Micah 7:1 Jaj nekem! mert olyan vagyok, mint amikor a nyári gyümölcsöket összeszedték, mint a szüret szőlőtenyésztései: nincs fürt enni: lelkem az első érett gyümölcsöt kívánta. 7:2 A jó ember elveszett a földről, és nincs igaz ember emberek között: mindnyájan lesben állnak a vérre; vadásznak minden emberre testvér egy hálóval. 7,3 Hogy mindkét kezükkel rosszat tegyenek, kéri a fejedelem, és a bíró jutalmat kér; a nagy ember pedig kimondja a magáét huncut vágy: így becsomagolják. 7,4 Legjobb közülük a tövisnél is élesebb sövény: eljön őrzőid és látogatásod napja; most lesz zavarodottságukat. 7:5 Ne bízzatok barátban, ne bízzatok a vezetőben: tartsátok meg szád ajtaja attól, aki kebeledben fekszik. 7:6 Mert a fiú meggyalázza az atyát, a leány felkel ellene anya, a meny az anyósával szemben; az ember ellenségei a saját házának emberei. 7:7 Azért az Úrra nézek; Várni fogom az én Istenemet üdvösség: az én Istenem meghallgat engem. 7:8 Ne örülj ellenem, ellenségem; ha elesek, felkelek; amikor én ülj a sötétségben, az ÚR világosságom lesz. 7,9 Én viselem az ÚR haragját, mert vétkeztem ellene őt, amíg nem támasztja ügyemet, és ítéletet nem hoz nekem: elhozza Engem a világosságra, és látni fogom az ő igazságát. 7,10 Akkor meglátja azt, aki az én ellenségem, és szégyen borítja be aki ezt mondta nekem: Hol van az Úr, a te Istened? az én szemeim látni fogják most úgy tapossák, mint az utczák sárját. 7,11 Azon a napon, amelyen falaidat építik, azon a napon lesz a rendelet távol legyen. 7,12 Azon a napon is eljön hozzád Asszíriából és Asszíriából megerősített városok, és a vártól egészen a folyóig és a tengertől tengerre, és hegyről hegyre. 7,13 De a föld elpusztul a lakók miatt ott tetteik gyümölcséért. 7,14 Legeltesd népedet vessződdel, örökséged nyáját, amely ott lakik magányosan az erdőben, a Kármel közepén: legeljenek Básánban és Gileád, mint a régi időkben. 7,15 A napok szerint, amikor kijössz Egyiptom földjéről, megmutatom neki csodálatos dolgokat. 7:16 A nemzetek meglátják és minden erejükből megszégyenülnek: meglátják tegyék a kezüket a szájukra, fülük süket lesz. 7:17 Nyalják a port, mint a kígyó, kimozdulnak a magukból lyukak, mint a föld férgei: félni fogják az Urat, a mi Istenünket, és félni fog miattad. 7:18 Ki olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a hamisságot, és elhalad öröksége maradékának megsértése? nem tartja meg haragját mindörökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban. 7:19 Megfordul, megkönyörül rajtunk; leigázza majd a mieinket gonoszságok; és minden bűnüket a mélységbe veted tenger. 7,20 Az igazságot teljesíted Jákóbnak, és az irgalmasságot Ábrahámnak, amely megesküdtél a mi atyáinknak ősidőktől fogva.