Zsoltárok 57:1 Légy irgalmas hozzám, Istenem, légy irgalmas hozzám, mert az én lelkem bízik bennem. te: igen, a te szárnyaid árnyékában keresek menedéket mindaddig a csapások múlandók legyenek. 57:2 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, aki mindent megtesz érte nekem. 57:3 Ő küld a mennyből, és megment engem annak gyalázatától elnyelne engem. Selah. Isten elküldi irgalmát és az övét igazság. 57:4 Az én lelkem oroszlánok között van, és még a felgyújtottak között is fekszem, még az emberek fiai is, akiknek fogai dárdák és nyilak, és azok nyelve éles kard. 57:5 Magasztaltassál fel, Isten, az egeknél; a te dicsőséged legyen mindenek felett a Föld. 57:6 Hálót készítettek lépteimnek; leborult a lelkem: megvannak gödröt ástak előttem, amibe beleestek maguk. Selah. 57:7 Erős a szívem, Istenem, szivem szilárd, énekelek és adok dicséret. 57:8 Ébredj fel, dicsőségem; ébren, zsoltár és hárfa: én magam is korán ébredek. 57:9 Dicsérlek, Uram, a nép között, énekelek neked a nemzetek között. 57:10 Mert nagy a te irgalmad az egekig, és a te igazságod a felhőkig. 57,11 Magasztaltassál fel, ó Isten, az egeknél; legyen a te dicsőséged mindenek felett a Föld.