Zsoltárok
50:1 A hatalmas Isten, az Úr szólt, és onnan hívta el a földet
a nap kelésétől lenyugvásáig.
50:2 Sionból, a szépség tökéletességéből ragyogott az Isten.
50:3 Jön a mi Istenünk, és nem hallgat el: tűz emészti meg
előtte, és nagyon viharos lesz körülötte.
50:4 Hívja az eget felülről és a földre, hogy meglegyen
ítélje meg népét.
50:5 Gyűjtsétek hozzám szentjeimet; akikkel szövetséget kötöttek
én áldozattal.
50:6 És az egek hirdetik az ő igazságát, mert az Isten bíró
saját maga. Selah.
50:7 Halld, én népem, és én szólok; Ó, Izrael, és én bizonyságot teszek
ellened: Én vagyok az Isten, a te Istened.
50,8 Nem fedlek meg áldozataidért vagy égőáldozataidért,
folyamatosan előttem voltak.
50:9 Nem viszek ki bikát a te házadból, sem kecskét a te akolodból.
50,10 Mert az erdő minden vadja az enyém, és a barmok ezer felett
dombok.
50,11 Ismerem a hegyek összes madarait, és a mezei vadakat
az enyémek.
50,12 Ha éhes lennék, nem mondanám meg neked, mert enyém a világ, és
annak teljessége.
50:13 A bikák húsát eszem, vagy a kecske vérét iszom?
50:14 Adj hálaadást Istennek; és teljesítsd a Magasságosnak tett fogadalmadat:
50:15 És hívj segítségül a nyomorúság napján: Megszabadítlak téged és téged
dicsőít engem.
50:16 De a gonosznak ezt mondja az Isten: Mit kell tenned, hogy kijelentsd az én
törvények, vagy hogy szádba vedd az én szövetségemet?
50:17 Látván, hogy utálod a tanítást, és az én szavaimat magad mögé utasítod.
50:18 Amikor láttál egy tolvajt, egyetértesz vele, és
részese a házasságtörőknek.
50:19 Szádat gonosznak adod, nyelved pedig csalást hirdet.
50:20 Ülsz és a te testvéred ellen beszélsz; rágalmazod a sajátodat
anya fia.
50:21 Ezeket tetted, és én hallgattam; azt hitted, hogy én
teljesen olyan volt, mint te; de én megfeddlek, és felállítalak
szemed előtt sorrendben.
50:22 Most gondoljátok meg ezt, ti, akik megfeledkeztek Istenről, nehogy darabokra tépjelek titeket
nincs kinek szállítani.
50:23 Aki dicséretet ad, az engem dicsőít; és aki elrendeli,
helyesen beszélek, megmutatom Isten üdvösségét.