Zsoltárok
79:1 Istenem, a pogányok a te örökségedbe kerültek; van a te szent templomod
beszennyezték; halomra rakták Jeruzsálemet.
79:2 Szolgáid holttestét eledelül adták nékik
az ég madarai, a te szenteid húsa a vadállatokhoz
föld.
79:3 Vérüket, mint vizet ontották Jeruzsálem körül; és ott
nem volt senki, aki eltemesse őket.
79:4 Felebarátaink gyalázatává, gúnyává és gúnyává lettünk számukra
amelyek körülöttünk vannak.
79:5 Meddig, Uram? örökké mérges leszel? ég a te féltékenységed
mint a tűz?
79:6 Öntsd ki haragodat a pogányokra, akik nem ismertek téged, és rád
a királyságokat, amelyek nem hívták segítségül a te nevedet.
79:7 Mert felfalták Jákóbot, és elpusztították lakhelyét.
79:8 Ó, ne emlékezz ránk az egykori vétkekre: legyen a te irgalmasságod!
gyorsan akadályozzon meg minket, mert nagyon aláástak bennünket.
79:9 Segíts meg minket, üdvösségünk Istene, neved dicsőségére, és szabadíts meg
minket, és tisztítsd meg bűneinket a te nevedért.
79:10 Miért mondják a pogányok: Hol van az ő Istenük? hadd ismertessék meg
a pogányok között szemünk előtt a te véred bosszújával
szolgák, ami fészer.
79:11 Jöjjön elõtted a fogoly sóhajtása; szerint a
hatalmad nagysága őrizd meg azokat, akiket a halálra ítéltek;
79:12 És adjátok meg felebarátainknak hétszeresen az ő kebelüket
gyalázat, amivel gyaláztak téged, Uram.
79:13 Ezért mi, a te néped és a te legelőd juhai hálát adunk neked
mindenkor: nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicséretedet.