Zsoltárok
42:1 Ahogy a szarvas sóvárog a patakok után, úgy sóvárog az én lelkem is
te, Istenem.
42:2 Szomjazik lelkem Isten után, az élő Isten után: mikor jövök és?
megjelenni Isten előtt?
42:3 Éjjel-nappal a könnyeim voltak a táplálékom, miközben folyton mondogatják
nekem: Hol van a te Istened?
42:4 Amikor ezekre emlékszem, kiöntöm bennem lelkemet, mert elmentem
a sokasággal együtt mentem velük az Isten házába, hanggal
az öröm és a dicséret, sokasággal, amely megünnepelte.
42:5 Miért csüggedsz, lelkem? és miért háborogsz bennem?
reménykedj az Istenben, mert még dicsérni fogom őt az övéi segítségéért
arcát.
42:6 Istenem, lelkem levert bennem, azért emlékezem rád
a Jordán földjéről és a Hermoniták közül a Mizár hegyről.
42:7 Vízköpőid zajára mélyre hív a mély, minden hullámod
és a te hullámzásod elszállt rajtam.
42,8 De az ÚR megparancsolja az ő irgalmát nappal és bent is
azon az éjszakán velem lesz az ő éneke, és imádságom az én Istenemhez
élet.
42:9 Azt mondom Istennek, az én sziklámnak: Miért felejtettél el engem? miért menjek
gyászol az ellenség elnyomása miatt?
42:10 Mint a kard a csontjaimban, úgy gyaláznak ellenségeim; miközben azt mondják
minden nap nekem: Hol van a te Istened?
42:11 Miért csüggedsz, lelkem? és miért vagy nyugtalan belül
nekem? reménykedj az Istenben, mert én még dicsérem őt, aki egészsége
az én arcom és az én Istenem.