Micah 1,1 Az ÚR beszéde, amely a moraszti Míkához szólt a napjaiban Jótám, Akház és Ezékiás, Júda királyai, akikről látott Szamária és Jeruzsálem. 1:2 Halljátok, minden nép; hallgass, ó föld, és minden, ami benne van, és engedd az Úr Isten legyen tanú ellened, az Úr az ő szent templomából. 1,3 Mert íme, az Úr kijön az ő helyéről, és leszáll, és taposd a föld magaslatait. 1:4 És megolvadnak alatta a hegyek, és meglenek a völgyek hasadék, mint a viasz a tűz előtt, és mint a víz, amelyet leöntenek a meredek hely. 1:5 Jákob vétke miatt van mindez, és az ő bűneiért Izrael háza. Mi Jákob vétke? nem Szamária? és mik Júda magaslatai? nem Jeruzsálem? 1,6 Ezért Samáriát szántóföldnek és ültetvénynek teszem egy szőlőből, és kiöntöm a köveit a völgybe, és felfedezem annak alapjait. 1:7 És annak minden faragott bálványát darabokra verjék, és az összes annak bérét égessék el tűzzel, és minden bálványát pusztaságba helyezem, mert parázna béréből szedte, és visszatérnek a parázna bérére. 1:8 Ezért jajgatok és jajgatok, kivetkőzve és mezítelenül megyek jajgass, mint a sárkányok, és gyászolj, mint a baglyok. 1:9 Mert sebe gyógyíthatatlan; mert Júdához érkezett; eljött hozzá népem kapuja, méghozzá Jeruzsálembe. 1,10 Ne hirdessétek Gátban, ne sírjatok semmit: Afra házában gurulj a porba. 1,11 Múlj el, Saphir lakója, meztelenül viseld szégyenedet! Zaanan lakója nem jött elő Bethezel gyászában; ő megkapja tőled az ő helyzetét. 1,12 Mert Maroth lakója nagyon várta a jót, de jött a gonosz le az ÚRtól Jeruzsálem kapujáig. 1,13 Ó, Lákis lakója, kösd a szekeret a sebes fenevadhoz! ez a bűn kezdete Sion leánya számára: mert a Izrael vétkeit találták benned. 1:14 Adj tehát ajándékot Moreshetgathnak, a háznak Akzib hazugság lesz Izrael királyainak. 1,15 Mégis hozok neked egy örököst, ó, Maresa lakója. jöjj Adullamhoz Izráel dicsősége. 1:16 Kopaszíts meg téged, és kérj érzékeny gyermekeidet; nagyítsd ki kopaszság, mint a sas; mert fogságba kerültek tőled.