Zsoltárok
94:1 Uram Isten, kié a bosszúállás; Istenem, kinek bosszút áll
hozzátartozik, mutasd meg magad.
94:2 Emeld fel magad, te föld bírája, adj jutalmat a kevélyeknek.
94:3 Uram, meddig győznek a gonoszok, meddig győznek a gonoszok?
94:4 Meddig mondanak és beszélnek kemény dolgokat? és az összes dolgozó
dicsekszik magukkal?
94:5 Széttörik a te népedet, ó, Uram, és sanyargatják örökségedet.
94:6 Megölik az özvegyet és az idegent, és megölik az árvát.
94:7 De azt mondják: Nem lát az Úr, sem Jákób Istene
tekints rá.
94:8 Értsétek meg, ti gazemberek a nép között, és ti bolondok, mikor lesztek
bölcs?
94:9 Aki a fület ültette, nem hallja-e? aki a szemet formálta,
nem látja?
94:10 A ki a pogányokat megfenyíti, vajon nem fenyíti-e meg? aki tanít
az ember tudása, nem tudja-e?
94:11 Az Úr tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalók.
94:12 Boldog ember, akit megfenyítesz, Uram, és megtanítod
a te törvényed;
94:13 Hogy nyugalmat adj neki a nyomorúság napjaitól a kútig
ássák a gonoszokat.
94:14 Mert az Úr nem veti el népét, és nem hagyja el az övéit
öröklés.
94:15 De az ítélet megtérül az igazságra, és minden igaz benne
a szív követni fogja.
94:16 Ki kel fel értem a gonosztevők ellen? vagy ki fog kiállni mellette
engem a gonosztevők ellen?
94:17 Ha az ÚR nem segített volna, lelkem szinte csendben lakott volna.
94:18 Amikor azt mondtam: Megcsúszik a lábam; Irgalmasságod, URam, feltartott engem.
94:19 Gondolataim sokaságában bennem a te vigasztalásod gyönyörködteti lelkemet.
94:20 A gonoszság trónja közösségben lesz-e veled,
törvény által elkövetett balhé?
94:21 Összegyűlnek az igazak lelke ellen, és
elítéli az ártatlan vért.
94:22 De az Úr az én védelmem; és az én Istenem az én menedékem sziklája.
94:23 És rájuk sújtja bűneiket, és kiirtja őket
saját gonoszságukban; igen, az Úr, a mi Istenünk kiirtja őket.