Zsoltárok 62:1 Bizony Istent várja lelkem, tőle származik az én szabadításom. 62:2 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm; ő a védelmem; nem leszek az nagyon meghatott. 62:3 Meddig képzelitek gonoszságot ember ellen? mindnyájan megölnek közületek: olyanok lesztek, mint a meghajló fal, és mint a tántorgó kerítés. 62:4 Csak tanácskoznak, hogy letasszák őt kiválóságáról: gyönyörködnek benne hazugság: szájukkal áldanak, de legbelül káromkodnak. Selah. 62:5 Lelkem, csak Istenre várj; mert tőle várom. 62:6 Csak ő az én kősziklám és üdvösségem, ő az én védelmem; nem leszek az megmozdult. 62:7 Istenben van üdvösségem és dicsőségem, erősségem kősziklája és enyém menedék, Istenben van. 62:8 Bízzál benne mindenkor; ti emberek, öntsétek ki szíveteket előtte: Isten menedék számunkra. Selah. 62:9 Bizony, az alacsony szintű emberek hiúság, a magas fokú hazugság. mérlegre fektetve teljesen könnyebbek a hiúságnál. 62:10 Ne bízz az elnyomásban, és ne légy hiábavaló a rablásban: ha vagyon gyarapodj, ne fordíts rájuk szívedet. 62:11 Isten egyszer szólt; kétszer hallottam ezt; hogy a hatalom az övé Isten. 62:12 Téged is illet, Uram, az irgalom, mert te megfizetsz minden embernek. munkája szerint.