Micah 6:1 Halljátok most, mit mond az Úr! Kelj fel, küzdj meg a hegyek, és hallják a dombok a te hangodat. 6,2 Halljátok, ó hegyek, az ÚR vitáját és erős alapokat! a földről, mert az Úrnak vitája van népével és vele könyörögni fog Izraelhez. 6:3 Ó népem, mit tettem veled? és hol fáradtam el téged? tanúskodj ellenem. 6,4 Mert kihoztalak Egyiptom földjéről, és kiváltottalak a szolgák háza; és elküldtem előtted Mózest, Áront és Miriámot. 6:5 Ó, népem, emlékezz most arra, mit tanácskozott Bálák, Moáb királya, és mit Bálám, Beór fia válaszolt neki Sittimtől Gilgálig. hogy ti megismerjék az ÚR igazságát. 6:6 Mivel lépjek az Úr elé, és leboruljak a magasság előtt? Isten? elébe menjek égőáldozattal, egyéves borjakkal régi? 6:7 Vajon tetszik-e az Úrnak ezer kos, vagy tízezer? olajfolyókról? odaadjam-e elsőszülöttemet vétkemért, a testem gyümölcse lelkem bűnéért? 6:8 Megmutatta neked, ember, mi a jó; és mit kíván az ÚR hanem hogy igazságosan cselekedj, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj vele a te Istened? 6:9 Az ÚR szava kiált a városhoz, és a bölcs ember meglátja a te neved: hallgass a vesszőre, és ki rendelte azt. 6,10 Megvannak-e még a gonoszság kincsei a gonoszok házában? és a csekély mérték, ami utálatos? 6:11 Tisztának tekintsem őket a gonosz mérleggel és a zsákkal együtt? álnok súlyok? 6,12 Mert annak gazdagjai tele vannak erőszakkal, és lakói hazugságot beszélnek, és nyelvük csalóka a szájukban. 6:13 Ezért is megbetegítelek, ha megverlek, ha megrontlak pusztaság a te bűneid miatt. 6:14 Egyél, de meg nem laksz; és megtörténik a te levertséged a közted; és megfogod, de nem szabadítasz meg; és amit adsz, azt a kardnak adom. 6:15 Vetsz, de nem aratsz; taposd az olajbogyót, de ne kenj meg magad olajjal; és édes bort, de nem szabad igyon bort. 6,16 Mert megtartattak Omri rendelései és házának minden munkája Akháb, és ti az ő tanácsaik szerint jártok; hogy neked a pusztaság és annak lakói sziszegés: azért tedd viseld népem gyalázatát.