Luke 20:1 És lőn, hogy azon napok egyikén, amint tanította a népet a templomban, és hirdették az evangéliumot, a főpapokat és a írástudók jöttek rá a vénekkel együtt, 20,2 És szólt hozzá, mondván: Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket dolgokat? vagy ki az, aki ezt a hatalmat adta neked? 20:3 Ő pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdezek tőletek egyet; és Válaszolj: 20:4 János keresztsége a mennyből volt, vagy az emberektől? 20:5 És tanakodtak maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből; azt mondja: Miért nem hittetek hát néki? 20:6 De ha azt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket, mert azok meggyõzõdött arról, hogy János próféta. 20:7 Azok pedig azt felelték, hogy nem tudják megmondani, honnan van. 20,8 És monda nékik Jézus: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezek a dolgok. 20:9 Ekkor elkezdte beszélni a népnek ezt a példázatot; Egy bizonyos ember ültetett egy szőlőt, és kiadta a földműveseknek, és elment egy messzi vidékre hosszú ideje. 20,10 És a megfelelő időben szolgát küldött a mezőgazdasági munkásokhoz, hogy tegyenek adj neki a szőlő terméséből, de a munkások megverték, és üresen küldte el. 20,11 És ismét küldött egy másik szolgát, és megverték őt is, és könyörögtek szégyenteljesen, és üresen küldte el. 20,12 És ismét elküldött egy harmadikat, és azt is megsebesítették, és kiűzték. 20,13 Akkor monda a szőlő ura: Mit tegyek? elküldöm a magamét szeretett fiam: lehet, hogy tisztelni fogják őt, amikor meglátják. 20,14 Amikor azonban a munkások meglátták őt, tanakodtak egymás között, mondván: Ez az örökös: gyertek, öljük meg, hogy legyen az örökség a miénk. 20,15 Kiűzték tehát a szőlőből, és megölték. Mit tehát cselekszik-e velük a szőlő ura? 20,16 Eljön, és elpusztítja ezeket a munkásokat, és odaadja a szőlőt másoknak. És amikor meghallották, azt mondták: Isten ments! 20,17 És megtekintette őket, és így szólt: Mi ez, ami meg van írva: Az kő, amelyet az építők elutasítottak, ugyanaz lett a feje sarok? 20:18 Aki erre a kőre esik, összetörik; de bárkire leesik, porrá őrli. 20,19 A főpapok és az írástudók ugyanabban az órában igyekeztek kezet tenni rajta; és féltek a néptől, mert látták, hogy van ezt a példázatot mondta ellenük. 20,20 És nézték őt, és kémeket küldtek, akik színleltek maguk is csak emberek, hogy megragadhassák szavait, hogy így van átadhatják őt a kormányzó hatalmának és tekintélyének. 20,21 És megkérdezték őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy azt mondod és taníts helyesen, te sem fogadod el senki személyét, hanem taníts Isten útja valóban: 20:22 Szabad-e adót adnunk a császárnak, vagy nem? 20,23 Ő azonban észrevette ravaszságukat, és így szólt hozzájuk: Miért kísértesz engem? 20:24 Mutass egy fillért. Kinek a képe és felirata van rajta? Azt válaszolták és azt mondta: Caesaré. 20,25 És monda nékik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami van a császáré, és Istennek az Istené. 20:26 És nem tudták megragadni az ő szavait a nép előtt elcsodálkoztak a válaszán, és hallgattak. 20,27 Ekkor odamentek hozzá néhány szadduceus, akik tagadják, hogy léteznének feltámadás; és megkérdezték tőle: 20,28 Mondván: Mester, Mózes ezt írta nekünk: Ha valakinek a testvére meghal, felesége, és gyermek nélkül hal meg, hogy testvére vegye el az övét feleségét, és neveljetek magot testvérének. 20,29 Hét testvér volt tehát, és az első feleséget vett, és meghalt gyerekek nélkül. 20:30 A második pedig feleségül vette, és gyermektelenül halt meg. 20:31 A harmadik pedig elvitte; és hasonlóképpen a hét is: és elmentek nem volt gyerek, és meghalt. 20:32 Végül a nő is meghalt. 20:33 Kinek a felesége tehát a feltámadáskor? mert hét volt őt feleségül. 20,34 Jézus pedig felelvén, monda nékik: E világ fiai megházasodnak, és házasságban adják: 20:35 De akiket érdemesnek tartanak arra, hogy megszerezzék azt a világot, és a a halálból való feltámadás, ne házasodjatok, és ne menjenek férjhez: 20:36 Nem halhatnak meg többé, mert egyenlők az angyalokkal; és Isten gyermekei, lévén a feltámadás gyermekei. 20,37 Most, hogy a halottak feltámadnak, még Mózes is megmutatta a csipkebokornál, amikor hívja az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Istennek Jákob. 20,38 Mert nem a holtak Istene, hanem az élőké, mert mindnyájan élnek neki. 20,39 Erre az írástudók közül némelyek így válaszoltak: Mester, jól mondtad. 20:40 És ezek után már egyáltalán nem mertek kérdezni. 20,41 És monda nékik: Hogyan mondják, hogy Krisztus Dávid fia? 20:42 És maga Dávid ezt mondja a Zsoltárok könyvében: Az Úr ezt mondta nekem Uram, ülj a jobb kezemre, 20:43 Amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. 20:44 Dávid azért Urának nevezi őt, hogyan lehet hát a fia? 20,45 Ekkor az egész nép hallatára így szólt tanítványaihoz: 20:46 Óvakodjatok az írástudóktól, akik hosszú köntösben akarnak járni és szeretni üdvözlet a piacokon, és a legmagasabb ülőhelyek a zsinagógákban, és a főszobák lakomákon; 20,47 Amelyek felemésztik az özvegyek házait, és a műsorért hosszan imádkoznak: ugyanaz nagyobb kárhozatban részesülnek.