Zsoltárok
62:1 Bizony Istent várja lelkem, tőle származik az én szabadításom.
62:2 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm; ő a védelmem; nem leszek az
nagyon meghatott.
62:3 Meddig képzelitek gonoszságot ember ellen? mindnyájan megölnek
közületek: olyanok lesztek, mint a meghajló fal, és mint a tántorgó kerítés.
62:4 Csak tanácskoznak, hogy letasszák őt kiválóságáról: gyönyörködnek benne
hazugság: szájukkal áldanak, de legbelül káromkodnak. Selah.
62:5 Lelkem, csak Istenre várj; mert tőle várom.
62:6 Csak ő az én kősziklám és üdvösségem, ő az én védelmem; nem leszek az
megmozdult.
62:7 Istenben van üdvösségem és dicsőségem, erősségem kősziklája és enyém
menedék, Istenben van.
62:8 Bízzál benne mindenkor; ti emberek, öntsétek ki szíveteket előtte:
Isten menedék számunkra. Selah.
62:9 Bizony, az alacsony szintű emberek hiúság, a magas fokú hazugság.
mérlegre fektetve teljesen könnyebbek a hiúságnál.
62:10 Ne bízz az elnyomásban, és ne légy hiábavaló a rablásban: ha vagyon
gyarapodj, ne fordíts rájuk szívedet.
62:11 Isten egyszer szólt; kétszer hallottam ezt; hogy a hatalom az övé
Isten.
62:12 Téged is illet, Uram, az irgalom, mert te megfizetsz minden embernek.
munkája szerint.