Nehémiás 4,1 De lőn, hogy amikor Sanballat meghallotta, hogy falat építünk, megharagudott, nagyon felháborodott, és kigúnyolta a zsidókat. 4:2 És beszélt testvérei és Samária serege előtt, és monda: Mi van? ezek a gyenge zsidók? megerősítik magukat? áldozni fognak? egy nap alatt véget érnek? felélesztik-e a köveket a szeméthalmok, amelyeket elégetnek? 4,3 Az ammonita Tóbiás pedig mellette volt, és ezt mondta: Méghozzá azt, amit ők építeni, ha egy róka felmegy, még a kőfalukat is lebontja. 4:4 Halld, Istenünk! mert megvetettek vagyunk, és fordítsa rájuk gyalázatukat a saját fejét, és adjátok zsákmányul a fogság földjén: 4,5 És ne takard el vétkeiket, és ne töröljék el vétkeiket előtted, mert haragra gerjedtek az építők előtt. 4:6 Így építettük a falat; és az egész fal egybe volt kötve a feléig abból: mert az embereknek volt kedve dolgozni. 4,7 De lőn, hogy amikor Sanballat, Tóbiás és az arabok, az ammoniták és az asdodiak pedig hallották, hogy Jeruzsálem falai kijavították, és elkezdték megállítani a jogsértéseket, akkor meg is lettek nagyon mérges, 4:8 És összeesküdtek mindnyájan, hogy eljöjjenek és harcoljanak ellene Jeruzsálemet, és akadályozni. 4:9 Mindazonáltal imádkoztunk Istenünkhöz, és vigyáztunk rá őket éjjel-nappal, miattuk. 4,10 És monda Júda: A teherhordók ereje megromlott, és sok a szemét; hogy ne tudjuk felépíteni a falat. 4,11 És mondának ellenfeleink: Nem fogják tudni, és nem is látnak, amíg el nem jövünk közöttük, és öld meg őket, és hagyd abba a munkát. 4,12 És lőn, hogy amikor a mellettük lakó zsidók megérkeztek, ők tízszer mondta nekünk: Minden helyről, ahonnan visszatérsz hozzánk rajtad lesznek. 4,13 Ezért az alsóbb helyekre helyezem a fal mögött, és a magasabbra helyeken, még a népet is a családjuk után állítottam kardjaikkal, lándzsáikat és íjaikat. 4,14 És láttam, felkeltem, és ezt mondtam a nemeseknek és a főembereknek: és a többi népnek: Ne féljetek tőlük: emlékezzétek meg! Uram, aki nagy és rettenetes, és harcolj a te atyádfiaiért fiait, lányaitokat, feleségeiteket és házaitokat. 4,15 És lőn, hogy mikor ellenségeink meghallották, hogy tudomásunkra jutott, és Isten semmivé tette a tanácsukat, hogy mindannyiunkat visszaadtunk a falnak, kiki a maga munkájára. 4:16 És lőn attól az időtől fogva, hogy szolgáim fele dolgoztak a munkában, és a másik felük mindkét lándzsát fogta, a pajzsokat, az íjakat és a habergeonokat; és az uralkodók voltak Júda egész háza mögött. 4,17 Akik falra építettek, és akik terhet cipeltek, azokkal együtt az a rakott, mindenki, akinek az egyik keze munkába állt, és a másik kezével fegyvert tartott. 4,18 Az építőknél mindenkinek fel volt övezve a kardja az oldalán, és így épített. És aki trombitált, mellettem volt. 4:19 És azt mondtam a nemeseknek, a vezetőknek és a többieknek emberek, a munka nagy és nagy, és el vagyunk választva a falon, egyik távol a másiktól. 4:20 Ahol tehát trombitaszót hallotok, ott üdüljetek oda hozzánk: a mi Istenünk harcol értünk. 4,21 Dolgoztunk tehát a munkán, és a felük fogta a lándzsákat a reggel felkelése a csillagok megjelenéséig. 4,22 Ugyanekkor azt mondtam a népnek: Mindenki legyen az övével szolgalakás Jeruzsálemben, hogy éjjel őrködjenek mi, és a munka aznap. 4,23 Nem én, sem testvéreim, sem szolgáim, sem a védőnők ami engem követett, egyikünk sem vetette le a ruháját, mindenkit leszámítva tedd le őket mosásra.