Zsoltárok 77:1 Hangommal Istenhez kiáltottam, hangommal Istenhez; és ő adott fülembe. 77,2 Nyomorúságom napján az Urat kerestem, fekélyem éjjel futott, és nem szűnt meg: lelkem nem volt hajlandó megvigasztalni. 77:3 Megemlékeztem Istenről, és nyugtalan voltam: panaszkodtam, és lelkem volt túlterhelt. Selah. 77:4 Ébredve tartod a szemeimet: annyira nyugtalan vagyok, hogy nem tudok beszélni. 77:5 Figyelembe vettem a régi időket, a régi idők éveit. 77:6 Emlékezetembe hívom az énekemet az éjszakában: kommunikálok az enyéimmel szívem: és lelkem szorgalmasan kutatta. 77:7 Elveti-e az Úr örökre? és nem lesz többé kedvező? 77:8 Tiszta-e az ő irgalma örökre? örökre meghiúsul az ígérete? 77:9 Elfelejtett Isten kegyelmes lenni? haragjában becsukta-e a gyengéjét irgalom? Selah. 77:10 És mondám: Ez az én erőtlenségem, de megemlékezem az évről a Magasságos jobb keze. 77:11 Megemlékezem az ÚR cselekedeteiről, bizonyára megemlékezem a tiédről régi csodák. 77:12 Elgondolkozom minden munkádon, és beszélek a te cselekedeteidről. 77:13 A te utad, ó Isten, a szentélyben van: ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk? 77:14 Te vagy az az Isten, aki csodákat tesz, kijelentetted erődet az emberek között. 77,15 Karoddal megváltottad népedet, Jákób fiait és József. Selah. 77:16 Láttak téged a vizek, Istenem, láttak téged a vizek; féltek: az mélységei is zaklattak. 77:17 A felhők vizet öntöttek, az egek zúgtak: a te nyilaid külföldre is ment. 77:18 Mennydörgésed hangja az égben volt: a villámok megvilágosították a világ: a föld remegett és remegett. 77:19 A te utad a tengerben van, és a te ösvényed a nagy vizekben, és a te lépései nem ismertek. 77,20 Mózes és Áron keze által vezetted népedet, mint a nyáj.