Luke
17:1 Ekkor így szólt a tanítványokhoz: Lehetetlen, de a sértések meglesznek
de jaj annak, akin keresztül jönnek!
17,2 Jobb volt neki, ha malomkövet akasztanak a nyakába, és
a tengerbe vetette, minthogy megbotránkozzon ezek közül a kicsinyek közül
azok.
17,3 Vigyázzatok magatokra: Ha testvéred vétkezik ellened, dorgáld meg
neki; és ha megbánja, bocsáss meg neki.
17,4 És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és hétszer
egy nap térj vissza hozzád, mondván: Megbánom; megbocsátasz neki.
17:5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeld a mi hitünket!
17,6 És monda az Úr: Ha olyan hitetek volna, mint a mustármag,
mondd ennek a platánfának: Tépd ki a gyökerednél fogva, és légy
tengerbe ültetett; és engedelmeskednie kell neked.
17:7 De ki mondja meg közületek, akinek van egy szolgája, aki szánt vagy legel?
néki időnként, ha megjön a mezőről, menj és ülj le
hús?
17:8 És inkább nem azt mondanám neki: Készíts elő, amivel vacsorálhatok
Övezd fel magad, és szolgálj nekem, amíg eszem és iszom; és utána
egyél és iszol?
17:9 Hálát ad-e annak a szolgának, hogy megtette a parancsot
neki? én nem csípem.
17:10 Hasonlóképpen ti is, amikor mindazokat megcselekedtétek, amik vannak
megparancsolta neked, mondd: Haszontalan szolgák vagyunk: ezt tettük
ami kötelességünk volt.
17:11 És lőn, amint Jeruzsálembe ment, átment a
Szamária és Galilea közepén.
17,12 És amikor bement egy faluba, tíz férfi találkozott vele
leprások voltak, akik távol álltak:
17,13 És felemelték szavukat, és ezt mondták: Jézus, Mester, könyörülj rajta!
minket.
17,14 És amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek, mutassátok meg magatokat
papok. És lőn, hogy amint mentek, megtisztultak.
17:15 Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszafordult, és a
nagy hang dicsőítette Istent,
17:16 És arcra borult lábaihoz, hálát adva neki, és ő a
szamaritánus.
17,17 Jézus pedig felelvén, monda: Nem tízen tisztultak meg? de hol vannak a
kilenc?
17:18 Nem találunk olyanokat, akik visszatértek volna, hogy dicsőséget adjanak Istennek, csak ez
idegen.
17,19 És monda néki: Kelj fel, menj el, a te hited meggyógyított téged.
17:20 És amikor követelték őt a farizeusok, amikor az Isten országa
el kell jönnie, válaszolta nekik, és ezt mondta: Az Isten országa nem jön el
megfigyeléssel:
17:21 Azt sem mondják: Íme, itt! vagy íme! mert íme, a királyság
Isten benned van.
17,22 És monda a tanítványoknak: Jönnek a napok, amikor kívánjátok
hogy lássatok egyet az Emberfiának napjai közül, és nem látjátok.
17:23 És azt mondják néktek: Lásd itt! vagy lásd ott: ne menj utánuk,
sem követni őket.
17,24 Mert mint a villám, mely az ég alatti részből világít,
világít a túlsó részig az ég alatt; így lesz az Emberfia is
legyen az ő napjában.
17:25 Előbb azonban sokat kell szenvednie, és ettől el kell vetnie
generáció.
17:26 És amilyen Noé napjaiban volt, úgy lesz az ő napjaiban is
Ember fia.
17:27 Eettek, ittak, feleségül vettek, megadták magukat
házasság, egészen addig a napig, amíg Noé bement a bárkába, és az özönvízig
jött, és elpusztította őket.
17:28 Hasonlóképpen, mint Lót napjaiban; ettek, ittak,
vettek, eladtak, ültettek, építettek;
17,29 De azon a napon, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett
a mennyből, és elpusztította őket.
17:30 Így lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik.
17:31 Azon a napon, aki a háztetőn lesz, és holmija a ház tetején lesz
házba, ne jöjjön le, hogy elvigye; és aki a házban van
mező, ő sem térjen vissza.
17:32 Emlékezzen Lót feleségére.
17:33 Aki meg akarja menteni életét, elveszti azt; és aki akarja
elveszti életét, megőrzi azt.
17:34 Mondom nektek, azon az éjszakán két férfi lesz egy ágyban; az egyik
el kell venni, a másikat meg kell hagyni.
17:35 Két asszony őrölni fog együtt; az egyet veszik, és a
másik balra.
17:36 Két férfi legyen a mezőn; az egyiket elviszik, a másikat
bal.
17,37 Azok pedig felelvén, mondának néki: Hol, Uram? És azt mondta nekik:
Bárhol legyen is a test, ott gyűlnek össze a sasok.