Számok
14:1 És az egész gyülekezet felemelte szavát, és kiáltott; és a
az emberek sírtak azon az éjszakán.
14,2 És zúgolódtak Izráel minden fiai Mózes és Áron ellen.
és az egész gyülekezet így szólt hozzájuk: Istenem, ha meghaltunk volna
Egyiptom földje! vagy istenem, meghaltunk volna ebben a vadonban!
14:3 És miért hozott el minket az Úr erre a földre, hogy elessünk mellette?
kardot, hogy feleségeink és gyermekeink zsákmányok legyenek? hátha nem
jobb lenne, ha visszatérnénk Egyiptomba?
14,4 És mondának egymásnak: Szereljünk kapitányt, és térjünk vissza
Egyiptomba.
14,5 Ekkor Mózes és Áron arcra borult az egész gyülekezet előtt
Izrael fiainak gyülekezete.
14,6 Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunne fia, akik
akik átkutatták a földet, bérbe adják ruháikat:
14,7 És szóltak Izráel fiainak egész seregéhez, mondván:
A föld, amelyen átmentünk, hogy átkutassuk, rendkívül jó
föld.
14:8 Ha gyönyörködik bennünk az ÚR, akkor bevisz minket erre a földre, és
add nekünk; tejjel és mézzel folyó föld.
14:9 Csak ne lázadozzatok az Úr ellen, és ne féljetek az ÚR népétől
föld; mert kenyerek ők nekünk, védelmük elszállt tőlük,
és az Úr velünk van: ne féljetek tőlük.
14:10 De az egész gyülekezet kérte, kövezze meg őket kövekkel. És a dicsőség
megjelent az ÚR a gyülekezet sátorában mindenki előtt
Izrael fiai.
14,11 És monda az Úr Mózesnek: Meddig bosszant engem ez a nép? és
mennyi idő telik el, amíg el nem hisznek nekem, minden jelem ellenére, amivel rendelkezem
megmutatták közöttük?
14,12 Megverem őket döghalál, és elveszem őket, és
Tégy belőled nagyobb nemzetet és hatalmasabbat náluk.
14,13 És monda Mózes az Úrnak: Akkor meghallják az egyiptomiak, mert
te hoztad ki közülük ezt a népet a te erőddel;)
14:14 És elmondják ezt e föld lakóinak, mert megvan
hallotta, hogy te, az Úr, e nép között vagy, hogy te, az Úr látható vagy
szembenézni, és a te felhőd rájuk áll, és te elmész
előttük, nappal felhőoszlopban és tűzoszlopban
éjszakára.
14:15 Ha pedig megölöd ezt az egész népet, mint egy embert, akkor a nemzeteket
akik hallották híredet, beszélni fognak, mondván:
14,16 Mert az Úr nem tudta bevinni ezt a népet arra a földre, amely
megesküdött nekik, azért ölte meg őket a pusztában.
14:17 Most pedig, kérlek, legyen nagy az én Uram ereje, amint
te beszéltél, mondván:
14,18 Az ÚR hosszútűrő és nagy irgalmas, megbocsátja a hamisságot és
törvényszegés, semmiképpen sem a vétkes tisztázása, a meglátogatás
az atyák gonoszsága a gyermekeken a harmadikig és negyedikig
generáció.
14:19 Bocsáss meg, kérlek, e nép bűneiért a
irgalmasságod nagysága, és amint megbocsátottál ennek a népnek, attól
Egyiptom egészen mostanáig.
14,20 És monda az Úr: Megbocsátottam a te beszéded szerint.
14:21 De amilyen valóban élek, az egész föld megtelik dicsőségével
az Úr.
14,22 Mert mindazok az emberek, akik látták dicsőségemet és csodáimat, amelyeket én
tettek Egyiptomban és a pusztában, és most megkísértettek engem ez a tíz
időkben, és nem hallgattak szavamra;
14,23 Bizony nem látják azt a földet, amelyről megesküdtem atyáiknak,
és azok közül sem látja, akik felbosszantottak engem:
14:24 De az én szolgám, Káleb, mert más lélek volt vele, és van
teljesen követett engem, beviszem őt arra a földre, ahová bement; és
az ő magja birtokolja azt.
14:25 (Most az amálekiták és a kánaániak a völgyben laktak.) Holnap
fordíts meg téged, és vigyél be a pusztába a Vörös-tenger útján.
14,26 És szóla az Úr Mózeshez és Áronhoz, mondván:
14:27 Meddig bírjam még ezt a gonosz gyülekezetet, amely ellene zúgolódik?
nekem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódását, amit ők
dünnyög ellenem.
14,28 Mondd meg nekik: Élek én, azt mondja az Úr, ahogyan szóltatok.
az én fülem, így teszek veled:
14:29 A te tetemeid ebben a pusztában hullanak; és mind meg volt számozva
közületek egész szám szerint húsz éves kortól és
felfelé, akik ellenem zúgolódtak,
14:30 Bizonyára nem jössz be arra a földre, amelyre megesküdtem
lakj benne, kivéve Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét
apáca fia.
14:31 De a ti kicsinyeiteket, akikről azt mondtátok, hogy prédák lesznek, elhozom őket
és megismerik azt a földet, amelyet megvetettetek.
14:32 De ti holttesteitek ebben a pusztában fognak elesni.
14:33 És fiaitok negyven esztendeig vándorolnak a pusztában, és szülnek
paráznaságaitok, amíg tetemeitek el nem pusztulnak a pusztában.
14:34 A napok száma után, amelyekben a földet kutattátok, negyven
napokon át, minden nap egy esztendőn át, viseljétek vétkeiteket, negyvenet
év, és tudni fogod, hogy megszegtem az ígéretem.
14:35 Én, az ÚR, azt mondtam, hogy megteszem mindezt a veszedelmet
gyülekezet, amely egybegyűlt ellenem: ebben a pusztában
megemésztenek, és ott halnak meg.
14,36 És a férfiak, akiket Mózes küldött, hogy vizsgálják meg a földet, akik visszatértek és elkészítették
az egész gyülekezet zúgolódjék ellene, rágalmazással
a földön,
14:37 Még azok is meghaltak, akik gonosz hírt hoztak a földre
a csapás az ÚR előtt.
14,38 Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunne fia, akik
a férfiak, akik a földet keresték, mozdulatlanul éltek.
14:39 És elmondta Mózes ezeket a beszédeket Izráel minden fiának
az emberek nagyon gyászoltak.
14:40 És felkeltek korán reggel, és felvitték őket a tetejére
a hegyet, mondván: Íme, itt vagyunk, és felmegyünk arra a helyre
amelyet az ÚR megígért, mert vétkeztünk.
14:41 És monda Mózes: Most tehát megszegitek a parancsolatát?
LORD? de nem fog boldogulni.
14:42 Ne menjetek fel, mert nincs közöttetek az Úr; hogy előtte meg ne üssenek
az ellenségeidet.
14:43 Mert az amálekiták és a kánaániak ott vannak előttetek, és ti is
kard által essetek el, mert elfordultatok az Úrtól, azért
az ÚR nem lesz veled.
14,44 De fel akartak menni a domb tetejére, de a láda
az ÚR szövetsége és Mózes nem mentek ki a táborból.
14,45 Azután lejöttek az amálekiták és a kánaániak, akik abban laktak
és megverte őket, és megzavarta őket egészen Hormáig.