Nehémiás
4,1 De lőn, hogy amikor Sanballat meghallotta, hogy falat építünk,
megharagudott, nagyon felháborodott, és kigúnyolta a zsidókat.
4:2 És beszélt testvérei és Samária serege előtt, és monda: Mi van?
ezek a gyenge zsidók? megerősítik magukat? áldozni fognak?
egy nap alatt véget érnek? felélesztik-e a köveket a
szeméthalmok, amelyeket elégetnek?
4,3 Az ammonita Tóbiás pedig mellette volt, és ezt mondta: Méghozzá azt, amit ők
építeni, ha egy róka felmegy, még a kőfalukat is lebontja.
4:4 Halld, Istenünk! mert megvetettek vagyunk, és fordítsa rájuk gyalázatukat
a saját fejét, és adjátok zsákmányul a fogság földjén:
4,5 És ne takard el vétkeiket, és ne töröljék el vétkeiket
előtted, mert haragra gerjedtek az építők előtt.
4:6 Így építettük a falat; és az egész fal egybe volt kötve a feléig
abból: mert az embereknek volt kedve dolgozni.
4,7 De lőn, hogy amikor Sanballat, Tóbiás és az arabok,
az ammoniták és az asdodiak pedig hallották, hogy Jeruzsálem falai
kijavították, és elkezdték megállítani a jogsértéseket, akkor meg is lettek
nagyon mérges,
4:8 És összeesküdtek mindnyájan, hogy eljöjjenek és harcoljanak ellene
Jeruzsálemet, és akadályozni.
4:9 Mindazonáltal imádkoztunk Istenünkhöz, és vigyáztunk rá
őket éjjel-nappal, miattuk.
4,10 És monda Júda: A teherhordók ereje megromlott, és
sok a szemét; hogy ne tudjuk felépíteni a falat.
4,11 És mondának ellenfeleink: Nem fogják tudni, és nem is látnak, amíg el nem jövünk
közöttük, és öld meg őket, és hagyd abba a munkát.
4,12 És lőn, hogy amikor a mellettük lakó zsidók megérkeztek, ők
tízszer mondta nekünk: Minden helyről, ahonnan visszatérsz hozzánk
rajtad lesznek.
4,13 Ezért az alsóbb helyekre helyezem a fal mögött, és a magasabbra
helyeken, még a népet is a családjuk után állítottam kardjaikkal,
lándzsáikat és íjaikat.
4,14 És láttam, felkeltem, és ezt mondtam a nemeseknek és a főembereknek:
és a többi népnek: Ne féljetek tőlük: emlékezzétek meg!
Uram, aki nagy és rettenetes, és harcolj a te atyádfiaiért
fiait, lányaitokat, feleségeiteket és házaitokat.
4,15 És lőn, hogy mikor ellenségeink meghallották, hogy tudomásunkra jutott,
és Isten semmivé tette a tanácsukat, hogy mindannyiunkat visszaadtunk
a falnak, kiki a maga munkájára.
4:16 És lőn attól az időtől fogva, hogy szolgáim fele
dolgoztak a munkában, és a másik felük mindkét lándzsát fogta,
a pajzsokat, az íjakat és a habergeonokat; és az uralkodók voltak
Júda egész háza mögött.
4,17 Akik falra építettek, és akik terhet cipeltek, azokkal együtt
az a rakott, mindenki, akinek az egyik keze munkába állt, és
a másik kezével fegyvert tartott.
4,18 Az építőknél mindenkinek fel volt övezve a kardja az oldalán, és így
épített. És aki trombitált, mellettem volt.
4:19 És azt mondtam a nemeseknek, a vezetőknek és a többieknek
emberek, a munka nagy és nagy, és el vagyunk választva a falon,
egyik távol a másiktól.
4:20 Ahol tehát trombitaszót hallotok, ott üdüljetek
oda hozzánk: a mi Istenünk harcol értünk.
4,21 Dolgoztunk tehát a munkán, és a felük fogta a lándzsákat
a reggel felkelése a csillagok megjelenéséig.
4,22 Ugyanekkor azt mondtam a népnek: Mindenki legyen az övével
szolgalakás Jeruzsálemben, hogy éjjel őrködjenek
mi, és a munka aznap.
4,23 Nem én, sem testvéreim, sem szolgáim, sem a védőnők
ami engem követett, egyikünk sem vetette le a ruháját, mindenkit leszámítva
tedd le őket mosásra.