Mark 11,1 És amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyére, kiküldi két tanítványát, 11:2 És monda nékik: Menjetek be a veletek szemben lévő faluba amint beléptek, találtok egy csikót megkötözve, amelyen soha ember nem ült; oldd meg és hozd el. 11:3 És ha valaki azt mondja néktek: Miért csináljátok ezt? mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége van rá; és azonnal ide küldi. 11,4 És elmentek, és megtalálták a csikót az ajtóhoz kötve, kívülről egy hely, ahol két út találkozott; és elengedik őt. 11:5 És az ott állók közül némelyek ezt mondták nekik: Mit csináltok, elveszítve? a csikó? 11:6 És azt mondták nekik, amint Jézus parancsolta, és hagyták megy. 11:7 És elvitték Jézushoz a csikót, és rávetették ruháikat; és ráült. 11:8 Sokan pedig kiterítették ruháikat az útra, mások pedig ágakat vágtak le le a fákról, és elszalasztotta őket az úton. 11,9 Azok pedig, akik előtte jártak, és akik követték, kiáltoztak, mondván: Hozsánna; Áldott, aki jön az Úr nevében: 11,10 Áldott legyen a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely a nevében jön az Úr: Hozsánna a magasságban. 11,11 Jézus pedig bement Jeruzsálembe és a templomba, és mikor megvolt körülnézett mindenen, és most eljött az esemény, ő kiment Betániába a tizenkettővel. 11,12 Másnap pedig, amikor megérkeztek Betániából, éhes volt. 11,13 És látva messziről egy fügefát, akinek levelei voltak, eljött, ha tudna. találjon rajta valamit: és amikor odaért, nem talált mást, mint levelek; mert a füge ideje még nem volt. 11,14 Jézus pedig felelvén, monda néki: Senki ne egyék többé gyümölcsödből örökké. És az ő tanítványai meghallották. 11,15 És elmentek Jeruzsálembe, és Jézus bement a templomba, és elkezdett űzd ki azokat, akik árultak és vettek a templomban, és feldúlták a templomot a pénzváltók asztalai és a galambárusok székei; 11:16 És nem engedte, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen rajta templom. 11,17 És tanított, mondván nékik: Nincs-é megírva: Legyen az én házam? minden nemzet imaházának nevezik? de barlangjává tettétek tolvajok. 11,18 És meghallották az írástudók és a főpapok, és keresték, hogyan tudnák pusztítsd el, mert féltek tőle, mert az egész nép csodálkozott doktrínájánál. 11,19 És mikor beesteledett, kiment a városból. 11,20 Reggel pedig, amint elhaladtak mellette, látták, hogy a fügefa kiszáradt a gyökerektől. 11,21 Péter pedig emlékezetébe idézve, monda néki: Mester, íme, a füge a fa, amelyet átkoztál, kiszáradt. 11:22 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Higgyetek Istenben! 11,23 Mert bizony mondom néktek, hogy aki ezt mondja ennek a hegynek: Távolodj el, és vessél a tengerbe; és nem kételkedhet benne szívét, hanem elhiszi, hogy amit mond, az eljön átmenni; meglesz, amit mond. 11,24 Ezért mondom néktek: Amit csak kívántok, amikor imádkoztok, higgyétek, hogy megkapjátok, és meglesznek. 11,25 Amikor pedig imádkozva álltok, bocsássatok meg, ha valami ellen van valamitek. a ti mennyei Atyátok is megbocsátja nektek vétkeiteket. 11:26 Ha pedig nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsát meg bocsásd meg vétkeit. 11,27 És visszatérnek Jeruzsálembe, és amint a templomban járt, odamennek hozzá a főpapok, az írástudók és a vének, 11,28 És mondd meg neki: Milyen hatalommal teszed ezeket? és ki adtad neked ezt a hatalmat, hogy ezeket megtedd? 11,29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérek tőletek egyet kérdezz, és válaszolj nekem, és megmondom, milyen felhatalmazással teszek ezek a dolgok. 11:30 János keresztsége a mennyből volt, vagy az emberektől? Válaszolj. 11:31 És tanakodtak maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből; azt mondja: Miért nem hittetek hát neki? 11:32 De ha azt mondjuk: Emberektől; féltek a néptől: mert minden ember számított János, hogy ő valóban próféta volt. 11,33 Ők pedig felelvén, mondának Jézusnak: Nem tudjuk megmondani. És Jézus felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, milyen hatalommal cselekszem ezek a dolgok.