Matthew 26:1 És lőn, amikor Jézus mindezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványainak, 26:2 Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a húsvét és a fiának ünnepe az embert elárulják, hogy keresztre feszítsék. 26,3 Azután összegyűltek a főpapok, az írástudók és a a nép vénei az elhívott főpap palotájába Kajafás, 26:4 És tanácskoztak, hogy ravaszság által elfogják Jézust és megöljék. 26:5 De ők ezt mondták: Ne ünnepnapon, nehogy felfordulás legyen közöttük emberek. 26,6 Amikor pedig Jézus Betániában volt, a leprás Simon házában, 26:7 Odament hozzá egy asszony, akinek egy alabástromdoboza volt, nagyon értékes kenőcsöt, és a fejére öntötte, miközben a húsnál ült. 26:8 Amikor ezt látták tanítványai, felháborodtak, mondván: Minek ennek a pazarlásnak a célja? 26:9 Mert ezt a kenetet sokért eladhatták volna, és a szegényeknek adták volna. 26,10 Amikor Jézus megértette, így szólt hozzájuk: Miért háborgatjátok az asszonyt? mert jó munkát végzett velem. 26:11 Mert szegények mindig veletek vannak; de én nem mindig. 26,12 Mert mivel ezt a kenőcsöt a testemre öntötte, az én kedvemért tette. temetés. 26,13 Bizony mondom néktek: Bárhol is hirdetik ezt az evangéliumot az egész világnak, ott is lesz ez, amit ez az asszony tett, megmondják az ő emlékére. 26,14 Ekkor a tizenkettő közül egy, Iskariótes Júdás, elment a főnökhöz. papok, 26:15 És monda nékik: Mit adtok nekem, és átadom őt te? És szövetséget kötöttek vele harminc ezüstért. 26:16 És attól kezdve kereste az alkalmat, hogy elárulja őt. 26,17 A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok eljöttek Jézus, mondván néki: Hol akarod, hogy készítsünk neked enni? a húsvét? 26:18 És monda: Menj be a városba egy ilyen emberhez, és mondd neki: A Mester azt mondja: Az én időm közel van; Házadban tartom a páskhát a tanítványaimmal. 26:19 A tanítványok pedig úgy cselekedtek, ahogyan Jézus meghagyta nekik; és készültek a húsvét. 26,20 Mikor pedig beesteledett, leült a tizenkettővel. 26:21 És amint ettek, monda: Bizony mondom néktek, hogy egy közületek elárul engem. 26:22 És nagyon elszomorodtak, és mindnyájan beszélni kezdtek neki: Uram, én vagyok az? 26,23 Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, ez engem is elárul. 26:24 Az embernek Fia elmegy, amint meg van írva róla; de jaj annak az embernek akit az Emberfia elárul! jót tett volna annak az embernek, ha tette volna nem született. 26:25 Júdás, aki elárulta őt, így válaszolt: Mester, én vagyok az? Ő monda néki: Te mondtad. 26,26 És amint ettek, Jézus fogta a kenyeret, megáldotta és megtörte. és odaadta a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek! ez az én testem. 26,27 És vette a poharat, hálát adott, és odaadta nekik, mondván: Igyatok! ti mind azt; 26:28 Mert ez az én vérem az újszövetségből, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatát. 26:29 De mondom néktek, ezentúl nem iszom e gyümölcsből szőlőtő, addig a napig, amikor újat iszom veletek az én Atyámnál királyság. 26,30 És miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére. 26:31 Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok miattam éjszaka: mert meg van írva: Megverem a pásztort és annak juhait a nyájat külföldön kell szétszórni. 26,32 De miután feltámadtam, előtted megyek Galileába. 26,33 Péter válaszolt és monda néki: Bár mindenki megbotránkozik miattad, mégsem sértődök meg soha. 26:34 Jézus monda néki: Bizony mondom néked, hogy ma éjjel, azelőtt kakas kukorékol, háromszor megtagadsz engem. 26,35 Péter így szólt hozzá: Ha veled halnék is meg, nem tagadom meg téged. Hasonlóképpen szólt az összes tanítvány is. 26,36 Ekkor Jézus eljött velük egy helyre, amelyet Getszemánénak hívnak, és így szólt: a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg én odamegyek és imádkozom. 26:37 És magával vitte Pétert és Zebedeus két fiát, és elkezdett lenni szomorú és nagyon nehéz. 26:38 Ekkor így szólt hozzájuk: Az én lelkem nagyon szomorú, egészen halál: maradjatok itt, és virrasszatok velem. 