Micah
7:1 Jaj nekem! mert olyan vagyok, mint amikor a nyári gyümölcsöket összeszedték, mint a
szüret szőlőtenyésztései: nincs fürt enni: lelkem
az első érett gyümölcsöt kívánta.
7:2 A jó ember elveszett a földről, és nincs igaz ember
emberek között: mindnyájan lesben állnak a vérre; vadásznak minden emberre
testvér egy hálóval.
7,3 Hogy mindkét kezükkel rosszat tegyenek, kéri a fejedelem, és
a bíró jutalmat kér; a nagy ember pedig kimondja a magáét
huncut vágy: így becsomagolják.
7,4 Legjobb közülük a tövisnél is élesebb
sövény: eljön őrzőid és látogatásod napja; most lesz
zavarodottságukat.
7:5 Ne bízzatok barátban, ne bízzatok a vezetőben: tartsátok meg
szád ajtaja attól, aki kebeledben fekszik.
7:6 Mert a fiú meggyalázza az atyát, a leány felkel ellene
anya, a meny az anyósával szemben; az ember ellenségei
a saját házának emberei.
7:7 Azért az Úrra nézek; Várni fogom az én Istenemet
üdvösség: az én Istenem meghallgat engem.
7:8 Ne örülj ellenem, ellenségem; ha elesek, felkelek; amikor én
ülj a sötétségben, az ÚR világosságom lesz.
7,9 Én viselem az ÚR haragját, mert vétkeztem ellene
őt, amíg nem támasztja ügyemet, és ítéletet nem hoz nekem: elhozza
Engem a világosságra, és látni fogom az ő igazságát.
7,10 Akkor meglátja azt, aki az én ellenségem, és szégyen borítja be
aki ezt mondta nekem: Hol van az Úr, a te Istened? az én szemeim látni fogják
most úgy tapossák, mint az utczák sárját.
7,11 Azon a napon, amelyen falaidat építik, azon a napon lesz a rendelet
távol legyen.
7,12 Azon a napon is eljön hozzád Asszíriából és Asszíriából
megerősített városok, és a vártól egészen a folyóig és a tengertől
tengerre, és hegyről hegyre.
7,13 De a föld elpusztul a lakók miatt
ott tetteik gyümölcséért.
7,14 Legeltesd népedet vessződdel, örökséged nyáját, amely ott lakik
magányosan az erdőben, a Kármel közepén: legeljenek Básánban
és Gileád, mint a régi időkben.
7,15 A napok szerint, amikor kijössz Egyiptom földjéről, megmutatom
neki csodálatos dolgokat.
7:16 A nemzetek meglátják és minden erejükből megszégyenülnek: meglátják
tegyék a kezüket a szájukra, fülük süket lesz.
7:17 Nyalják a port, mint a kígyó, kimozdulnak a magukból
lyukak, mint a föld férgei: félni fogják az Urat, a mi Istenünket,
és félni fog miattad.
7:18 Ki olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a hamisságot, és elhalad
öröksége maradékának megsértése? nem tartja meg haragját
mindörökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban.
7:19 Megfordul, megkönyörül rajtunk; leigázza majd a mieinket
gonoszságok; és minden bűnüket a mélységbe veted
tenger.
7,20 Az igazságot teljesíted Jákóbnak, és az irgalmasságot Ábrahámnak, amely
megesküdtél a mi atyáinknak ősidőktől fogva.