Számok
11:1 És amikor a nép panaszkodott, nem tetszett az Úrnak és az ÚRnak
hallottam; és felgerjedt haragja; és égett az ÚR tüze
közöttük, és megemésztette azokat, akik a legszélső részein voltak
tábor.
11:2 És kiáltott a nép Mózeshez; és amikor Mózes imádkozott az ÚRhoz,
a tüzet eloltották.
11:3 És elnevezte azt a helyet Taberának, mert a tüze
ÚR égett közöttük.
11:4 És a vegyes sokaság, amely közöttük volt, kívánságba esett
Izráel fiai is sírtak ismét, és ezt mondták: Ki ad nekünk húst?
eszik?
11:5 Emlékszünk a halra, amelyet Egyiptomban ingyen ettünk; az uborka,
és a dinnyét, a póréhagymát, a hagymát és a fokhagymát:
11:6 Most azonban kiszáradt a lelkünk: ezen kívül nincs semmi
manna, a szemünk előtt.
11:7 És a manna olyan volt, mint a koriandermag, és a színe, mint a koriandermag
bdellium színe.
11:8 A nép pedig körbejárta, összeszedte, és malomban őrölte, ill
mozsárba verjük, serpenyőben kisütjük, és pogácsákat készítettek belőle: és a
íze olyan volt, mint a friss olajé.
11,9 És amikor éjszaka harmat hullott a táborra, a manna is ráhullott
azt.
11,10 Ekkor Mózes meghallotta, hogy a nép sírni kezd családjaikban, minden férfiú
sátrának ajtaja, és felgerjedt az Úr haragja.
Mózes is elégedetlen volt.
11:11 És monda Mózes az ÚRnak: Miért sanyargattad a te szolgádat?
és miért nem találtam kegyelmet a te szemeid előtt, hogy tedd
ez az egész nép terhe rám?
11:12 Fogantam-e ezt az egész népet? én szültem őket, hogy te
mondd nékem: Hordd őket kebeledben, mint szoptató apát
szüli a szoptatós gyermeket arra a földre, amelyet megesküdtél nekik
apák?
11:13 Honnan legyen testem, hogy adjak ennek az egész népnek? mert sírnak
nekem, mondván: Adj nekünk húst, hogy együnk.
11:14 Nem bírom egyedül ezt az egész népet, mert túl nehéz hozzá
nekem.
11,15 És ha így bánsz velem, kérlek, ölj meg engem, ha
kegyelmet találtál előtted; és ne lássam nyomorultságomat.
11,16 És monda az Úr Mózesnek: Gyűjts össze nekem hetven férfiút a vének közül.
Izraelé, akiről tudod, hogy a nép vénei, és
tisztek felettük; és vidd el őket a sátorhoz
gyülekezetet, hogy ott álljanak veled.
11:17 És lemegyek, és ott beszélek veled, és veszek belőle
lélek, amely rajtad van, és rájuk helyezi; és fognak
hordozd magaddal a nép terhét, hogy ne te magad viseld
egyedül.
11,18 És mondd a népnek: Szenteljétek meg magatokat a holnap ellen, és
húst esztek, mert sírtatok az ÚR fülére, mondván:
Ki ad nekünk húst enni? mert jó volt nekünk Egyiptomban:
azért húst ad nektek az Úr, és egyetek.
11,19 Ne egyetek egy napig, se két napig, se öt napig, se tíz napig,
sem húsz nap;
11:20 De akár egy egész hónapig, amíg ki nem jön az orrlyukain, és meglesz
utálatos néktek, mert megvetettétek az Urat, aki van
köztetek, és sírtunk előtte, mondván: Miért jöttünk ki?
Egyiptom?
11:21 És monda Mózes: Hatszázezer a nép, amely között én vagyok
lakájok; és azt mondtad: húst adok nekik, hogy egyenek a
egész hónap.
11:22 Vajon le kell-e vágni nekik a nyájakat és a csordákat, hogy elég legyen nekik? vagy
a tenger összes hala összegyűlik nekik, hogy elég legyen
őket?
11:23 És monda az Úr Mózesnek: Vajon megrövidült-é az ÚR keze? fogsz
nézd meg most, hogy beteljesedik-e az én igém vagy sem.
11,24 Mózes pedig kiment, és elmondta a népnek az ÚR beszédeit
összegyűjtötte a hetven férfiút a nép vénei közül, és körbeállította őket
a tabernákulumról.
11:25 És leszállt az ÚR a felhőben, és szólt hozzá, és vett belőle
lélek, a mely rajta volt, és a hetven vénnek adta
lőn, hogy amikor a lélek megnyugodott rajtuk, prófétáltak:
és nem szűnt meg.
11,26 De ketten maradt a táborban, az egyiknek a neve
Eldad és a másik Medád neve; és a lélek megnyugodott rajtuk;
és azok közül valók voltak, akik meg vannak írva, de nem mentek ki azokhoz
sátor: és prófétáltak a táborban.
11,27 És odafutott egy ifjú, megmondta Mózesnek, és ezt mondta: Eldád és Medád
prófétáljon a táborban.
11,28 Józsué, Nún fia, Mózes szolgája, egyik ifja,
felelvén, monda: Mózes uram, tiltsd el őket.
11:29 És monda néki Mózes: Irigykedsz én miattam? isten lenne ez az egész
az ÚR népe próféta volt, és az Úr az ő lelkét adta
rájuk!
11,30 És bevitte őt Mózes a táborba, őt és Izrael véneit.
11,31 És szél támadt az Úrtól, és fürjeket hozott az ÚRtól
tengerre, és hadd essenek a tábor mellé, mintha egynapos út lenne ezen
oldalon, és mintha egynapos utazás lenne a túloldalon, körbe-körbe
táborban, és mintegy két sing magasan a föld színén.
11:32 És felállt a nép egész azon a napon és egész azon az éjszakán, és az egész
másnap, és összeszedték a fürjeket: aki a legkevesebbet gyűjtött, az gyűjtött
tíz homerost, és mindet szétterítették maguknak
a tábor.
11,33 És amíg a hús még a fogaik között volt, mielőtt megrágták volna,
Az ÚR haragja felgerjedt a nép ellen, és az Úr megverte
nagyon nagy pestisben szenvedő emberek.
11:34 És elnevezte azt a helyet Kibrot-Hattaavának, mert ott
eltemették a vágyakozó embereket.
11:35 És elindult a nép Kibrot-Taavából Hazerótba; és lakhelye
Hazerothban.