Zsoltárok 17,1 Hallgasd meg, Uram, a jogot, figyelj kiáltásomra, hallgasd meg imádságomat! ami nem színlelt ajkakból jön ki. 17:2 Jöjjön ki az én ítéletem a te színedből; a te szemeid lássák a egyenlő dolgok. 17:3 Megpróbáltad szívemet; meglátogattál az éjszakában; te megpróbáltál engem, és nem találsz semmit; Elhatároztam, hogy a szám az nem vét. 17:4 Ami az emberek cselekedeteit illeti, ajkad igéjével távol tartottam magamtól a pusztító útjai. 17,5 Tartsd meg a te ösvényeiden való járásomat, hogy lépteim el ne csússzanak. 17:6 Segítségül hívlak, mert meghallgatsz, ó Istenem, hajlítsd füledet hozzám, és hallgasd meg beszédemet. 17:7 Mutasd meg csodálatos irgalmasságodat, te, aki jogoddal üdvözítesz add át azokat, akik benned bíznak, azok közül, akik felkelnek őket. 17,8 Tarts meg engem, mint a szem fényét, rejts el szárnyaid árnyéka alá, 17,9 A gonoszoktól, akik elnyomnak engem, az én halálos ellenségeimtől, akik körülvesznek engem ról ről. 17,10 Saját kövérükbe vannak zárva, szájukkal büszkén beszélnek. 17,11 Most körülvesznek minket lépteinken, lehajtják szemeiket le a földre; 17,12 Mint az oroszlán, amely zsákmányul kapzsi, és mint egy fiatal oroszlán titkos helyeken lapulnak. 17:13 Kelj fel, Uram, csalódj benne, vesd le, szabadítsd meg lelkemet az égtől gonosz, ami a te kardod: 17:14 Azoktól az emberektől, akik a te kezed, Uram, a világ embereitől, akiknek van az ő részük ebben az életben, és akinek a hasát megtöltöd a rejtetteddel kincs: tele vannak gyerekekkel, és hagyják a többit anyag a csajoiknak. 17,15 Ami engem illet, meglátom arcodat igazságban. megelégszem a te hasonlatosságoddal, amikor felébredek.