Zsoltárok 49:1 Halljátok ezt, minden nép; Figyeljetek, e világ minden lakói! 49:2 Alacsony és magas, gazdag és szegény együtt. 49:3 Ajkam bölcsességről szól; és szívem elmélkedése lesz a megértésé. 49:4 Példabeszédre hajtom fülemet: feltárom sötét beszédemet a hárfa. 49:5 Miért kell félnem a gonosz napjaiban, amikor az én gonoszságomat a sarka körbe fog engem? 49:6 Akik vagyonukban bíznak, és a sokaságban dicsekednek gazdagságukról; 49:7 Egyikük sem válthatja meg testvérét, és nem adhatja Istennek a váltságdíjat érte: 49:8 (Mert lelkük megváltása drága, és örökre megszűnik.) 49:9 Hogy éljen örökké, és ne lásson romlást. 49,10 Mert látja, hogy a bölcsek meghalnak, mint a bolond és a gazember elpusztulnak, és vagyonukat másokra hagyják. 49:11 Belső gondolatuk az, hogy házaik örökké megmaradnak lakóhelyeiket minden nemzedéknek; után nevezik földjeiket saját nevüket. 49:12 Mindazonáltal az ember, aki tisztességben van, nem marad meg: olyan, mint a vadállat elpusztul. 49:13 Ez az ő útjuk az ő bolondságuk, de az utódaik helyeslik őket mondások. Selah. 49:14 Mint juhokat a sírba fektetik; a halál táplálkozik rajtuk; és a az igazak uralkodjanak rajtuk reggel; és a szépségüket elfogyasztják a sírban lakhelyükről. 49:15 De Isten kiváltja lelkemet a sír hatalmából, mert megteszi fogadj engem. Selah. 49,16 Ne félj, ha valaki meggazdagodik, ha házának dicsősége megnövekedett; 49:17 Mert ha meghal, semmit sem visz el, dicsősége nem marad el ereszkedj le utána. 49,18 Életében megáldotta lelkét, és dicsérni fognak téged az emberek, amikor jól teszed magad. 49:19 Elmegy atyáinak nemzetségébe; soha nem fognak látni fény. 49,20 Az ember, aki becsületes, de nem érti, olyan, mint a vadállat elpusztul.