Micah
4:1 De az utolsó napokban lészen, hogy a hegy az
az ÚR háza a hegyek tetején áll majd, és
a dombok fölé emelkedik; és emberek áradnak hozzá.
4:2 És sok nemzet jön, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk fel
az ÚR hegyére és Jákób Istenének házára; és meg is fogja
taníts meg minket az ő útaira, és az ő ösvényein járunk, mert a törvény megteszi
menjetek ki Sionból, és az ÚR beszéde Jeruzsálemből.
4:3 És ítélkezni fog sok nép között, és megdorgálja az erős nemzeteket a távolból
ki; és ekevasra verik kardjaikat és lándzsáikat
metszőhorgokba: nemzet nem emel kardot nemzet ellen,
háborút sem tanulnak többé.
4:4 De mindenki a szőlője és a fügefa alá ül; és
senki sem rettenti meg őket, mert a Seregek Urának szája van
kimondta.
4,5 Mert minden ember az ő istenének nevében jár majd, mi is
járj az Úrnak, a mi Istenünknek nevében örökkön-örökké.
4,6 Azon a napon, azt mondja az ÚR, összegyűjtöm a megállót, és én
összegyűjti az elűzöttet, és azt, akit sanyargattam;
4,7 És azt, aki megtorpant, maradékká teszem, és azt, aki elvetette
erős nemzet, és az Úr uralkodik rajtuk a Sion hegyén
ezentúl akár örökre.
4,8 Te pedig, ó, nyáj tornya, Sion leányának erőssége,
hozzád jön, méghozzá az első uralom; eljön a királyság
Jeruzsálem leányának.
4:9 Most miért kiáltasz fennhangon? nincs benned király? a tiéd
tanácsadó elpusztult? mert a fájdalmak szültek nőnek.
4,10 Fájdalmaskodj és fáradj, hogy szülhess, Sion leánya, mint egy asszony
vajúdásban: mert most kimész a városból, és
lakj a mezőn, és menj el Babilonig; ott leszel
leszállítva; ott kivált az Úr a te kezedből
ellenségek.
4,11 Most is sok nép gyűlt össze ellened, akik ezt mondják: Hagyd!
szennyezett, és nézzünk Sionra.
4,12 De nem ismerik az Úr gondolatait, és nem értik az övéit
tanácsot: mert összegyűjti őket, mint a kévéket a padlóba.
4,13 Kelj fel és csépelj, Sion leánya;
és rézvé teszem a te patáidat, és sok mindent összeversz
népet: és az ő nyereségüket az Úrnak szentelem, és az ő övéket
anyag az egész föld Urának.