Micah
1,1 Az ÚR beszéde, amely a moraszti Míkához szólt a napjaiban
Jótám, Akház és Ezékiás, Júda királyai, akikről látott
Szamária és Jeruzsálem.
1:2 Halljátok, minden nép; hallgass, ó föld, és minden, ami benne van, és engedd
az Úr Isten legyen tanú ellened, az Úr az ő szent templomából.
1,3 Mert íme, az Úr kijön az ő helyéről, és leszáll,
és taposd a föld magaslatait.
1:4 És megolvadnak alatta a hegyek, és meglenek a völgyek
hasadék, mint a viasz a tűz előtt, és mint a víz, amelyet leöntenek a
meredek hely.
1:5 Jákob vétke miatt van mindez, és az ő bűneiért
Izrael háza. Mi Jákob vétke? nem Szamária?
és mik Júda magaslatai? nem Jeruzsálem?
1,6 Ezért Samáriát szántóföldnek és ültetvénynek teszem
egy szőlőből, és kiöntöm a köveit a völgybe,
és felfedezem annak alapjait.
1:7 És annak minden faragott bálványát darabokra verjék, és az összes
annak bérét égessék el tűzzel, és minden bálványát
pusztaságba helyezem, mert parázna béréből szedte, és
visszatérnek a parázna bérére.
1:8 Ezért jajgatok és jajgatok, kivetkőzve és mezítelenül megyek
jajgass, mint a sárkányok, és gyászolj, mint a baglyok.
1:9 Mert sebe gyógyíthatatlan; mert Júdához érkezett; eljött hozzá
népem kapuja, méghozzá Jeruzsálembe.
1,10 Ne hirdessétek Gátban, ne sírjatok semmit: Afra házában
gurulj a porba.
1,11 Múlj el, Saphir lakója, meztelenül viseld szégyenedet!
Zaanan lakója nem jött elő Bethezel gyászában; ő
megkapja tőled az ő helyzetét.
1,12 Mert Maroth lakója nagyon várta a jót, de jött a gonosz
le az ÚRtól Jeruzsálem kapujáig.
1,13 Ó, Lákis lakója, kösd a szekeret a sebes fenevadhoz!
ez a bűn kezdete Sion leánya számára: mert a
Izrael vétkeit találták benned.
1:14 Adj tehát ajándékot Moreshetgathnak, a háznak
Akzib hazugság lesz Izrael királyainak.
1,15 Mégis hozok neked egy örököst, ó, Maresa lakója.
jöjj Adullamhoz Izráel dicsősége.
1:16 Kopaszíts meg téged, és kérj érzékeny gyermekeidet; nagyítsd ki
kopaszság, mint a sas; mert fogságba kerültek tőled.