Számok
17,1 És szóla az Úr Mózeshez, mondván:
17:2 Szólj Izráel fiaihoz, és vegyen mindegyiküktől egy vesszőt
atyáik háza szerint, minden fejedelem szerint
az ő atyáik házához tizenkét vesszőt: írd le minden ember nevét
a rúdján.
17,3 És írd fel Áron nevét Lévi vesszőjére, egy rúdra.
atyáik házának feje lesz.
17,4 És tedd őket a gyülekezet sátorába, mielőtt
a bizonyságtétel, ahol találkozni fogok veled.
17:5 És lészen, hogy annak az embernek a botja, akit én választok,
kivirágzik, és megszüntetem magamtól a zúgolódást
Izráel fiai, mellyel zúgolódnak ellenetek.
17:6 És szóla Mózes Izráel fiaihoz és mindegyikükhöz
a fejedelmek egy-egy rudat adtak neki, mindegyik fejedelemnek egyet, a maguk módján
az atyák házai, tizenkét vessző, és az Áron vessze is volt köztük
rudak.
17:7 Mózes pedig letette a vesszőket az ÚR színe előtt a bizonyság sátorában.
17:8 És lőn, hogy másnap Mózes bement a hajlékba
a tanú; és ímé Áron vesszője volt Lévi házához
bimbózott, bimbókat hozott, és virágzott és termett
mandula.
17:9 És kihoza Mózes az összes vesszőt az Úr színe elől mindeneknek
Izráel fiai: és megnézték, és kiki a maga vesszőjét vette.
17,10 És monda az Úr Mózesnek: Hozd vissza Áron vesszőjét
tanúvallomás, amelyet a lázadók elleni jelként kell megőrizni; és te is fogsz
egészen vedd el tőlem a zúgolódásukat, hogy meg ne haljanak.
17,11 Mózes pedig úgy cselekedett: amint parancsolta neki az Úr, úgy cselekedett.
17,12 És szólának Izrael fiai Mózeshez, mondván: Íme, meghalunk.
elpusztulunk, mindannyian elpusztulunk.
17:13 Valaki az ÚR sátorához közeledik, megteszi
meghalni: felemészt minket a haldoklás?