Zsoltárok
88:1 Uram, szabadítóm Istene, éjjel-nappal kiáltok előtted:
88:2 Jöjjön elõtted az én könyörgésem; hajtsd füledet kiáltásomra;
88:3 Mert az én lelkem tele van nyomorúságokkal, és életem közeledik hozzá
sír.
88:4 A kútba szállók közé számítanak: olyan vagyok, mint az ember
nincs ereje:
88:5 Szabad a halottak között, mint a megöltek, akik a sírban fekszenek, akit te
ne emlékezz többé, és kivágatnak a te kezedből.
88:6 A legalsó gödörbe fektettél, a sötétségbe, a mélységbe.
88:7 Haragod keményen nehezedik rám, és mindeneddel megsértettél.
hullámok. Selah.
88:8 Eltávolítottad tőlem ismerősömet; te alkottál engem
utálatos nékik: be vagyok zárva, és nem tudok kijönni.
88:9 Szemem gyászol a nyomorúság miatt: Uram, naponta hívom
rád nyújtottam kezeimet feléd.
88:10 Csodákat teszel-e a halottaknak? feltámadnak a halottak és dicsérnek
téged? Selah.
88:11 A te irgalmasságodat a sírban hirdetik? vagy a te hűséged
pusztulásban?
88:12 Vajon megismerhetőek-e a te csodáid a sötétben? és a te igazságod a
a feledés földje?
88:13 De hozzád kiáltok, Uram; és reggel legyen az én imádságom
megakadályozni téged.
88:14 Uram, miért veted el lelkemet? miért rejted el előlem az arcodat?
88:15 Szomorú vagyok, és kész vagyok meghalni ifjúkoromtól fogva, míg szenvedek a te
rettegés el vagyok terelve.
88:16 A te heves haragod elszáll rajtam; félelmeid elvágtak engem.
88:17 Körülöttem jártak minden nap, mint a víz; körülöleltek engem
együtt.
88:18 A szeretőt és a barátot távol helyezted el tőlem, és az én ismerősömet
sötétség.