Számok
22:1 És elindulának Izráel fiai, és tábort ütének a síkságon
Moáb a Jordánon túl, Jerikó mellett.
22,2 És látta Bálák, Cippor fia mindazt, amit Izrael tett vele
Amoriták.
22:3 Moáb pedig nagyon félt a néptől, mert sok volt, és Moáb
szorongatták Izráel fiai miatt.
22:4 És monda Moáb Midián véneinek: Most nyal ez a csapat
mindaz, ami körülöttünk van, mint az ökör nyalja a füvét
terület. És Bálák, Cippor fia volt ekkor a moábiták királya
idő.
22,5 Követeket küldött tehát Bálámhoz, Beór fiához Pétorhoz,
amely népe fiainak földjének folyója mellett van, hogy hívjam
ezt mondván: Íme, egy nép jött ki Egyiptomból
borítsd be a föld színét, és ellenem laknak:
22:6 Jöjj hát, kérlek, átkozd meg ezt a népet; mert ők is azok
hatalmas számomra: hátha győzni fogok, hogy lecsapjuk őket, és
hogy kiűzzem őket az országból; mert tudom, hogy kit te
a legáldottabb áldott, és akit átkozol, az átkozott.
22,7 És elmentek Moáb vénei és Midián vénei
a jóslás jutalma a kezükben; és elmentek Bálámhoz, és
mondta neki Bálák szavait.
22:8 És monda nékik: Szálljatok itt ma éjjel, és hírt adok nektek
ismét, amint az Úr szólott nékem, és Moáb fejedelmei megszálltak
Bálámmal.
22:9 És méne Isten Bálámhoz, és monda: Kik ezek veled?
22,10 És monda Bálám Istennek: Báláknak, Cippor fiának, Moáb királyának
küldött hozzám, mondván:
22,11 Íme, egy nép jött ki Egyiptomból, amely eltakarja az arcát
a föld: gyere most, átkozd meg őket; hátha képes leszek rá
győzd le őket, és űzd ki őket.
22:12 És monda Isten Bálámnak: Ne menj velük; nem fogsz
átkozd meg a népet, mert áldott.
22,13 És felkelt Bálám reggel, és ezt mondta Bálák fejedelmeinek:
Menj be a te földedre, mert az Úr nem engedi, hogy elmenjek
veled.
22,14 És felkeltek Moáb fejedelmei, és elmentek Bálákhoz, és ezt mondták:
Bálám nem hajlandó velünk jönni.
22,15 Bálák pedig ismét elküldte a fejedelmeket, náluk nagyobbakat és tiszteletre méltóbbakat.
22,16 És odamentek Bálámhoz, és ezt mondták neki: Ezt mondja Bálák, a fia.
Zippor, kérlek, semmi ne akadályozzon, hogy hozzám jöjjön!
22:17 Mert nagyon nagy tisztességre emellek, és bármit megteszek
te azt mondod nekem: jöjj hát, kérlek, átkozd meg ezt a népet.
22,18 Bálám így válaszolt Bálák szolgáinak: Ha Bálák akarná
add nekem tele a házát ezüsttel és arannyal, nem léphetek túl a szón
az Úrtól, az én Istenemtől, hogy kevesebbet vagy többet tegyek.
22:19 Most azért kérlek titeket, maradjatok itt ma éjjel is, hogy megtehessem
tudd meg, mit mond még nekem az ÚR.
22,20 És eljött az Isten Bálámhoz éjjel, és ezt mondta neki: Ha jönnek az emberek
hívj, kelj fel, és menj velük; de mégis a szó, amelyet ki fogok mondani
neked, ezt tedd.
22,21 És felkelt Bálám reggel, felnyergelte a szamarát, és elment vele
Moáb fejedelmei.
22:22 És felgerjedt az Isten haragja, mert elment, és az Úr angyala
útját állta az ellenfélnek. Most rálovagolt
a szamara és két szolgája volt vele.
22,23 És látta a szamár az ÚR angyalát az úton állni és kardját
és a szamár letért az útról, és elment
a mezőre, és Bálám megütötte a szamarat, hogy az útra térítse.
22,24 De az ÚR angyala ott állt a szőlőskertek ösvényén, falként
ezen az oldalon, és egy fal azon az oldalon.
22,25 És amikor a szamár meglátta az Úr angyalát, odavetette magát a
és Bálám lábát a falhoz nyomta, és megütötte
újra.
22,26 És az ÚR angyala továbbment, és megállt egy szűk helyen,
ahol nem lehetett sem jobbra, sem balra fordulni.
22,27 És amikor a szamár meglátta az Úr angyalát, leborult Bálám alá.
és felgerjedt Bálám haragja, és bottal megverte a szamarat.
22,28 És kinyitotta az Úr a szamár száját, és azt mondta Bálámnak:
tettem-e veled, hogy háromszor megvertél?
22,29 És monda Bálám a szamárnak: Mert kigúnyoltál engem.
kard lenne a kezemben, mert most megölnélek.
22,30 És monda a szamár Bálámnak: Nem vagyok én a te szamarad, amelyen rajtad van.
lovagolt azóta, hogy a tiéd vagyok a mai napig? nem szoktam-e valaha is ilyet tenni
neked? És azt mondta: Nem.
22,31 Ekkor az Úr megnyitotta Bálám szemeit, és meglátta az angyalt
Az Úr az úton állott, kardja kivonva a kezében, és meghajolt
le a fejére, és az arcára esett.
22,32 És monda néki az Úr angyala: Miért vertél meg
a segged háromszor? íme, kimentem, hogy ellenálljak neked,
mert a te utad elferdült előttem:
22:33 És meglátott engem a szamár, és háromszor elfordult tőlem, hacsak nem tette volna
elfordult tőlem, bizony most is megöltem, és életben hagytalak.
22:34 És monda Bálám az Úr angyalának: Vétkeztem; mert tudtam
nem mintha útban álltál volna ellenem: most tehát, ha az
nem tetszenek, újra visszakaplak.
22,35 És monda az ÚR angyala Bálámnak: Menj a férfiakkal, de csak
azt az igét, amelyet én mondok neked, azt mondd. Szóval Bálám
elment Bálák fejedelmeivel.
22,36 Amikor Bálák meghallotta, hogy Bálám megérkezett, kiment hozzá, hogy elébe menjen
Moáb városa, amely Arnon határában van, amely a legszélsőbb
tengerpart.
22,37 És monda Bálák Bálámnak: Nem küldtem-e komolyan hozzád, hogy hívd?
téged? miért nem jöttél hozzám? valóban nem tudom előléptetni
téged tisztelni?
22,38 És monda Bálám Báláknak: Íme, eljöttem hozzád.
egyáltalán hatalma van bármit is mondani? az ige, amelyet Isten ad a számba,
hogy beszéljek.
22:39 Bálám pedig elment Bálákkal, és elmentek Kirjáthhuzóthba.
22,40 Bálák pedig ökröket és juhokat kínált, és elküldte Bálámnak és a fejedelmeknek.
amelyek vele voltak.
22,41 És lőn másnap, hogy Bálák fogta Bálámot, és elhozta
fel a Baál magaslataira, hogy onnan a legmesszebbmenőkig lásson
az emberek egy része.