Zsoltárok
77:1 Hangommal Istenhez kiáltottam, hangommal Istenhez; és ő adott
fülembe.
77,2 Nyomorúságom napján az Urat kerestem, fekélyem éjjel futott,
és nem szűnt meg: lelkem nem volt hajlandó megvigasztalni.
77:3 Megemlékeztem Istenről, és nyugtalan voltam: panaszkodtam, és lelkem volt
túlterhelt. Selah.
77:4 Ébredve tartod a szemeimet: annyira nyugtalan vagyok, hogy nem tudok beszélni.
77:5 Figyelembe vettem a régi időket, a régi idők éveit.
77:6 Emlékezetembe hívom az énekemet az éjszakában: kommunikálok az enyéimmel
szívem: és lelkem szorgalmasan kutatta.
77:7 Elveti-e az Úr örökre? és nem lesz többé kedvező?
77:8 Tiszta-e az ő irgalma örökre? örökre meghiúsul az ígérete?
77:9 Elfelejtett Isten kegyelmes lenni? haragjában becsukta-e a gyengéjét
irgalom? Selah.
77:10 És mondám: Ez az én erőtlenségem, de megemlékezem az évről
a Magasságos jobb keze.
77:11 Megemlékezem az ÚR cselekedeteiről, bizonyára megemlékezem a tiédről
régi csodák.
77:12 Elgondolkozom minden munkádon, és beszélek a te cselekedeteidről.
77:13 A te utad, ó Isten, a szentélyben van: ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?
77:14 Te vagy az az Isten, aki csodákat tesz, kijelentetted erődet
az emberek között.
77,15 Karoddal megváltottad népedet, Jákób fiait és
József. Selah.
77:16 Láttak téged a vizek, Istenem, láttak téged a vizek; féltek: az
mélységei is zaklattak.
77:17 A felhők vizet öntöttek, az egek zúgtak: a te nyilaid
külföldre is ment.
77:18 Mennydörgésed hangja az égben volt: a villámok megvilágosították a
világ: a föld remegett és remegett.
77:19 A te utad a tengerben van, és a te ösvényed a nagy vizekben, és a te
lépései nem ismertek.
77,20 Mózes és Áron keze által vezetted népedet, mint a nyáj.