Luke 17:1 Ekkor így szólt a tanítványokhoz: Lehetetlen, de a sértések meglesznek de jaj annak, akin keresztül jönnek! 17,2 Jobb volt neki, ha malomkövet akasztanak a nyakába, és a tengerbe vetette, minthogy megbotránkozzon ezek közül a kicsinyek közül azok. 17,3 Vigyázzatok magatokra: Ha testvéred vétkezik ellened, dorgáld meg neki; és ha megbánja, bocsáss meg neki. 17,4 És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és hétszer egy nap térj vissza hozzád, mondván: Megbánom; megbocsátasz neki. 17:5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeld a mi hitünket! 17,6 És monda az Úr: Ha olyan hitetek volna, mint a mustármag, mondd ennek a platánfának: Tépd ki a gyökerednél fogva, és légy tengerbe ültetett; és engedelmeskednie kell neked. 17:7 De ki mondja meg közületek, akinek van egy szolgája, aki szánt vagy legel? néki időnként, ha megjön a mezőről, menj és ülj le hús? 17:8 És inkább nem azt mondanám neki: Készíts elő, amivel vacsorálhatok Övezd fel magad, és szolgálj nekem, amíg eszem és iszom; és utána egyél és iszol? 17:9 Hálát ad-e annak a szolgának, hogy megtette a parancsot neki? én nem csípem. 17:10 Hasonlóképpen ti is, amikor mindazokat megcselekedtétek, amik vannak megparancsolta neked, mondd: Haszontalan szolgák vagyunk: ezt tettük ami kötelességünk volt. 17:11 És lőn, amint Jeruzsálembe ment, átment a Szamária és Galilea közepén. 17,12 És amikor bement egy faluba, tíz férfi találkozott vele leprások voltak, akik távol álltak: 17,13 És felemelték szavukat, és ezt mondták: Jézus, Mester, könyörülj rajta! minket. 17,14 És amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek, mutassátok meg magatokat papok. És lőn, hogy amint mentek, megtisztultak. 17:15 Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszafordult, és a nagy hang dicsőítette Istent, 17:16 És arcra borult lábaihoz, hálát adva neki, és ő a szamaritánus. 17,17 Jézus pedig felelvén, monda: Nem tízen tisztultak meg? de hol vannak a kilenc? 17:18 Nem találunk olyanokat, akik visszatértek volna, hogy dicsőséget adjanak Istennek, csak ez idegen. 17,19 És monda néki: Kelj fel, menj el, a te hited meggyógyított téged. 17:20 És amikor követelték őt a farizeusok, amikor az Isten országa el kell jönnie, válaszolta nekik, és ezt mondta: Az Isten országa nem jön el megfigyeléssel: 17:21 Azt sem mondják: Íme, itt! vagy íme! mert íme, a királyság Isten benned van. 17,22 És monda a tanítványoknak: Jönnek a napok, amikor kívánjátok hogy lássatok egyet az Emberfiának napjai közül, és nem látjátok. 17:23 És azt mondják néktek: Lásd itt! vagy lásd ott: ne menj utánuk, sem követni őket. 17,24 Mert mint a villám, mely az ég alatti részből világít, világít a túlsó részig az ég alatt; így lesz az Emberfia is legyen az ő napjában. 17:25 Előbb azonban sokat kell szenvednie, és ettől el kell vetnie generáció. 17:26 És amilyen Noé napjaiban volt, úgy lesz az ő napjaiban is Ember fia. 17:27 Eettek, ittak, feleségül vettek, megadták magukat házasság, egészen addig a napig, amíg Noé bement a bárkába, és az özönvízig jött, és elpusztította őket. 17:28 Hasonlóképpen, mint Lót napjaiban; ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek; 17,29 De azon a napon, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett a mennyből, és elpusztította őket. 17:30 Így lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. 17:31 Azon a napon, aki a háztetőn lesz, és holmija a ház tetején lesz házba, ne jöjjön le, hogy elvigye; és aki a házban van mező, ő sem térjen vissza. 17:32 Emlékezzen Lót feleségére. 17:33 Aki meg akarja menteni életét, elveszti azt; és aki akarja elveszti életét, megőrzi azt. 17:34 Mondom nektek, azon az éjszakán két férfi lesz egy ágyban; az egyik el kell venni, a másikat meg kell hagyni. 17:35 Két asszony őrölni fog együtt; az egyet veszik, és a másik balra. 17:36 Két férfi legyen a mezőn; az egyiket elviszik, a másikat bal. 17,37 Azok pedig felelvén, mondának néki: Hol, Uram? És azt mondta nekik: Bárhol legyen is a test, ott gyűlnek össze a sasok.