Mark
11,1 És amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Betfagéhoz és Betániához,
az Olajfák hegyére, kiküldi két tanítványát,
11:2 És monda nékik: Menjetek be a veletek szemben lévő faluba
amint beléptek, találtok egy csikót megkötözve, amelyen
soha ember nem ült; oldd meg és hozd el.
11:3 És ha valaki azt mondja néktek: Miért csináljátok ezt? mondjátok, hogy az Úrnak van
szüksége van rá; és azonnal ide küldi.
11,4 És elmentek, és megtalálták a csikót az ajtóhoz kötve, kívülről
egy hely, ahol két út találkozott; és elengedik őt.
11:5 És az ott állók közül némelyek ezt mondták nekik: Mit csináltok, elveszítve?
a csikó?
11:6 És azt mondták nekik, amint Jézus parancsolta, és hagyták
megy.
11:7 És elvitték Jézushoz a csikót, és rávetették ruháikat; és
ráült.
11:8 Sokan pedig kiterítették ruháikat az útra, mások pedig ágakat vágtak le
le a fákról, és elszalasztotta őket az úton.
11,9 Azok pedig, akik előtte jártak, és akik követték, kiáltoztak, mondván:
Hozsánna; Áldott, aki jön az Úr nevében:
11,10 Áldott legyen a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely a nevében jön
az Úr: Hozsánna a magasságban.
11,11 Jézus pedig bement Jeruzsálembe és a templomba, és mikor megvolt
körülnézett mindenen, és most eljött az esemény, ő
kiment Betániába a tizenkettővel.
11,12 Másnap pedig, amikor megérkeztek Betániából, éhes volt.
11,13 És látva messziről egy fügefát, akinek levelei voltak, eljött, ha tudna.
találjon rajta valamit: és amikor odaért, nem talált mást, mint
levelek; mert a füge ideje még nem volt.
11,14 Jézus pedig felelvén, monda néki: Senki ne egyék többé gyümölcsödből
örökké. És az ő tanítványai meghallották.
11,15 És elmentek Jeruzsálembe, és Jézus bement a templomba, és elkezdett
űzd ki azokat, akik árultak és vettek a templomban, és feldúlták a templomot
a pénzváltók asztalai és a galambárusok székei;
11:16 És nem engedte, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen rajta
templom.
11,17 És tanított, mondván nékik: Nincs-é megírva: Legyen az én házam?
minden nemzet imaházának nevezik? de barlangjává tettétek
tolvajok.
11,18 És meghallották az írástudók és a főpapok, és keresték, hogyan tudnák
pusztítsd el, mert féltek tőle, mert az egész nép csodálkozott
doktrínájánál.
11,19 És mikor beesteledett, kiment a városból.
11,20 Reggel pedig, amint elhaladtak mellette, látták, hogy a fügefa kiszáradt
a gyökerektől.
11,21 Péter pedig emlékezetébe idézve, monda néki: Mester, íme, a füge
a fa, amelyet átkoztál, kiszáradt.
11:22 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Higgyetek Istenben!
11,23 Mert bizony mondom néktek, hogy aki ezt mondja ennek a hegynek:
Távolodj el, és vessél a tengerbe; és nem kételkedhet benne
szívét, hanem elhiszi, hogy amit mond, az eljön
átmenni; meglesz, amit mond.
11,24 Ezért mondom néktek: Amit csak kívántok, amikor imádkoztok,
higgyétek, hogy megkapjátok, és meglesznek.
11,25 Amikor pedig imádkozva álltok, bocsássatok meg, ha valami ellen van valamitek.
a ti mennyei Atyátok is megbocsátja nektek vétkeiteket.
11:26 Ha pedig nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsát meg
bocsásd meg vétkeit.
11,27 És visszatérnek Jeruzsálembe, és amint a templomban járt,
odamennek hozzá a főpapok, az írástudók és a vének,
11,28 És mondd meg neki: Milyen hatalommal teszed ezeket? és ki
adtad neked ezt a hatalmat, hogy ezeket megtedd?
11,29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérek tőletek egyet
kérdezz, és válaszolj nekem, és megmondom, milyen felhatalmazással teszek
ezek a dolgok.
11:30 János keresztsége a mennyből volt, vagy az emberektől? Válaszolj.
11:31 És tanakodtak maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből;
azt mondja: Miért nem hittetek hát neki?
11:32 De ha azt mondjuk: Emberektől; féltek a néptől: mert minden ember számított
János, hogy ő valóban próféta volt.
11,33 Ők pedig felelvén, mondának Jézusnak: Nem tudjuk megmondani. És Jézus
felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, milyen hatalommal cselekszem
ezek a dolgok.