Zsoltárok 30:1 Magasztallak téged, Uram; mert felemeltél engem, és nem alkottál ellenségeim, hogy örüljenek nekem. 30:2 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál. 30:3 Ó, Uram, felhoztad lelkemet a sírból, megőriztél engem élve, hogy ne menjek le a gödörbe. 30:4 Énekeljetek az ÚRnak, ó, ti szentjei, és adjatok hálát az Úrnak az ő szentségének emléke. 30:5 Mert haragja csak egy pillanatig tart; az ő javára az élet: sírhat egy éjszakát kitartani, de reggel öröm jön. 30:6 Jómódomban pedig azt mondtam: Sohasem tántorítok el. 30:7 Uram, a te kegyelmeddel megerősítetted hegyemet. elrejtetted az arcodat, és nyugtalan voltam. 30:8 Hozzád kiáltok, Uram; és könyörögtem az Úrhoz. 30,9 Mi haszna van a véremnek, ha lemegyek a kútba? Vajon a por dicsér téged? kijelenti-e a te igazadat? 30,10 Halld, Uram, és könyörülj rajtam: Uram, légy segítőm! 30,11 Gyászomat táncra változtattad, levetetted zsákruhát, és felöveztem örömmel; 30,12 Hogy dicsőségem zengjen neked, és ne hallgass. O Uram, Istenem, örökké hálát adok neked.