Zsoltárok
17,1 Hallgasd meg, Uram, a jogot, figyelj kiáltásomra, hallgasd meg imádságomat!
ami nem színlelt ajkakból jön ki.
17:2 Jöjjön ki az én ítéletem a te színedből; a te szemeid lássák a
egyenlő dolgok.
17:3 Megpróbáltad szívemet; meglátogattál az éjszakában; te
megpróbáltál engem, és nem találsz semmit; Elhatároztam, hogy a szám az
nem vét.
17:4 Ami az emberek cselekedeteit illeti, ajkad igéjével távol tartottam magamtól
a pusztító útjai.
17,5 Tartsd meg a te ösvényeiden való járásomat, hogy lépteim el ne csússzanak.
17:6 Segítségül hívlak, mert meghallgatsz, ó Istenem, hajlítsd füledet
hozzám, és hallgasd meg beszédemet.
17:7 Mutasd meg csodálatos irgalmasságodat, te, aki jogoddal üdvözítesz
add át azokat, akik benned bíznak, azok közül, akik felkelnek
őket.
17,8 Tarts meg engem, mint a szem fényét, rejts el szárnyaid árnyéka alá,
17,9 A gonoszoktól, akik elnyomnak engem, az én halálos ellenségeimtől, akik körülvesznek engem
ról ről.
17,10 Saját kövérükbe vannak zárva, szájukkal büszkén beszélnek.
17,11 Most körülvesznek minket lépteinken, lehajtják szemeiket
le a földre;
17,12 Mint az oroszlán, amely zsákmányul kapzsi, és mint egy fiatal oroszlán
titkos helyeken lapulnak.
17:13 Kelj fel, Uram, csalódj benne, vesd le, szabadítsd meg lelkemet az égtől
gonosz, ami a te kardod:
17:14 Azoktól az emberektől, akik a te kezed, Uram, a világ embereitől, akiknek van
az ő részük ebben az életben, és akinek a hasát megtöltöd a rejtetteddel
kincs: tele vannak gyerekekkel, és hagyják a többit
anyag a csajoiknak.
17,15 Ami engem illet, meglátom arcodat igazságban.
megelégszem a te hasonlatosságoddal, amikor felébredek.