Micah 4:1 De az utolsó napokban lészen, hogy a hegy az az ÚR háza a hegyek tetején áll majd, és a dombok fölé emelkedik; és emberek áradnak hozzá. 4:2 És sok nemzet jön, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk fel az ÚR hegyére és Jákób Istenének házára; és meg is fogja taníts meg minket az ő útaira, és az ő ösvényein járunk, mert a törvény megteszi menjetek ki Sionból, és az ÚR beszéde Jeruzsálemből. 4:3 És ítélkezni fog sok nép között, és megdorgálja az erős nemzeteket a távolból ki; és ekevasra verik kardjaikat és lándzsáikat metszőhorgokba: nemzet nem emel kardot nemzet ellen, háborút sem tanulnak többé. 4:4 De mindenki a szőlője és a fügefa alá ül; és senki sem rettenti meg őket, mert a Seregek Urának szája van kimondta. 4,5 Mert minden ember az ő istenének nevében jár majd, mi is járj az Úrnak, a mi Istenünknek nevében örökkön-örökké. 4,6 Azon a napon, azt mondja az ÚR, összegyűjtöm a megállót, és én összegyűjti az elűzöttet, és azt, akit sanyargattam; 4,7 És azt, aki megtorpant, maradékká teszem, és azt, aki elvetette erős nemzet, és az Úr uralkodik rajtuk a Sion hegyén ezentúl akár örökre. 4,8 Te pedig, ó, nyáj tornya, Sion leányának erőssége, hozzád jön, méghozzá az első uralom; eljön a királyság Jeruzsálem leányának. 4:9 Most miért kiáltasz fennhangon? nincs benned király? a tiéd tanácsadó elpusztult? mert a fájdalmak szültek nőnek. 4,10 Fájdalmaskodj és fáradj, hogy szülhess, Sion leánya, mint egy asszony vajúdásban: mert most kimész a városból, és lakj a mezőn, és menj el Babilonig; ott leszel leszállítva; ott kivált az Úr a te kezedből ellenségek. 4,11 Most is sok nép gyűlt össze ellened, akik ezt mondják: Hagyd! szennyezett, és nézzünk Sionra. 4,12 De nem ismerik az Úr gondolatait, és nem értik az övéit tanácsot: mert összegyűjti őket, mint a kévéket a padlóba. 4,13 Kelj fel és csépelj, Sion leánya; és rézvé teszem a te patáidat, és sok mindent összeversz népet: és az ő nyereségüket az Úrnak szentelem, és az ő övéket anyag az egész föld Urának.