Zsoltárok 50:1 A hatalmas Isten, az Úr szólt, és onnan hívta el a földet a nap kelésétől lenyugvásáig. 50:2 Sionból, a szépség tökéletességéből ragyogott az Isten. 50:3 Jön a mi Istenünk, és nem hallgat el: tűz emészti meg előtte, és nagyon viharos lesz körülötte. 50:4 Hívja az eget felülről és a földre, hogy meglegyen ítélje meg népét. 50:5 Gyűjtsétek hozzám szentjeimet; akikkel szövetséget kötöttek én áldozattal. 50:6 És az egek hirdetik az ő igazságát, mert az Isten bíró saját maga. Selah. 50:7 Halld, én népem, és én szólok; Ó, Izrael, és én bizonyságot teszek ellened: Én vagyok az Isten, a te Istened. 50,8 Nem fedlek meg áldozataidért vagy égőáldozataidért, folyamatosan előttem voltak. 50:9 Nem viszek ki bikát a te házadból, sem kecskét a te akolodból. 50,10 Mert az erdő minden vadja az enyém, és a barmok ezer felett dombok. 50,11 Ismerem a hegyek összes madarait, és a mezei vadakat az enyémek. 50,12 Ha éhes lennék, nem mondanám meg neked, mert enyém a világ, és annak teljessége. 50:13 A bikák húsát eszem, vagy a kecske vérét iszom? 50:14 Adj hálaadást Istennek; és teljesítsd a Magasságosnak tett fogadalmadat: 50:15 És hívj segítségül a nyomorúság napján: Megszabadítlak téged és téged dicsőít engem. 50:16 De a gonosznak ezt mondja az Isten: Mit kell tenned, hogy kijelentsd az én törvények, vagy hogy szádba vedd az én szövetségemet? 50:17 Látván, hogy utálod a tanítást, és az én szavaimat magad mögé utasítod. 50:18 Amikor láttál egy tolvajt, egyetértesz vele, és részese a házasságtörőknek. 50:19 Szádat gonosznak adod, nyelved pedig csalást hirdet. 50:20 Ülsz és a te testvéred ellen beszélsz; rágalmazod a sajátodat anya fia. 50:21 Ezeket tetted, és én hallgattam; azt hitted, hogy én teljesen olyan volt, mint te; de én megfeddlek, és felállítalak szemed előtt sorrendben. 50:22 Most gondoljátok meg ezt, ti, akik megfeledkeztek Istenről, nehogy darabokra tépjelek titeket nincs kinek szállítani. 50:23 Aki dicséretet ad, az engem dicsőít; és aki elrendeli, helyesen beszélek, megmutatom Isten üdvösségét.