Számok 22:1 És elindulának Izráel fiai, és tábort ütének a síkságon Moáb a Jordánon túl, Jerikó mellett. 22,2 És látta Bálák, Cippor fia mindazt, amit Izrael tett vele Amoriták. 22:3 Moáb pedig nagyon félt a néptől, mert sok volt, és Moáb szorongatták Izráel fiai miatt. 22:4 És monda Moáb Midián véneinek: Most nyal ez a csapat mindaz, ami körülöttünk van, mint az ökör nyalja a füvét terület. És Bálák, Cippor fia volt ekkor a moábiták királya idő. 22,5 Követeket küldött tehát Bálámhoz, Beór fiához Pétorhoz, amely népe fiainak földjének folyója mellett van, hogy hívjam ezt mondván: Íme, egy nép jött ki Egyiptomból borítsd be a föld színét, és ellenem laknak: 22:6 Jöjj hát, kérlek, átkozd meg ezt a népet; mert ők is azok hatalmas számomra: hátha győzni fogok, hogy lecsapjuk őket, és hogy kiűzzem őket az országból; mert tudom, hogy kit te a legáldottabb áldott, és akit átkozol, az átkozott. 22,7 És elmentek Moáb vénei és Midián vénei a jóslás jutalma a kezükben; és elmentek Bálámhoz, és mondta neki Bálák szavait. 22:8 És monda nékik: Szálljatok itt ma éjjel, és hírt adok nektek ismét, amint az Úr szólott nékem, és Moáb fejedelmei megszálltak Bálámmal. 22:9 És méne Isten Bálámhoz, és monda: Kik ezek veled? 22,10 És monda Bálám Istennek: Báláknak, Cippor fiának, Moáb királyának küldött hozzám, mondván: 22,11 Íme, egy nép jött ki Egyiptomból, amely eltakarja az arcát a föld: gyere most, átkozd meg őket; hátha képes leszek rá győzd le őket, és űzd ki őket. 22:12 És monda Isten Bálámnak: Ne menj velük; nem fogsz átkozd meg a népet, mert áldott. 22,13 És felkelt Bálám reggel, és ezt mondta Bálák fejedelmeinek: Menj be a te földedre, mert az Úr nem engedi, hogy elmenjek veled. 22,14 És felkeltek Moáb fejedelmei, és elmentek Bálákhoz, és ezt mondták: Bálám nem hajlandó velünk jönni. 22,15 Bálák pedig ismét elküldte a fejedelmeket, náluk nagyobbakat és tiszteletre méltóbbakat. 22,16 És odamentek Bálámhoz, és ezt mondták neki: Ezt mondja Bálák, a fia. Zippor, kérlek, semmi ne akadályozzon, hogy hozzám jöjjön! 22:17 Mert nagyon nagy tisztességre emellek, és bármit megteszek te azt mondod nekem: jöjj hát, kérlek, átkozd meg ezt a népet. 22,18 Bálám így válaszolt Bálák szolgáinak: Ha Bálák akarná add nekem tele a házát ezüsttel és arannyal, nem léphetek túl a szón az Úrtól, az én Istenemtől, hogy kevesebbet vagy többet tegyek. 22:19 Most azért kérlek titeket, maradjatok itt ma éjjel is, hogy megtehessem tudd meg, mit mond még nekem az ÚR. 22,20 És eljött az Isten Bálámhoz éjjel, és ezt mondta neki: Ha jönnek az emberek hívj, kelj fel, és menj velük; de mégis a szó, amelyet ki fogok mondani neked, ezt tedd. 22,21 És felkelt Bálám reggel, felnyergelte a szamarát, és elment vele Moáb fejedelmei. 22:22 És felgerjedt az Isten haragja, mert elment, és az Úr angyala útját állta az ellenfélnek. Most rálovagolt a szamara és két szolgája volt vele. 22,23 És látta a szamár az ÚR angyalát az úton állni és kardját és a szamár letért az útról, és elment a mezőre, és Bálám megütötte a szamarat, hogy az útra térítse. 22,24 De az ÚR angyala ott állt a szőlőskertek ösvényén, falként ezen az oldalon, és egy fal azon az oldalon. 22,25 És amikor a szamár meglátta az Úr angyalát, odavetette magát a és Bálám lábát a falhoz nyomta, és megütötte újra. 22,26 És az ÚR angyala továbbment, és megállt egy szűk helyen, ahol nem lehetett sem jobbra, sem balra fordulni. 22,27 És amikor a szamár meglátta az Úr angyalát, leborult Bálám alá. és felgerjedt Bálám haragja, és bottal megverte a szamarat. 22,28 És kinyitotta az Úr a szamár száját, és azt mondta Bálámnak: tettem-e veled, hogy háromszor megvertél? 22,29 És monda Bálám a szamárnak: Mert kigúnyoltál engem. kard lenne a kezemben, mert most megölnélek. 22,30 És monda a szamár Bálámnak: Nem vagyok én a te szamarad, amelyen rajtad van. lovagolt azóta, hogy a tiéd vagyok a mai napig? nem szoktam-e valaha is ilyet tenni neked? És azt mondta: Nem. 22,31 Ekkor az Úr megnyitotta Bálám szemeit, és meglátta az angyalt Az Úr az úton állott, kardja kivonva a kezében, és meghajolt le a fejére, és az arcára esett. 22,32 És monda néki az Úr angyala: Miért vertél meg a segged háromszor? íme, kimentem, hogy ellenálljak neked, mert a te utad elferdült előttem: 22:33 És meglátott engem a szamár, és háromszor elfordult tőlem, hacsak nem tette volna elfordult tőlem, bizony most is megöltem, és életben hagytalak. 22:34 És monda Bálám az Úr angyalának: Vétkeztem; mert tudtam nem mintha útban álltál volna ellenem: most tehát, ha az nem tetszenek, újra visszakaplak. 22,35 És monda az ÚR angyala Bálámnak: Menj a férfiakkal, de csak azt az igét, amelyet én mondok neked, azt mondd. Szóval Bálám elment Bálák fejedelmeivel. 22,36 Amikor Bálák meghallotta, hogy Bálám megérkezett, kiment hozzá, hogy elébe menjen Moáb városa, amely Arnon határában van, amely a legszélsőbb tengerpart. 22,37 És monda Bálák Bálámnak: Nem küldtem-e komolyan hozzád, hogy hívd? téged? miért nem jöttél hozzám? valóban nem tudom előléptetni téged tisztelni? 22,38 És monda Bálám Báláknak: Íme, eljöttem hozzád. egyáltalán hatalma van bármit is mondani? az ige, amelyet Isten ad a számba, hogy beszéljek. 22:39 Bálám pedig elment Bálákkal, és elmentek Kirjáthhuzóthba. 22,40 Bálák pedig ökröket és juhokat kínált, és elküldte Bálámnak és a fejedelmeknek. amelyek vele voltak. 22,41 És lőn másnap, hogy Bálák fogta Bálámot, és elhozta fel a Baál magaslataira, hogy onnan a legmesszebbmenőkig lásson az emberek egy része.