Zsoltárok 22:1 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? miért vagy olyan messze segíteni nekem, és ordításom szavaitól? 22:2 Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallasz; és az éjszakában szezonban, és nem vagyok csendben. 22:3 De te szent vagy, te, aki Izráel dicséretében laksz. 22,4 Bíztak benned atyáink, bíztak, te pedig megmentetted őket. 22,5 Hozzád kiáltottak, és megszabadultak, benned bíztak és nem zavart. 22:6 De én féreg vagyok, és nem ember; az emberek szemrehányása, és megvetette a emberek. 22:7 Akik látnak, kinevetnek engem, kilövik az ajkát, ők rázza a fejét, mondván: 22,8 Bízott az ÚRban, hogy megszabadítja őt; látva, hogy gyönyörködik benne. 22:9 De te vagy az, aki kihoztál engem az anyaméhből: te adtál reményt amikor anyám mellén voltam. 22:10 Engem anyaméhtől fogva rád vetettem: te vagy az én Istenem anyámtól fogva has. 22:11 Ne légy távol tőlem; mert közel a baj; mert nincs, aki segítsen. 22,12 Sok bika vett körül engem, Básán erős bikái vettek körül engem kerek. 22,13 Rám tátották szájukkal, mint egy ragadozó és ordító oroszlán. 22:14 Kiöntöttem, mint a víz, és minden csontom kiszakadt: a szívem olyan, mint a viasz; a beleim közepén megolvad. 22:15 Erőm kiszáradt, mint a cserépfoszlány; és az én nyelvem hozzátapad pofák; és a halál porába vittél. 22,16 Mert kutyák vettek körül engem, a gonoszok gyülekezete bezárt engem. átszúrták a kezemet és a lábamat. 22:17 Elmondhatom minden csontomat: néznek és bámulnak engem. 22,18 Felosztják maguk között ruháimat, és sorsot vetnek ruhámra. 22:19 De ne légy távol tőlem, Uram! Ó, erőm, siess, hogy segíts! nekem. 22:20 Mentsd meg lelkemet a kardtól; kedvesem a kutya hatalmától. 22,21 Ments meg engem az oroszlán szájától, mert hallottál engem az oroszlán szarvaitól az unikornisok. 22:22 Hirdetni fogom nevedet atyámfiai között, gyülekezet, dicsérlek téged. 22:23 Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt; Jákob minden magva, dicsőítsétek! neki; és féljetek tőle, Izráel minden magva. 22:24 Mert nem vetette meg és nem irtózott a nyomorult nyomorúságától; és nem rejtette el arcát előle; de amikor kiáltott hozzá, ő hallott. 22:25 Téged lesz dicséretem a nagy gyülekezetben: teljesítem fogadalmamat az őt félők előtt. 22,26 A szelídek esznek, és jóllaknak, dicsérik az Urat keresd őt: szíved örökké él. 22,27 A világ minden vége megemlékezik és az Úrhoz fordul, és minden a nemzetek nemzetségei hódolnak majd előtted. 22,28 Mert az Úré a királyság, és ő a helytartó a nemzetek között. 22,29 A földön minden kövér enni és imádni fog; porig meghajol előtte, és senki sem tarthatja életben az övéit lélek. 22:30 A mag szolgál neki; el kell számolni az Úrnak a generáció. 22:31 Eljönnek, és hirdetik igazságát egy népnek, amely megszületik, hogy ezt tette.