Zsoltárok
22:1 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? miért vagy olyan messze
segíteni nekem, és ordításom szavaitól?
22:2 Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallasz; és az éjszakában
szezonban, és nem vagyok csendben.
22:3 De te szent vagy, te, aki Izráel dicséretében laksz.
22,4 Bíztak benned atyáink, bíztak, te pedig megmentetted őket.
22,5 Hozzád kiáltottak, és megszabadultak, benned bíztak és
nem zavart.
22:6 De én féreg vagyok, és nem ember; az emberek szemrehányása, és megvetette a
emberek.
22:7 Akik látnak, kinevetnek engem, kilövik az ajkát, ők
rázza a fejét, mondván:
22,8 Bízott az ÚRban, hogy megszabadítja őt;
látva, hogy gyönyörködik benne.
22:9 De te vagy az, aki kihoztál engem az anyaméhből: te adtál reményt
amikor anyám mellén voltam.
22:10 Engem anyaméhtől fogva rád vetettem: te vagy az én Istenem anyámtól fogva
has.
22:11 Ne légy távol tőlem; mert közel a baj; mert nincs, aki segítsen.
22,12 Sok bika vett körül engem, Básán erős bikái vettek körül engem
kerek.
22,13 Rám tátották szájukkal, mint egy ragadozó és ordító oroszlán.
22:14 Kiöntöttem, mint a víz, és minden csontom kiszakadt: a szívem
olyan, mint a viasz; a beleim közepén megolvad.
22:15 Erőm kiszáradt, mint a cserépfoszlány; és az én nyelvem hozzátapad
pofák; és a halál porába vittél.
22,16 Mert kutyák vettek körül engem, a gonoszok gyülekezete bezárt engem.
átszúrták a kezemet és a lábamat.
22:17 Elmondhatom minden csontomat: néznek és bámulnak engem.
22,18 Felosztják maguk között ruháimat, és sorsot vetnek ruhámra.
22:19 De ne légy távol tőlem, Uram! Ó, erőm, siess, hogy segíts!
nekem.
22:20 Mentsd meg lelkemet a kardtól; kedvesem a kutya hatalmától.
22,21 Ments meg engem az oroszlán szájától, mert hallottál engem az oroszlán szarvaitól
az unikornisok.
22:22 Hirdetni fogom nevedet atyámfiai között,
gyülekezet, dicsérlek téged.
22:23 Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt; Jákob minden magva, dicsőítsétek!
neki; és féljetek tőle, Izráel minden magva.
22:24 Mert nem vetette meg és nem irtózott a nyomorult nyomorúságától;
és nem rejtette el arcát előle; de amikor kiáltott hozzá, ő
hallott.
22:25 Téged lesz dicséretem a nagy gyülekezetben: teljesítem fogadalmamat
az őt félők előtt.
22,26 A szelídek esznek, és jóllaknak, dicsérik az Urat
keresd őt: szíved örökké él.
22,27 A világ minden vége megemlékezik és az Úrhoz fordul, és minden
a nemzetek nemzetségei hódolnak majd előtted.
22,28 Mert az Úré a királyság, és ő a helytartó a nemzetek között.
22,29 A földön minden kövér enni és imádni fog;
porig meghajol előtte, és senki sem tarthatja életben az övéit
lélek.
22:30 A mag szolgál neki; el kell számolni az Úrnak a
generáció.
22:31 Eljönnek, és hirdetik igazságát egy népnek, amely
megszületik, hogy ezt tette.