Zsoltárok 88:1 Uram, szabadítóm Istene, éjjel-nappal kiáltok előtted: 88:2 Jöjjön elõtted az én könyörgésem; hajtsd füledet kiáltásomra; 88:3 Mert az én lelkem tele van nyomorúságokkal, és életem közeledik hozzá sír. 88:4 A kútba szállók közé számítanak: olyan vagyok, mint az ember nincs ereje: 88:5 Szabad a halottak között, mint a megöltek, akik a sírban fekszenek, akit te ne emlékezz többé, és kivágatnak a te kezedből. 88:6 A legalsó gödörbe fektettél, a sötétségbe, a mélységbe. 88:7 Haragod keményen nehezedik rám, és mindeneddel megsértettél. hullámok. Selah. 88:8 Eltávolítottad tőlem ismerősömet; te alkottál engem utálatos nékik: be vagyok zárva, és nem tudok kijönni. 88:9 Szemem gyászol a nyomorúság miatt: Uram, naponta hívom rád nyújtottam kezeimet feléd. 88:10 Csodákat teszel-e a halottaknak? feltámadnak a halottak és dicsérnek téged? Selah. 88:11 A te irgalmasságodat a sírban hirdetik? vagy a te hűséged pusztulásban? 88:12 Vajon megismerhetőek-e a te csodáid a sötétben? és a te igazságod a a feledés földje? 88:13 De hozzád kiáltok, Uram; és reggel legyen az én imádságom megakadályozni téged. 88:14 Uram, miért veted el lelkemet? miért rejted el előlem az arcodat? 88:15 Szomorú vagyok, és kész vagyok meghalni ifjúkoromtól fogva, míg szenvedek a te rettegés el vagyok terelve. 88:16 A te heves haragod elszáll rajtam; félelmeid elvágtak engem. 88:17 Körülöttem jártak minden nap, mint a víz; körülöleltek engem együtt. 88:18 A szeretőt és a barátot távol helyezted el tőlem, és az én ismerősömet sötétség.