Számok 17,1 És szóla az Úr Mózeshez, mondván: 17:2 Szólj Izráel fiaihoz, és vegyen mindegyiküktől egy vesszőt atyáik háza szerint, minden fejedelem szerint az ő atyáik házához tizenkét vesszőt: írd le minden ember nevét a rúdján. 17,3 És írd fel Áron nevét Lévi vesszőjére, egy rúdra. atyáik házának feje lesz. 17,4 És tedd őket a gyülekezet sátorába, mielőtt a bizonyságtétel, ahol találkozni fogok veled. 17:5 És lészen, hogy annak az embernek a botja, akit én választok, kivirágzik, és megszüntetem magamtól a zúgolódást Izráel fiai, mellyel zúgolódnak ellenetek. 17:6 És szóla Mózes Izráel fiaihoz és mindegyikükhöz a fejedelmek egy-egy rudat adtak neki, mindegyik fejedelemnek egyet, a maguk módján az atyák házai, tizenkét vessző, és az Áron vessze is volt köztük rudak. 17:7 Mózes pedig letette a vesszőket az ÚR színe előtt a bizonyság sátorában. 17:8 És lőn, hogy másnap Mózes bement a hajlékba a tanú; és ímé Áron vesszője volt Lévi házához bimbózott, bimbókat hozott, és virágzott és termett mandula. 17:9 És kihoza Mózes az összes vesszőt az Úr színe elől mindeneknek Izráel fiai: és megnézték, és kiki a maga vesszőjét vette. 17,10 És monda az Úr Mózesnek: Hozd vissza Áron vesszőjét tanúvallomás, amelyet a lázadók elleni jelként kell megőrizni; és te is fogsz egészen vedd el tőlem a zúgolódásukat, hogy meg ne haljanak. 17,11 Mózes pedig úgy cselekedett: amint parancsolta neki az Úr, úgy cselekedett. 17,12 És szólának Izrael fiai Mózeshez, mondván: Íme, meghalunk. elpusztulunk, mindannyian elpusztulunk. 17:13 Valaki az ÚR sátorához közeledik, megteszi meghalni: felemészt minket a haldoklás?