Számok 11:1 És amikor a nép panaszkodott, nem tetszett az Úrnak és az ÚRnak hallottam; és felgerjedt haragja; és égett az ÚR tüze közöttük, és megemésztette azokat, akik a legszélső részein voltak tábor. 11:2 És kiáltott a nép Mózeshez; és amikor Mózes imádkozott az ÚRhoz, a tüzet eloltották. 11:3 És elnevezte azt a helyet Taberának, mert a tüze ÚR égett közöttük. 11:4 És a vegyes sokaság, amely közöttük volt, kívánságba esett Izráel fiai is sírtak ismét, és ezt mondták: Ki ad nekünk húst? eszik? 11:5 Emlékszünk a halra, amelyet Egyiptomban ingyen ettünk; az uborka, és a dinnyét, a póréhagymát, a hagymát és a fokhagymát: 11:6 Most azonban kiszáradt a lelkünk: ezen kívül nincs semmi manna, a szemünk előtt. 11:7 És a manna olyan volt, mint a koriandermag, és a színe, mint a koriandermag bdellium színe. 11:8 A nép pedig körbejárta, összeszedte, és malomban őrölte, ill mozsárba verjük, serpenyőben kisütjük, és pogácsákat készítettek belőle: és a íze olyan volt, mint a friss olajé. 11,9 És amikor éjszaka harmat hullott a táborra, a manna is ráhullott azt. 11,10 Ekkor Mózes meghallotta, hogy a nép sírni kezd családjaikban, minden férfiú sátrának ajtaja, és felgerjedt az Úr haragja. Mózes is elégedetlen volt. 11:11 És monda Mózes az ÚRnak: Miért sanyargattad a te szolgádat? és miért nem találtam kegyelmet a te szemeid előtt, hogy tedd ez az egész nép terhe rám? 11:12 Fogantam-e ezt az egész népet? én szültem őket, hogy te mondd nékem: Hordd őket kebeledben, mint szoptató apát szüli a szoptatós gyermeket arra a földre, amelyet megesküdtél nekik apák? 11:13 Honnan legyen testem, hogy adjak ennek az egész népnek? mert sírnak nekem, mondván: Adj nekünk húst, hogy együnk. 11:14 Nem bírom egyedül ezt az egész népet, mert túl nehéz hozzá nekem. 11,15 És ha így bánsz velem, kérlek, ölj meg engem, ha kegyelmet találtál előtted; és ne lássam nyomorultságomat. 11,16 És monda az Úr Mózesnek: Gyűjts össze nekem hetven férfiút a vének közül. Izraelé, akiről tudod, hogy a nép vénei, és tisztek felettük; és vidd el őket a sátorhoz gyülekezetet, hogy ott álljanak veled. 11:17 És lemegyek, és ott beszélek veled, és veszek belőle lélek, amely rajtad van, és rájuk helyezi; és fognak hordozd magaddal a nép terhét, hogy ne te magad viseld egyedül. 11,18 És mondd a népnek: Szenteljétek meg magatokat a holnap ellen, és húst esztek, mert sírtatok az ÚR fülére, mondván: Ki ad nekünk húst enni? mert jó volt nekünk Egyiptomban: azért húst ad nektek az Úr, és egyetek. 11,19 Ne egyetek egy napig, se két napig, se öt napig, se tíz napig, sem húsz nap; 11:20 De akár egy egész hónapig, amíg ki nem jön az orrlyukain, és meglesz utálatos néktek, mert megvetettétek az Urat, aki van köztetek, és sírtunk előtte, mondván: Miért jöttünk ki? Egyiptom? 11:21 És monda Mózes: Hatszázezer a nép, amely között én vagyok lakájok; és azt mondtad: húst adok nekik, hogy egyenek a egész hónap. 11:22 Vajon le kell-e vágni nekik a nyájakat és a csordákat, hogy elég legyen nekik? vagy a tenger összes hala összegyűlik nekik, hogy elég legyen őket? 11:23 És monda az Úr Mózesnek: Vajon megrövidült-é az ÚR keze? fogsz nézd meg most, hogy beteljesedik-e az én igém vagy sem. 11,24 Mózes pedig kiment, és elmondta a népnek az ÚR beszédeit összegyűjtötte a hetven férfiút a nép vénei közül, és körbeállította őket a tabernákulumról. 11:25 És leszállt az ÚR a felhőben, és szólt hozzá, és vett belőle lélek, a mely rajta volt, és a hetven vénnek adta lőn, hogy amikor a lélek megnyugodott rajtuk, prófétáltak: és nem szűnt meg. 11,26 De ketten maradt a táborban, az egyiknek a neve Eldad és a másik Medád neve; és a lélek megnyugodott rajtuk; és azok közül valók voltak, akik meg vannak írva, de nem mentek ki azokhoz sátor: és prófétáltak a táborban. 11,27 És odafutott egy ifjú, megmondta Mózesnek, és ezt mondta: Eldád és Medád prófétáljon a táborban. 11,28 Józsué, Nún fia, Mózes szolgája, egyik ifja, felelvén, monda: Mózes uram, tiltsd el őket. 11:29 És monda néki Mózes: Irigykedsz én miattam? isten lenne ez az egész az ÚR népe próféta volt, és az Úr az ő lelkét adta rájuk! 11,30 És bevitte őt Mózes a táborba, őt és Izrael véneit. 11,31 És szél támadt az Úrtól, és fürjeket hozott az ÚRtól tengerre, és hadd essenek a tábor mellé, mintha egynapos út lenne ezen oldalon, és mintha egynapos utazás lenne a túloldalon, körbe-körbe táborban, és mintegy két sing magasan a föld színén. 11:32 És felállt a nép egész azon a napon és egész azon az éjszakán, és az egész másnap, és összeszedték a fürjeket: aki a legkevesebbet gyűjtött, az gyűjtött tíz homerost, és mindet szétterítették maguknak a tábor. 11,33 És amíg a hús még a fogaik között volt, mielőtt megrágták volna, Az ÚR haragja felgerjedt a nép ellen, és az Úr megverte nagyon nagy pestisben szenvedő emberek. 11:34 És elnevezte azt a helyet Kibrot-Hattaavának, mert ott eltemették a vágyakozó embereket. 11:35 És elindult a nép Kibrot-Taavából Hazerótba; és lakhelye Hazerothban.