Számok 20,1 Ekkor bementek Izráel fiai, az egész gyülekezet Cin puszta az első hónapban, és a nép Kádesben lakott. és Mirjam ott halt meg, és ott temették el. 20:2 És nem volt víz a gyülekezetnek, és összegyűltek együtt Mózes és Áron ellen. 20,3 A nép pedig Mózessel együtt válogatta, és így szólt: „Bárcsak mi! meghaltak, amikor testvéreink meghaltak az ÚR előtt! 20:4 Miért hoztátok ebbe az ÚR gyülekezetét? pusztában, hogy mi és a jószágaink ott haljunk meg? 20:5 És miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy behozz minket? erre a gonosz helyre? nem magnak, fügének vagy szőlőnek helye, vagy gránátalmából; és nincs innivaló víz sem. 20,6 Mózes és Áron pedig elmentek a gyülekezet elől az ajtóhoz a gyülekezet sátorából, és arcra borultak: és megjelent nekik az ÚR dicsősége. 20,7 És szóla az ÚR Mózeshez, mondván: 20,8 Fogd a botot, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te és Áron, a te testvér, és beszélj a sziklához az ő szemük láttára; és az ad kibocsátja az ő vizét, és hozz nekik vizet a földből szikla: így adj inni a gyülekezetnek és állatainak. 20,9 És elvette Mózes a vesszőt az Úr színe elől, amint megparancsolta neki. 20,10 Mózes és Áron pedig összegyűjtötte a gyülekezetet a szikla előtt, és monda nékik: Halljátok most, lázadók! ki kell hoznunk neked vizet ebből a sziklából? 20,11 Mózes pedig felemelte kezét, és botjával kétszer megütötte a sziklát. és bõven kijöve a víz, és ivott a gyülekezet, és az õk vadállatok is. 20,12 Az ÚR így szólt Mózeshez és Áronhoz: Mivel nem hittetek nekem, szenteljetek meg engem Izráel fiai szemei előtt, azért tegyetek ne vigyétek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adtam. 20:13 Ez a Meriba vize; mert Izráel fiai versengtek velük az ÚR, és megszentelődött bennük. 20,14 Mózes követeket küldött Kádesből Edom királyához: Ezt mondja testvéred, Izráel, te ismered mindazt a fáradságot, ami minket ért. 20,15 Hogyan mentek le atyáink Egyiptomba, és mi sokáig Egyiptomban laktunk idő; és az egyiptomiak bosszantottak minket és a mi atyáinkat: 20,16 És amikor az ÚRhoz kiáltunk, meghallotta hangunkat, és angyalt küldött, és kihozott minket Egyiptomból, és íme, Kádesben vagyunk, a város a határod legvégén: 20:17 Hadd menjünk át hazádon, nem megyünk át a mezőkön vagy a szőlőn át, sem a vízből nem iszunk a kutakról: a király főútján megyünk, nem fordulunk a jobbra, sem balra, amíg át nem lépjük a határodat. 20,18 És monda néki Edom: Ne menj el mellettem, nehogy kijöjjek. ellened karddal. 20,19 És mondának néki Izráel fiai: A magas úton megyünk. és ha én és a marháim iszunk a te vizedből, akkor fizetek érte: I csak a lábamon megy át anélkül, hogy bármi mást tennék. 20:20 És monda: Ne menj át. És kijött Edom ellene sok emberrel és erős kézzel. 20:21 Így hát Edom megtagadta, hogy Izraelt átengedje a határán Izrael elfordult tőle. 20,22 És elmentek Izráel fiai, az egész gyülekezet Kádes, és eljutott a Hór hegyéhez. 20,23 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak a Hór hegyén, Edom földje, mondván: 20:24 Áront népéhez gyűjtik, mert nem megy be földet, amelyet Izrael fiainak adtam, mert lázadtatok szavam ellen a Meriba vizénél. 20,25 Fogd Áront és fiát, Eleázárt, és vidd fel őket a Hór hegyére. 20,26 És vetkőztesd le Áront, és öltsd fel fiára, Eleázárra. Áron összegyűlik népéhez, és ott hal meg. 20,27 Mózes pedig úgy tett, ahogyan az Úr parancsolta, és felmentek a Hór hegyére az egész gyülekezet látványa. 20,28 Mózes pedig megfosztotta Árontól a ruháit, és felöltötte Eleázárra. fiú; és meghalt Áron ott a hegy tetején, Mózes és Eleázár lejött a hegyről. 20,29 Amikor az egész gyülekezet látta, hogy Áron meghalt, gyászolták Áron harminc napig, Izráel egész háza.