Luke
20:1 És lőn, hogy azon napok egyikén, amint tanította a népet
a templomban, és hirdették az evangéliumot, a főpapokat és a
írástudók jöttek rá a vénekkel együtt,
20,2 És szólt hozzá, mondván: Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket
dolgokat? vagy ki az, aki ezt a hatalmat adta neked?
20:3 Ő pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdezek tőletek egyet; és
Válaszolj:
20:4 János keresztsége a mennyből volt, vagy az emberektől?
20:5 És tanakodtak maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből;
azt mondja: Miért nem hittetek hát néki?
20:6 De ha azt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket, mert azok
meggyõzõdött arról, hogy János próféta.
20:7 Azok pedig azt felelték, hogy nem tudják megmondani, honnan van.
20,8 És monda nékik Jézus: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem
ezek a dolgok.
20:9 Ekkor elkezdte beszélni a népnek ezt a példázatot; Egy bizonyos ember ültetett
egy szőlőt, és kiadta a földműveseknek, és elment egy messzi vidékre
hosszú ideje.
20,10 És a megfelelő időben szolgát küldött a mezőgazdasági munkásokhoz, hogy tegyenek
adj neki a szőlő terméséből, de a munkások megverték, és
üresen küldte el.
20,11 És ismét küldött egy másik szolgát, és megverték őt is, és könyörögtek
szégyenteljesen, és üresen küldte el.
20,12 És ismét elküldött egy harmadikat, és azt is megsebesítették, és kiűzték.
20,13 Akkor monda a szőlő ura: Mit tegyek? elküldöm a magamét
szeretett fiam: lehet, hogy tisztelni fogják őt, amikor meglátják.
20,14 Amikor azonban a munkások meglátták őt, tanakodtak egymás között, mondván:
Ez az örökös: gyertek, öljük meg, hogy legyen az örökség
a miénk.
20,15 Kiűzték tehát a szőlőből, és megölték. Mit tehát
cselekszik-e velük a szőlő ura?
20,16 Eljön, és elpusztítja ezeket a munkásokat, és odaadja a szőlőt
másoknak. És amikor meghallották, azt mondták: Isten ments!
20,17 És megtekintette őket, és így szólt: Mi ez, ami meg van írva: Az
kő, amelyet az építők elutasítottak, ugyanaz lett a feje
sarok?
20:18 Aki erre a kőre esik, összetörik; de bárkire
leesik, porrá őrli.
20,19 A főpapok és az írástudók ugyanabban az órában igyekeztek kezet tenni
rajta; és féltek a néptől, mert látták, hogy van
ezt a példázatot mondta ellenük.
20,20 És nézték őt, és kémeket küldtek, akik színleltek
maguk is csak emberek, hogy megragadhassák szavait, hogy így van
átadhatják őt a kormányzó hatalmának és tekintélyének.
20,21 És megkérdezték őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy azt mondod és
taníts helyesen, te sem fogadod el senki személyét, hanem taníts
Isten útja valóban:
20:22 Szabad-e adót adnunk a császárnak, vagy nem?
20,23 Ő azonban észrevette ravaszságukat, és így szólt hozzájuk: Miért kísértesz engem?
20:24 Mutass egy fillért. Kinek a képe és felirata van rajta? Azt válaszolták
és azt mondta: Caesaré.
20,25 És monda nékik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami van
a császáré, és Istennek az Istené.
20:26 És nem tudták megragadni az ő szavait a nép előtt
elcsodálkoztak a válaszán, és hallgattak.
20,27 Ekkor odamentek hozzá néhány szadduceus, akik tagadják, hogy léteznének
feltámadás; és megkérdezték tőle:
20,28 Mondván: Mester, Mózes ezt írta nekünk: Ha valakinek a testvére meghal,
felesége, és gyermek nélkül hal meg, hogy testvére vegye el az övét
feleségét, és neveljetek magot testvérének.
20,29 Hét testvér volt tehát, és az első feleséget vett, és meghalt
gyerekek nélkül.
20:30 A második pedig feleségül vette, és gyermektelenül halt meg.
20:31 A harmadik pedig elvitte; és hasonlóképpen a hét is: és elmentek
nem volt gyerek, és meghalt.
20:32 Végül a nő is meghalt.
20:33 Kinek a felesége tehát a feltámadáskor? mert hét volt
őt feleségül.
20,34 Jézus pedig felelvén, monda nékik: E világ fiai megházasodnak,
és házasságban adják:
20:35 De akiket érdemesnek tartanak arra, hogy megszerezzék azt a világot, és a
a halálból való feltámadás, ne házasodjatok, és ne menjenek férjhez:
20:36 Nem halhatnak meg többé, mert egyenlők az angyalokkal; és
Isten gyermekei, lévén a feltámadás gyermekei.
20,37 Most, hogy a halottak feltámadnak, még Mózes is megmutatta a csipkebokornál, amikor
hívja az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Istennek
Jákob.
20,38 Mert nem a holtak Istene, hanem az élőké, mert mindnyájan élnek
neki.
20,39 Erre az írástudók közül némelyek így válaszoltak: Mester, jól mondtad.
20:40 És ezek után már egyáltalán nem mertek kérdezni.
20,41 És monda nékik: Hogyan mondják, hogy Krisztus Dávid fia?
20:42 És maga Dávid ezt mondja a Zsoltárok könyvében: Az Úr ezt mondta nekem
Uram, ülj a jobb kezemre,
20:43 Amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.
20:44 Dávid azért Urának nevezi őt, hogyan lehet hát a fia?
20,45 Ekkor az egész nép hallatára így szólt tanítványaihoz:
20:46 Óvakodjatok az írástudóktól, akik hosszú köntösben akarnak járni és szeretni
üdvözlet a piacokon, és a legmagasabb ülőhelyek a zsinagógákban, és
a főszobák lakomákon;
20,47 Amelyek felemésztik az özvegyek házait, és a műsorért hosszan imádkoznak: ugyanaz
nagyobb kárhozatban részesülnek.