26,39 Azután egy kicsit távolabb ment, arcra borult, és így imádkozott: Ó, Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár: mindazonáltal nem én akarom, hanem ahogy te. 26:40 És odament a tanítványokhoz, és alvva találta őket, és így szólt: Péternek: Mi, nem tudtok velem virrasztani egy órát? 26:41 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek valóban hajlandó, de a hús gyenge. 26,42 Másodszor is elment, és imádkozott, mondván: Atyám, ha! ez a pohár el nem múlhat tőlem, ha nem iszom, legyen meg a te akaratod. 26,43 És eljött, és ismét alvó állapotban találta őket, mert elnehezült a szemük. 26,44 És otthagyta őket, ismét elment, és harmadszor is imádkozott, mondván: ugyanazok a szavak. 26,45 Ekkor odament a tanítványaihoz, és így szólt hozzájuk: Aludjatok tovább, és nyugodj meg: íme, elközelgett az óra, és eljött az embernek Fia bűnösök kezére adták. 26:46 Kelj fel, menjünk: íme, közel van, aki elárul engem. 26,47 Amikor még beszélt, íme, eljött Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy sokaság kardokkal és botokkal, a főpapoktól és a nép vénei. 26:48 Aki pedig elárulta, jelt adott nekik, mondván: Bárkit akarok puszi, ő is az: tartsd erősen. 26:49 És azonnal Jézushoz ment, és így szólt: Üdvözlégy, Mester! és megcsókolta. 26:50 Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Aztán jött és Jézusra vetették a kezüket, és elfogták. 26,51 És íme, az egyik a Jézussal volt, kinyújtotta kezét, és kirántotta kardját, megütötte a főpap szolgáját, és megütötte le a füléről. 26,52 Jézus ekkor így szólt hozzá: Tedd vissza kardodat a helyére, mindenkiért akik kardot ragadnak, karddal vesznek el. 26:53 Azt hiszed, hogy most már nem imádkozhatok Atyámhoz, és ő fog most adj nekem tizenkét légiónál több angyalt? 26:54 De hogyan teljesedjenek be az írások, hogy így kell lennie? 26,55 Ugyanabban az órában ezt mondta Jézus a sokaságnak: Úgy jöttetek ki, mint? egy tolvaj ellen karddal és bottal, hogy elvigyen engem? Naponta ültem vele ti a templomban tanítottatok, és nem ragadtatok meg engem. 26,56 De mindez azért történt, hogy a próféták írásai legyenek teljesült. Ekkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak. 26,57 És akik megragadták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a magasba pap, ahol az írástudók és a vének összegyűltek. 26,58 Péter azonban követte őt messziről a főpapi palotáig, és elment bement, és leült a szolgák közé, hogy lássa a végét. 26,59 A főpapok, a vének és az egész tanács hamisságot kerestek tanúságtétel Jézus ellen, hogy megölje; 26:60 De nem találtak; igen, bár sok hamis tanú jött, mégis megtalálták egyik sem. Végül jött két hamis tanú, 26:61 És monda: Ez azt mondta: Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt felépíteni. 26:62 És felkelt a főpap, és monda néki: Nem válaszolsz semmit? mi az, amit ezek ellened tanúskodnak? 26:63 Jézus azonban hallgatott. A főpap pedig felelvén, monda néki őt, esküszlek az élő Istenre, hogy mondd meg nekünk, vagy-e a Krisztus, az Isten Fia. 26,64 Monda néki Jézus: Te mondtad: mindazonáltal azt mondom neked: Ezentúl meglátjátok az Emberfiát ülni a jobbján hatalom, és eljövetel az ég felhőiben. 26:65 Akkor a főpap megszaggatta ruháit, mondván: Káromlást beszélt; mi szükségünk van még tanúkra? íme, most hallottátok az övét istenkáromlás. 26:66 Mit gondolsz? Felelték és mondták: Bűnös a halállal. 26:67 Azután arczába köpték, és megverték; és mások megütötték a tenyerükkel, 26:68 Mondván: Prófétálj nekünk, Krisztus, ki az, aki megvert? 26,69 Péter pedig kint ült a palotában, és odament hozzá egy leány, mondván: Te is a galileai Jézussal voltál. 26,70 Ő azonban mindenki előtt tagadta, mondván: Nem tudom, mit mondasz. 26,71 Mikor pedig kiment a tornácra, meglátta őt egy másik szolgálólány, és így szólt azoknak, akik ott voltak: Ez is a názáreti Jézussal volt. 26:72 És ismét esküvel tagadta: Nem ismerem azt az embert. 26,73 Kis idő múlva odamentek ahhoz, akik ott álltak, és így szóltak Péterhez: Bizonyára te is közéjük tartozol; mert a te beszéded elárul téged. 26,74 Ekkor elkezdett káromkodni és esküdni, mondván: Nem ismerem azt az embert. És azonnal megszólalt a kakas. 26:75 Péternek eszébe jutott Jézus beszéde, amely így szólt hozzá: Előtte kakas kukorékol, háromszor megtagadsz engem. És kiment, és sírt keserűen.