Zsoltárok
49:1 Halljátok ezt, minden nép; Figyeljetek, e világ minden lakói!
49:2 Alacsony és magas, gazdag és szegény együtt.
49:3 Ajkam bölcsességről szól; és szívem elmélkedése lesz
a megértésé.
49:4 Példabeszédre hajtom fülemet: feltárom sötét beszédemet
a hárfa.
49:5 Miért kell félnem a gonosz napjaiban, amikor az én gonoszságomat
a sarka körbe fog engem?
49:6 Akik vagyonukban bíznak, és a sokaságban dicsekednek
gazdagságukról;
49:7 Egyikük sem válthatja meg testvérét, és nem adhatja Istennek a
váltságdíjat érte:
49:8 (Mert lelkük megváltása drága, és örökre megszűnik.)
49:9 Hogy éljen örökké, és ne lásson romlást.
49,10 Mert látja, hogy a bölcsek meghalnak, mint a bolond és a gazember
elpusztulnak, és vagyonukat másokra hagyják.
49:11 Belső gondolatuk az, hogy házaik örökké megmaradnak
lakóhelyeiket minden nemzedéknek; után nevezik földjeiket
saját nevüket.
49:12 Mindazonáltal az ember, aki tisztességben van, nem marad meg: olyan, mint a vadállat
elpusztul.
49:13 Ez az ő útjuk az ő bolondságuk, de az utódaik helyeslik őket
mondások. Selah.
49:14 Mint juhokat a sírba fektetik; a halál táplálkozik rajtuk; és a
az igazak uralkodjanak rajtuk reggel; és a szépségüket
elfogyasztják a sírban lakhelyükről.
49:15 De Isten kiváltja lelkemet a sír hatalmából, mert megteszi
fogadj engem. Selah.
49,16 Ne félj, ha valaki meggazdagodik, ha házának dicsősége
megnövekedett;
49:17 Mert ha meghal, semmit sem visz el, dicsősége nem marad el
ereszkedj le utána.
49,18 Életében megáldotta lelkét, és dicsérni fognak téged az emberek,
amikor jól teszed magad.
49:19 Elmegy atyáinak nemzetségébe; soha nem fognak látni
fény.
49,20 Az ember, aki becsületes, de nem érti, olyan, mint a vadállat
elpusztul.