Matthew
26:1 És lőn, amikor Jézus mindezeket a beszédeket befejezte, így szólt
tanítványainak,
26:2 Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a húsvét és a fiának ünnepe
az embert elárulják, hogy keresztre feszítsék.
26,3 Azután összegyűltek a főpapok, az írástudók és a
a nép vénei az elhívott főpap palotájába
Kajafás,
26:4 És tanácskoztak, hogy ravaszság által elfogják Jézust és megöljék.
26:5 De ők ezt mondták: Ne ünnepnapon, nehogy felfordulás legyen közöttük
emberek.
26,6 Amikor pedig Jézus Betániában volt, a leprás Simon házában,
26:7 Odament hozzá egy asszony, akinek egy alabástromdoboza volt, nagyon értékes
kenőcsöt, és a fejére öntötte, miközben a húsnál ült.
26:8 Amikor ezt látták tanítványai, felháborodtak, mondván: Minek
ennek a pazarlásnak a célja?
26:9 Mert ezt a kenetet sokért eladhatták volna, és a szegényeknek adták volna.
26,10 Amikor Jézus megértette, így szólt hozzájuk: Miért háborgatjátok az asszonyt?
mert jó munkát végzett velem.
26:11 Mert szegények mindig veletek vannak; de én nem mindig.
26,12 Mert mivel ezt a kenőcsöt a testemre öntötte, az én kedvemért tette.
temetés.
26,13 Bizony mondom néktek: Bárhol is hirdetik ezt az evangéliumot
az egész világnak, ott is lesz ez, amit ez az asszony tett, megmondják
az ő emlékére.
26,14 Ekkor a tizenkettő közül egy, Iskariótes Júdás, elment a főnökhöz.
papok,
26:15 És monda nékik: Mit adtok nekem, és átadom őt
te? És szövetséget kötöttek vele harminc ezüstért.
26:16 És attól kezdve kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.
26,17 A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok eljöttek
Jézus, mondván néki: Hol akarod, hogy készítsünk neked enni?
a húsvét?
26:18 És monda: Menj be a városba egy ilyen emberhez, és mondd neki: A
Mester azt mondja: Az én időm közel van; Házadban tartom a páskhát
a tanítványaimmal.
26:19 A tanítványok pedig úgy cselekedtek, ahogyan Jézus meghagyta nekik; és készültek
a húsvét.
26,20 Mikor pedig beesteledett, leült a tizenkettővel.
26:21 És amint ettek, monda: Bizony mondom néktek, hogy egy közületek
elárul engem.
26:22 És nagyon elszomorodtak, és mindnyájan beszélni kezdtek
neki: Uram, én vagyok az?
26,23 Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba,
ez engem is elárul.
26:24 Az embernek Fia elmegy, amint meg van írva róla; de jaj annak az embernek
akit az Emberfia elárul! jót tett volna annak az embernek, ha tette volna
nem született.
26:25 Júdás, aki elárulta őt, így válaszolt: Mester, én vagyok az? Ő
monda néki: Te mondtad.
26,26 És amint ettek, Jézus fogta a kenyeret, megáldotta és megtörte.
és odaadta a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek! ez az én testem.
26,27 És vette a poharat, hálát adott, és odaadta nekik, mondván: Igyatok!
ti mind azt;
26:28 Mert ez az én vérem az újszövetségből, amely sokakért kiontatik
a bűnök bocsánatát.
26:29 De mondom néktek, ezentúl nem iszom e gyümölcsből
szőlőtő, addig a napig, amikor újat iszom veletek az én Atyámnál
királyság.
26,30 És miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére.
26:31 Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok miattam
éjszaka: mert meg van írva: Megverem a pásztort és annak juhait
a nyájat külföldön kell szétszórni.
26,32 De miután feltámadtam, előtted megyek Galileába.
26,33 Péter válaszolt és monda néki: Bár mindenki megbotránkozik
miattad, mégsem sértődök meg soha.
26:34 Jézus monda néki: Bizony mondom néked, hogy ma éjjel, azelőtt
kakas kukorékol, háromszor megtagadsz engem.
26,35 Péter így szólt hozzá: Ha veled halnék is meg, nem tagadom meg
téged. Hasonlóképpen szólt az összes tanítvány is.
26,36 Ekkor Jézus eljött velük egy helyre, amelyet Getszemánénak hívnak, és így szólt:
a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg én odamegyek és imádkozom.
26:37 És magával vitte Pétert és Zebedeus két fiát, és elkezdett lenni
szomorú és nagyon nehéz.
26:38 Ekkor így szólt hozzájuk: Az én lelkem nagyon szomorú, egészen
halál: maradjatok itt, és virrasszatok velem.
26,39 Azután egy kicsit távolabb ment, arcra borult, és így imádkozott:
Ó, Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár: mindazonáltal
nem én akarom, hanem ahogy te.
26:40 És odament a tanítványokhoz, és alvva találta őket, és így szólt:
Péternek: Mi, nem tudtok velem virrasztani egy órát?
26:41 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek valóban
hajlandó, de a hús gyenge.
26,42 Másodszor is elment, és imádkozott, mondván: Atyám, ha!
ez a pohár el nem múlhat tőlem, ha nem iszom, legyen meg a te akaratod.
26,43 És eljött, és ismét alvó állapotban találta őket, mert elnehezült a szemük.
26,44 És otthagyta őket, ismét elment, és harmadszor is imádkozott, mondván:
ugyanazok a szavak.
26,45 Ekkor odament a tanítványaihoz, és így szólt hozzájuk: Aludjatok tovább, és
nyugodj meg: íme, elközelgett az óra, és eljött az embernek Fia
bűnösök kezére adták.
26:46 Kelj fel, menjünk: íme, közel van, aki elárul engem.
26,47 Amikor még beszélt, íme, eljött Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele
nagy sokaság kardokkal és botokkal, a főpapoktól és
a nép vénei.
26:48 Aki pedig elárulta, jelt adott nekik, mondván: Bárkit akarok
puszi, ő is az: tartsd erősen.
26:49 És azonnal Jézushoz ment, és így szólt: Üdvözlégy, Mester! és megcsókolta.
26:50 Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Aztán jött
és Jézusra vetették a kezüket, és elfogták.
26,51 És íme, az egyik a Jézussal volt, kinyújtotta kezét,
és kirántotta kardját, megütötte a főpap szolgáját, és megütötte
le a füléről.
26,52 Jézus ekkor így szólt hozzá: Tedd vissza kardodat a helyére, mindenkiért
akik kardot ragadnak, karddal vesznek el.
26:53 Azt hiszed, hogy most már nem imádkozhatok Atyámhoz, és ő fog
most adj nekem tizenkét légiónál több angyalt?
26:54 De hogyan teljesedjenek be az írások, hogy így kell lennie?
26,55 Ugyanabban az órában ezt mondta Jézus a sokaságnak: Úgy jöttetek ki, mint?
egy tolvaj ellen karddal és bottal, hogy elvigyen engem? Naponta ültem vele
ti a templomban tanítottatok, és nem ragadtatok meg engem.
26,56 De mindez azért történt, hogy a próféták írásai legyenek
teljesült. Ekkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.
26,57 És akik megragadták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a magasba
pap, ahol az írástudók és a vének összegyűltek.
26,58 Péter azonban követte őt messziről a főpapi palotáig, és elment
bement, és leült a szolgák közé, hogy lássa a végét.
26,59 A főpapok, a vének és az egész tanács hamisságot kerestek
tanúságtétel Jézus ellen, hogy megölje;
26:60 De nem találtak; igen, bár sok hamis tanú jött, mégis megtalálták
egyik sem. Végül jött két hamis tanú,
26:61 És monda: Ez azt mondta: Le tudom rombolni az Isten templomát, és
három nap alatt felépíteni.
26:62 És felkelt a főpap, és monda néki: Nem válaszolsz semmit?
mi az, amit ezek ellened tanúskodnak?
26:63 Jézus azonban hallgatott. A főpap pedig felelvén, monda néki
őt, esküszlek az élő Istenre, hogy mondd meg nekünk, vagy-e
a Krisztus, az Isten Fia.
26,64 Monda néki Jézus: Te mondtad: mindazonáltal azt mondom neked:
Ezentúl meglátjátok az Emberfiát ülni a jobbján
hatalom, és eljövetel az ég felhőiben.
26:65 Akkor a főpap megszaggatta ruháit, mondván: Káromlást beszélt;
mi szükségünk van még tanúkra? íme, most hallottátok az övét
istenkáromlás.
26:66 Mit gondolsz? Felelték és mondták: Bűnös a halállal.
26:67 Azután arczába köpték, és megverték; és mások megütötték
a tenyerükkel,
26:68 Mondván: Prófétálj nekünk, Krisztus, ki az, aki megvert?
26,69 Péter pedig kint ült a palotában, és odament hozzá egy leány, mondván:
Te is a galileai Jézussal voltál.
26,70 Ő azonban mindenki előtt tagadta, mondván: Nem tudom, mit mondasz.
26,71 Mikor pedig kiment a tornácra, meglátta őt egy másik szolgálólány, és így szólt
azoknak, akik ott voltak: Ez is a názáreti Jézussal volt.
26:72 És ismét esküvel tagadta: Nem ismerem azt az embert.
26,73 Kis idő múlva odamentek ahhoz, akik ott álltak, és így szóltak Péterhez:
Bizonyára te is közéjük tartozol; mert a te beszéded elárul téged.
26,74 Ekkor elkezdett káromkodni és esküdni, mondván: Nem ismerem azt az embert. És
azonnal megszólalt a kakas.
26:75 Péternek eszébe jutott Jézus beszéde, amely így szólt hozzá: Előtte
kakas kukorékol, háromszor megtagadsz engem. És kiment, és sírt
keserűen.