Zsoltárok 79:1 Istenem, a pogányok a te örökségedbe kerültek; van a te szent templomod beszennyezték; halomra rakták Jeruzsálemet. 79:2 Szolgáid holttestét eledelül adták nékik az ég madarai, a te szenteid húsa a vadállatokhoz föld. 79:3 Vérüket, mint vizet ontották Jeruzsálem körül; és ott nem volt senki, aki eltemesse őket. 79:4 Felebarátaink gyalázatává, gúnyává és gúnyává lettünk számukra amelyek körülöttünk vannak. 79:5 Meddig, Uram? örökké mérges leszel? ég a te féltékenységed mint a tűz? 79:6 Öntsd ki haragodat a pogányokra, akik nem ismertek téged, és rád a királyságokat, amelyek nem hívták segítségül a te nevedet. 79:7 Mert felfalták Jákóbot, és elpusztították lakhelyét. 79:8 Ó, ne emlékezz ránk az egykori vétkekre: legyen a te irgalmasságod! gyorsan akadályozzon meg minket, mert nagyon aláástak bennünket. 79:9 Segíts meg minket, üdvösségünk Istene, neved dicsőségére, és szabadíts meg minket, és tisztítsd meg bűneinket a te nevedért. 79:10 Miért mondják a pogányok: Hol van az ő Istenük? hadd ismertessék meg a pogányok között szemünk előtt a te véred bosszújával szolgák, ami fészer. 79:11 Jöjjön elõtted a fogoly sóhajtása; szerint a hatalmad nagysága őrizd meg azokat, akiket a halálra ítéltek; 79:12 És adjátok meg felebarátainknak hétszeresen az ő kebelüket gyalázat, amivel gyaláztak téged, Uram. 79:13 Ezért mi, a te néped és a te legelőd juhai hálát adunk neked mindenkor: nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicséretedet.