Zsoltárok
57:1 Légy irgalmas hozzám, Istenem, légy irgalmas hozzám, mert az én lelkem bízik bennem.
te: igen, a te szárnyaid árnyékában keresek menedéket mindaddig
a csapások múlandók legyenek.
57:2 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, aki mindent megtesz érte
nekem.
57:3 Ő küld a mennyből, és megment engem annak gyalázatától
elnyelne engem. Selah. Isten elküldi irgalmát és az övét
igazság.
57:4 Az én lelkem oroszlánok között van, és még a felgyújtottak között is fekszem,
még az emberek fiai is, akiknek fogai dárdák és nyilak, és azok
nyelve éles kard.
57:5 Magasztaltassál fel, Isten, az egeknél; a te dicsőséged legyen mindenek felett
a Föld.
57:6 Hálót készítettek lépteimnek; leborult a lelkem: megvannak
gödröt ástak előttem, amibe beleestek
maguk. Selah.
57:7 Erős a szívem, Istenem, szivem szilárd, énekelek és adok
dicséret.
57:8 Ébredj fel, dicsőségem; ébren, zsoltár és hárfa: én magam is korán ébredek.
57:9 Dicsérlek, Uram, a nép között, énekelek neked
a nemzetek között.
57:10 Mert nagy a te irgalmad az egekig, és a te igazságod a felhőkig.
57,11 Magasztaltassál fel, ó Isten, az egeknél; legyen a te dicsőséged mindenek felett
a Föld.