Zsoltárok
10:1 Miért állsz távol, Uram? miért rejtegeted magad azokban az időkben
baj?
10,2 A gonosz az ő kevélységében üldözi a szegényeket: fogadják be őket
az általuk elképzelt eszközöket.
10,3 Mert a gonosz dicsekszik szíve vágyával, és megáldja
mohó, akit az ÚR utál.
10,4 A gonosz az ő arcának kevélysége miatt nem keres
Isten: Isten nincs minden gondolatában.
10:5 Útjai mindig súlyosak; a te ítéleteid messze felülmúlják az övét
látás: mint minden ellenségét, felfújja őket.
10,6 Azt mondta szívében: Nem inogok meg, mert soha nem leszek benne
balsors.
10,7 Az ő szája tele van káromkodással, csalással és csalással, nyelve alatt
huncutság és hiúság.
10:8 A falvak rejtekhelyein ül, rejtekhelyein
megöli-e az ártatlant?
10:9 Lesben áll titkon, mint az oroszlán barlangjában, lesben áll
elkapja a szegényt: elkapja a szegényt, ha magába vonja
háló.
10,10 Leguggol, és megalázza magát, hogy a szegény elessen az ő erősségétől
azok.
10:11 Azt mondja szívében: Elfelejtette Isten, elrejti arcát; ő
soha nem fogja látni.
10:12 Kelj fel Uram! Ó, Istenem, emeld fel kezed: ne feledkezz meg az alázatosokról.
10:13 Miért gyalázza a gonosz az Istent? ezt mondta szívében: Te
nem fogja igényelni.
10:14 Láttad; mert gonoszságot és rosszindulatot lát, hogy viszonozza azt
a te kezeddel: a szegény rád bízza magát; te vagy az
az apátlanok segítője.
10,15 Törd el a gonosz és a gonosz karját, keresd meg az övéit.
gonoszság, amíg nem találsz.
10:16 Az ÚR a király örökkön-örökké: a pogányok elvesztek az övéi közül
föld.
10,17 Uram, meghallgattad az alázatosok kívánságát, elkészíted őket
szív, hallani fogod a füledet:
10,18 Az árvák és az elnyomottak felett ítélkezni, hogy a föld embere megtehesse
nem nyomaszt többé.