Zsoltárok 42:1 Ahogy a szarvas sóvárog a patakok után, úgy sóvárog az én lelkem is te, Istenem. 42:2 Szomjazik lelkem Isten után, az élő Isten után: mikor jövök és? megjelenni Isten előtt? 42:3 Éjjel-nappal a könnyeim voltak a táplálékom, miközben folyton mondogatják nekem: Hol van a te Istened? 42:4 Amikor ezekre emlékszem, kiöntöm bennem lelkemet, mert elmentem a sokasággal együtt mentem velük az Isten házába, hanggal az öröm és a dicséret, sokasággal, amely megünnepelte. 42:5 Miért csüggedsz, lelkem? és miért háborogsz bennem? reménykedj az Istenben, mert még dicsérni fogom őt az övéi segítségéért arcát. 42:6 Istenem, lelkem levert bennem, azért emlékezem rád a Jordán földjéről és a Hermoniták közül a Mizár hegyről. 42:7 Vízköpőid zajára mélyre hív a mély, minden hullámod és a te hullámzásod elszállt rajtam. 42,8 De az ÚR megparancsolja az ő irgalmát nappal és bent is azon az éjszakán velem lesz az ő éneke, és imádságom az én Istenemhez élet. 42:9 Azt mondom Istennek, az én sziklámnak: Miért felejtettél el engem? miért menjek gyászol az ellenség elnyomása miatt? 42:10 Mint a kard a csontjaimban, úgy gyaláznak ellenségeim; miközben azt mondják minden nap nekem: Hol van a te Istened? 42:11 Miért csüggedsz, lelkem? és miért vagy nyugtalan belül nekem? reménykedj az Istenben, mert én még dicsérem őt, aki egészsége az én arcom és az én Istenem.