Siralmak 4:1 Hogy homályosodott el az arany! hogyan változik a legfinomabb arany! a minden utca tetejére kiöntik a szentély köveit. 4:2 Sion drága fiai, a szép aranyhoz hasonlíthatóak, milyenek? földes kancsónak becsülik, a fazekas kezének munkája! 4:3 Még a tengeri szörnyek is kihúzzák a mellüket, szoptatják fiaikat egyek: népem leánya kegyetlenné vált, mint a struccok a vadon. 4,4 A szopós gyermek nyelve hozzátapad a szája tetejéhez, mert Szomorúság: A kisgyermekek kenyeret kérdeznek, és senki sem szakítja meg nekik. 4:5 Akik finoman táplálkoztak, az utcákon pusztaságra vannak; skarlátvörös ölelésű trágyadombokban nevelkedtek. 4:6 Mert az én népem leányának bûnének büntetése ez nagyobb, mint Sodoma bûnének büntetése, amely eldőlt, mint egy pillanat alatt, és egyetlen kéz sem maradt rajta. 4,7 Názári tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél vörösebb testűek voltak, mint a rubinok, polírozásuk zafírból volt: 4:8 Az ő arcuk feketébb a szénnél; nem ismerik őket az utcán: bőrük a csontjaikra tapad; elsorvadt, olyan lett, mint a rúd. 4,9 Jobbak azok, akiket karddal öltek meg, mint akiket megölnek éhséggel: ezekért a fenyőkért, átütve a hiánya miatt a mező gyümölcsei. 4:10 A szánalmas asszonyok keze megáztatta saját gyermekeiket: azok voltak húsuk népem leányának pusztításában. 4:11 Beteljesítette az Úr haragját; kiöntötte hevességét haragot, és tüzet gyújtott Sionban, és megemésztette annak alapjait. 4,12 A föld királyai és a világ minden lakója nem akarja azt hitték, hogy az ellenfélnek és az ellenségnek össze kellett volna lépnie Jeruzsálem kapui. 4,13 Prófétáinak bűneiért és papjai vétkeiért, az igazak vérét ontották benne, 4,14 Vakokként vándoroltak az utcákon, beszennyezték magukat vérrel, hogy az emberek ne nyúlhassanak ruhájukhoz. 4:15 Kiáltottak nekik: Menjetek el! tisztátalan; távozni, távozni, érinteni nem: amikor elmenekültek és bolyongtak, azt mondták a pogányok között: Ők nem tartózkodik ott többé. 4:16 Az Úr haragja megosztotta őket; nem fog többé figyelni rájuk: nem tisztelték a papok személyét, nem kedvelték a papok személyét idősek. 4,17 Ami minket illet, a mi szemünk még mindig elakadt a hiábavaló segítségünktől: a figyelésünktől olyan nemzetre figyeltek, amely nem tudott megmenteni minket. 4,18 Vadásszák lépteinket, hogy utcáinkon nem mehetünk: közel a végünk, beteltek napjaink; mert eljött a végünk. 4,19 A mi üldözőink gyorsabbak az ég sasainál: üldözték minket a hegyeken, a pusztában leselkedtek ránk. 4,20 Orrlyukunk lehelete, az ÚR felkentje beléjük akadt gödrök, akikről azt mondtuk: Az ő árnyékában fogunk lakni a pogányok között. 4:21 Örülj és örvendj, Edom leánya, aki laksz a földön Uz; a pohár is átmegy hozzád: részeg leszel, és mezteleníted magad. 4:22 Beteljesedett a te hamisságod büntetése, Sion leánya; ő nem visz többé fogságba: meglátogatja a tiédet hamisság, Edom leánya! felfedi bűneidet.