Zsoltárok 10:1 Miért állsz távol, Uram? miért rejtegeted magad azokban az időkben baj? 10,2 A gonosz az ő kevélységében üldözi a szegényeket: fogadják be őket az általuk elképzelt eszközöket. 10,3 Mert a gonosz dicsekszik szíve vágyával, és megáldja mohó, akit az ÚR utál. 10,4 A gonosz az ő arcának kevélysége miatt nem keres Isten: Isten nincs minden gondolatában. 10:5 Útjai mindig súlyosak; a te ítéleteid messze felülmúlják az övét látás: mint minden ellenségét, felfújja őket. 10,6 Azt mondta szívében: Nem inogok meg, mert soha nem leszek benne balsors. 10,7 Az ő szája tele van káromkodással, csalással és csalással, nyelve alatt huncutság és hiúság. 10:8 A falvak rejtekhelyein ül, rejtekhelyein megöli-e az ártatlant? 10:9 Lesben áll titkon, mint az oroszlán barlangjában, lesben áll elkapja a szegényt: elkapja a szegényt, ha magába vonja háló. 10,10 Leguggol, és megalázza magát, hogy a szegény elessen az ő erősségétől azok. 10:11 Azt mondja szívében: Elfelejtette Isten, elrejti arcát; ő soha nem fogja látni. 10:12 Kelj fel Uram! Ó, Istenem, emeld fel kezed: ne feledkezz meg az alázatosokról. 10:13 Miért gyalázza a gonosz az Istent? ezt mondta szívében: Te nem fogja igényelni. 10:14 Láttad; mert gonoszságot és rosszindulatot lát, hogy viszonozza azt a te kezeddel: a szegény rád bízza magát; te vagy az az apátlanok segítője. 10,15 Törd el a gonosz és a gonosz karját, keresd meg az övéit. gonoszság, amíg nem találsz. 10:16 Az ÚR a király örökkön-örökké: a pogányok elvesztek az övéi közül föld. 10,17 Uram, meghallgattad az alázatosok kívánságát, elkészíted őket szív, hallani fogod a füledet: 10,18 Az árvák és az elnyomottak felett ítélkezni, hogy a föld embere megtehesse nem nyomaszt többé.