Micah
6:1 Halljátok most, mit mond az Úr! Kelj fel, küzdj meg a
hegyek, és hallják a dombok a te hangodat.
6,2 Halljátok, ó hegyek, az ÚR vitáját és erős alapokat!
a földről, mert az Úrnak vitája van népével és vele
könyörögni fog Izraelhez.
6:3 Ó népem, mit tettem veled? és hol fáradtam el
téged? tanúskodj ellenem.
6,4 Mert kihoztalak Egyiptom földjéről, és kiváltottalak
a szolgák háza; és elküldtem előtted Mózest, Áront és Miriámot.
6:5 Ó, népem, emlékezz most arra, mit tanácskozott Bálák, Moáb királya, és mit
Bálám, Beór fia válaszolt neki Sittimtől Gilgálig. hogy ti
megismerjék az ÚR igazságát.
6:6 Mivel lépjek az Úr elé, és leboruljak a magasság előtt?
Isten? elébe menjek égőáldozattal, egyéves borjakkal
régi?
6:7 Vajon tetszik-e az Úrnak ezer kos, vagy tízezer?
olajfolyókról? odaadjam-e elsőszülöttemet vétkemért, a
testem gyümölcse lelkem bűnéért?
6:8 Megmutatta neked, ember, mi a jó; és mit kíván az ÚR
hanem hogy igazságosan cselekedj, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj vele
a te Istened?
6:9 Az ÚR szava kiált a városhoz, és a bölcs ember meglátja
a te neved: hallgass a vesszőre, és ki rendelte azt.
6,10 Megvannak-e még a gonoszság kincsei a gonoszok házában?
és a csekély mérték, ami utálatos?
6:11 Tisztának tekintsem őket a gonosz mérleggel és a zsákkal együtt?
álnok súlyok?
6,12 Mert annak gazdagjai tele vannak erőszakkal, és lakói
hazugságot beszélnek, és nyelvük csalóka a szájukban.
6:13 Ezért is megbetegítelek, ha megverlek, ha megrontlak
pusztaság a te bűneid miatt.
6:14 Egyél, de meg nem laksz; és megtörténik a te levertséged
a közted; és megfogod, de nem szabadítasz meg; és
amit adsz, azt a kardnak adom.
6:15 Vetsz, de nem aratsz; taposd az olajbogyót,
de ne kenj meg magad olajjal; és édes bort, de nem szabad
igyon bort.
6,16 Mert megtartattak Omri rendelései és házának minden munkája
Akháb, és ti az ő tanácsaik szerint jártok; hogy neked a
pusztaság és annak lakói sziszegés: azért tedd
viseld népem gyalázatát.