Számok
20,1 Ekkor bementek Izráel fiai, az egész gyülekezet
Cin puszta az első hónapban, és a nép Kádesben lakott. és
Mirjam ott halt meg, és ott temették el.
20:2 És nem volt víz a gyülekezetnek, és összegyűltek
együtt Mózes és Áron ellen.
20,3 A nép pedig Mózessel együtt válogatta, és így szólt: „Bárcsak mi!
meghaltak, amikor testvéreink meghaltak az ÚR előtt!
20:4 Miért hoztátok ebbe az ÚR gyülekezetét?
pusztában, hogy mi és a jószágaink ott haljunk meg?
20:5 És miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy behozz minket?
erre a gonosz helyre? nem magnak, fügének vagy szőlőnek helye,
vagy gránátalmából; és nincs innivaló víz sem.
20,6 Mózes és Áron pedig elmentek a gyülekezet elől az ajtóhoz
a gyülekezet sátorából, és arcra borultak:
és megjelent nekik az ÚR dicsősége.
20,7 És szóla az ÚR Mózeshez, mondván:
20,8 Fogd a botot, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te és Áron, a te
testvér, és beszélj a sziklához az ő szemük láttára; és az ad
kibocsátja az ő vizét, és hozz nekik vizet a földből
szikla: így adj inni a gyülekezetnek és állatainak.
20,9 És elvette Mózes a vesszőt az Úr színe elől, amint megparancsolta neki.
20,10 Mózes és Áron pedig összegyűjtötte a gyülekezetet a szikla előtt,
és monda nékik: Halljátok most, lázadók! ki kell hoznunk neked vizet
ebből a sziklából?
20,11 Mózes pedig felemelte kezét, és botjával kétszer megütötte a sziklát.
és bõven kijöve a víz, és ivott a gyülekezet, és az õk
vadállatok is.
20,12 Az ÚR így szólt Mózeshez és Áronhoz: Mivel nem hittetek nekem,
szenteljetek meg engem Izráel fiai szemei előtt, azért tegyetek
ne vigyétek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adtam.
20:13 Ez a Meriba vize; mert Izráel fiai versengtek velük
az ÚR, és megszentelődött bennük.
20,14 Mózes követeket küldött Kádesből Edom királyához: Ezt mondja
testvéred, Izráel, te ismered mindazt a fáradságot, ami minket ért.
20,15 Hogyan mentek le atyáink Egyiptomba, és mi sokáig Egyiptomban laktunk
idő; és az egyiptomiak bosszantottak minket és a mi atyáinkat:
20,16 És amikor az ÚRhoz kiáltunk, meghallotta hangunkat, és angyalt küldött,
és kihozott minket Egyiptomból, és íme, Kádesben vagyunk, a
város a határod legvégén:
20:17 Hadd menjünk át hazádon, nem megyünk át
a mezőkön vagy a szőlőn át, sem a vízből nem iszunk
a kutakról: a király főútján megyünk, nem fordulunk a
jobbra, sem balra, amíg át nem lépjük a határodat.
20,18 És monda néki Edom: Ne menj el mellettem, nehogy kijöjjek.
ellened karddal.
20,19 És mondának néki Izráel fiai: A magas úton megyünk.
és ha én és a marháim iszunk a te vizedből, akkor fizetek érte: I
csak a lábamon megy át anélkül, hogy bármi mást tennék.
20:20 És monda: Ne menj át. És kijött Edom ellene
sok emberrel és erős kézzel.
20:21 Így hát Edom megtagadta, hogy Izraelt átengedje a határán
Izrael elfordult tőle.
20,22 És elmentek Izráel fiai, az egész gyülekezet
Kádes, és eljutott a Hór hegyéhez.
20,23 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak a Hór hegyén,
Edom földje, mondván:
20:24 Áront népéhez gyűjtik, mert nem megy be
földet, amelyet Izrael fiainak adtam, mert lázadtatok
szavam ellen a Meriba vizénél.
20,25 Fogd Áront és fiát, Eleázárt, és vidd fel őket a Hór hegyére.
20,26 És vetkőztesd le Áront, és öltsd fel fiára, Eleázárra.
Áron összegyűlik népéhez, és ott hal meg.
20,27 Mózes pedig úgy tett, ahogyan az Úr parancsolta, és felmentek a Hór hegyére
az egész gyülekezet látványa.
20,28 Mózes pedig megfosztotta Árontól a ruháit, és felöltötte Eleázárra.
fiú; és meghalt Áron ott a hegy tetején, Mózes és Eleázár
lejött a hegyről.
20,29 Amikor az egész gyülekezet látta, hogy Áron meghalt, gyászolták
Áron harminc napig, Izráel egész háza.