Zsoltárok
30:1 Magasztallak téged, Uram; mert felemeltél engem, és nem alkottál
ellenségeim, hogy örüljenek nekem.
30:2 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál.
30:3 Ó, Uram, felhoztad lelkemet a sírból, megőriztél engem
élve, hogy ne menjek le a gödörbe.
30:4 Énekeljetek az ÚRnak, ó, ti szentjei, és adjatok hálát az Úrnak
az ő szentségének emléke.
30:5 Mert haragja csak egy pillanatig tart; az ő javára az élet: sírhat
egy éjszakát kitartani, de reggel öröm jön.
30:6 Jómódomban pedig azt mondtam: Sohasem tántorítok el.
30:7 Uram, a te kegyelmeddel megerősítetted hegyemet.
elrejtetted az arcodat, és nyugtalan voltam.
30:8 Hozzád kiáltok, Uram; és könyörögtem az Úrhoz.
30,9 Mi haszna van a véremnek, ha lemegyek a kútba? Vajon a
por dicsér téged? kijelenti-e a te igazadat?
30,10 Halld, Uram, és könyörülj rajtam: Uram, légy segítőm!
30,11 Gyászomat táncra változtattad, levetetted
zsákruhát, és felöveztem örömmel;
30,12 Hogy dicsőségem zengjen neked, és ne hallgass. O
Uram, Istenem, örökké hálát adok neked.