nem segített volna, lelkem szinte csendben lakott volna. 94:18 Amikor azt mondtam: Megcsúszik a lábam; Irgalmasságod, URam, feltartott engem. 94:19 Gondolataim sokaságában bennem a te vigasztalásod gyönyörködteti lelkemet. 94:20 A gonoszság trónja közösségben lesz-e veled, törvény által elkövetett balhé? 94:21 Összegyűlnek az igazak lelke ellen, és elítéli az ártatlan vért. 94:22 De az Úr az én védelmem; és az én Istenem az én menedékem sziklája. 94:23 És rájuk sújtja bűneiket, és kiirtja őket saját gonoszságukban; igen, az Úr, a mi Istenünk kiirtja őket.