Számok 14:1 És az egész gyülekezet felemelte szavát, és kiáltott; és a az emberek sírtak azon az éjszakán. 14,2 És zúgolódtak Izráel minden fiai Mózes és Áron ellen. és az egész gyülekezet így szólt hozzájuk: Istenem, ha meghaltunk volna Egyiptom földje! vagy istenem, meghaltunk volna ebben a vadonban! 14:3 És miért hozott el minket az Úr erre a földre, hogy elessünk mellette? kardot, hogy feleségeink és gyermekeink zsákmányok legyenek? hátha nem jobb lenne, ha visszatérnénk Egyiptomba? 14,4 És mondának egymásnak: Szereljünk kapitányt, és térjünk vissza Egyiptomba. 14,5 Ekkor Mózes és Áron arcra borult az egész gyülekezet előtt Izrael fiainak gyülekezete. 14,6 Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunne fia, akik akik átkutatták a földet, bérbe adják ruháikat: 14,7 És szóltak Izráel fiainak egész seregéhez, mondván: A föld, amelyen átmentünk, hogy átkutassuk, rendkívül jó föld. 14:8 Ha gyönyörködik bennünk az ÚR, akkor bevisz minket erre a földre, és add nekünk; tejjel és mézzel folyó föld. 14:9 Csak ne lázadozzatok az Úr ellen, és ne féljetek az ÚR népétől föld; mert kenyerek ők nekünk, védelmük elszállt tőlük, és az Úr velünk van: ne féljetek tőlük. 14:10 De az egész gyülekezet kérte, kövezze meg őket kövekkel. És a dicsőség megjelent az ÚR a gyülekezet sátorában mindenki előtt Izrael fiai. 14,11 És monda az Úr Mózesnek: Meddig bosszant engem ez a nép? és mennyi idő telik el, amíg el nem hisznek nekem, minden jelem ellenére, amivel rendelkezem megmutatták közöttük? 14,12 Megverem őket döghalál, és elveszem őket, és Tégy belőled nagyobb nemzetet és hatalmasabbat náluk. 14,13 És monda Mózes az Úrnak: Akkor meghallják az egyiptomiak, mert te hoztad ki közülük ezt a népet a te erőddel;) 14:14 És elmondják ezt e föld lakóinak, mert megvan hallotta, hogy te, az Úr, e nép között vagy, hogy te, az Úr látható vagy szembenézni, és a te felhőd rájuk áll, és te elmész előttük, nappal felhőoszlopban és tűzoszlopban éjszakára. 14:15 Ha pedig megölöd ezt az egész népet, mint egy embert, akkor a nemzeteket akik hallották híredet, beszélni fognak, mondván: 14,16 Mert az Úr nem tudta bevinni ezt a népet arra a földre, amely megesküdött nekik, azért ölte meg őket a pusztában. 14:17 Most pedig, kérlek, legyen nagy az én Uram ereje, amint te beszéltél, mondván: 14,18 Az ÚR hosszútűrő és nagy irgalmas, megbocsátja a hamisságot és törvényszegés, semmiképpen sem a vétkes tisztázása, a meglátogatás az atyák gonoszsága a gyermekeken a harmadikig és negyedikig generáció. 14:19 Bocsáss meg, kérlek, e nép bűneiért a irgalmasságod nagysága, és amint megbocsátottál ennek a népnek, attól Egyiptom egészen mostanáig. 14,20 És monda az Úr: Megbocsátottam a te beszéded szerint. 14:21 De amilyen valóban élek, az egész föld megtelik dicsőségével az Úr. 14,22 Mert mindazok az emberek, akik látták dicsőségemet és csodáimat, amelyeket én tettek Egyiptomban és a pusztában, és most megkísértettek engem ez a tíz időkben, és nem hallgattak szavamra; 14,23 Bizony nem látják azt a földet, amelyről megesküdtem atyáiknak, és azok közül sem látja, akik felbosszantottak engem: 14:24 De az én szolgám, Káleb, mert más lélek volt vele, és van teljesen követett engem, beviszem őt arra a földre, ahová bement; és az ő magja birtokolja azt. 14:25 (Most az amálekiták és a kánaániak a völgyben laktak.) Holnap fordíts meg téged, és vigyél be a pusztába a Vörös-tenger útján. 14,26 És szóla az Úr Mózeshez és Áronhoz, mondván: 14:27 Meddig bírjam még ezt a gonosz gyülekezetet, amely ellene zúgolódik? nekem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódását, amit ők dünnyög ellenem. 14,28 Mondd meg nekik: Élek én, azt mondja az Úr, ahogyan szóltatok. az én fülem, így teszek veled: 14:29 A te tetemeid ebben a pusztában hullanak; és mind meg volt számozva közületek egész szám szerint húsz éves kortól és felfelé, akik ellenem zúgolódtak, 14:30 Bizonyára nem jössz be arra a földre, amelyre megesküdtem lakj benne, kivéve Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét apáca fia. 14:31 De a ti kicsinyeiteket, akikről azt mondtátok, hogy prédák lesznek, elhozom őket és megismerik azt a földet, amelyet megvetettetek. 14:32 De ti holttesteitek ebben a pusztában fognak elesni. 14:33 És fiaitok negyven esztendeig vándorolnak a pusztában, és szülnek paráznaságaitok, amíg tetemeitek el nem pusztulnak a pusztában. 14:34 A napok száma után, amelyekben a földet kutattátok, negyven napokon át, minden nap egy esztendőn át, viseljétek vétkeiteket, negyvenet év, és tudni fogod, hogy megszegtem az ígéretem. 14:35 Én, az ÚR, azt mondtam, hogy megteszem mindezt a veszedelmet gyülekezet, amely egybegyűlt ellenem: ebben a pusztában megemésztenek, és ott halnak meg. 14,36 És a férfiak, akiket Mózes küldött, hogy vizsgálják meg a földet, akik visszatértek és elkészítették az egész gyülekezet zúgolódjék ellene, rágalmazással a földön, 14:37 Még azok is meghaltak, akik gonosz hírt hoztak a földre a csapás az ÚR előtt. 14,38 Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunne fia, akik a férfiak, akik a földet keresték, mozdulatlanul éltek. 14:39 És elmondta Mózes ezeket a beszédeket Izráel minden fiának az emberek nagyon gyászoltak. 14:40 És felkeltek korán reggel, és felvitték őket a tetejére a hegyet, mondván: Íme, itt vagyunk, és felmegyünk arra a helyre amelyet az ÚR megígért, mert vétkeztünk. 14:41 És monda Mózes: Most tehát megszegitek a parancsolatát? LORD? de nem fog boldogulni. 14:42 Ne menjetek fel, mert nincs közöttetek az Úr; hogy előtte meg ne üssenek az ellenségeidet. 14:43 Mert az amálekiták és a kánaániak ott vannak előttetek, és ti is kard által essetek el, mert elfordultatok az Úrtól, azért az ÚR nem lesz veled. 14,44 De fel akartak menni a domb tetejére, de a láda az ÚR szövetsége és Mózes nem mentek ki a táborból. 14,45 Azután lejöttek az amálekiták és a kánaániak, akik abban laktak és megverte őket, és megzavarta őket egészen Hormáig.